2020. szeptember 19., 13:32

Vírusviszonyok

Rég látott barátaimmal találkozom, ölelnénk is egymást, de hirtelen megtorpanunk. Aztán suta mondatokkal próbáljuk oldani a helyzetet, hogy csak nem tartunk egymástól, meg a vírustól, de a puszi, az ölelés mégis elmarad. Szájmaszk mögül vigyorgunk zavarodottan. Mondhatnánk, a koronavírus elérte a célját: távolságtartók lettünk. Félünk a másik közelségétől, egy köhögéstől is összerezzenünk, gyanakodva nézünk mindenkire, veszélyt látunk mindenhol. A szorongás, a félelem részünkké vált.

Fotó: TASR/AP

Egyre több jele van azonban annak is, hogy az emberek belefáradtak, már nem akarnak félni, inkább dacolnak a helyzettel, bagatellizálják a tényeket, s úgy érzik, nem kell ezt annyira komolyan venni.

Az már az első hullám levonulása után is egyértelmű volt, hogy nincs vége, az ősznek újra a koronavírus-járvány szab menetet. Azok az előrejelzések is igaznak bizonyultak, hogy az esetszámok még riasztóbbak lesznek. S valóban, a fertőzöttek száma radikálisan emelkedik, itt, Közép-Európában is. A szakértőknek az az előrejelzése is igazolódni látszik, hogy

most másként viselkedik a vírus, mert ugyan több a megbetegedés, de a kórházi ellátásra szorulók száma drasztikusan nem ugrott meg, ahogy az elhalálozásoké sem, s ez, mivel főleg a fiatalok között terjed, a betegség enyhébb lefolyását feltételezi.

Ennek ellenére a válság – mielőtt kritikussá válna a helyzet – új intézkedéseket kíván. Már nem is meglepő, hogy az Európai Unió ebben a krízishelyzetben is láthatatlan. Nincs közös fellépés, javaslatok sincsenek, nemhogy átfogó intézkedés lenne a válság kezelésére. A koronakrízis ugyan átírta az Unió új, hétéves büdzséjét, amely júliusban zöldet is kapott, és itt, a jelek szerint, Brüsszel feladata véget is ért. Az államok tehát ismét saját hatáskörben döntenek a szigorítások mértékéről.

A tavaszhoz mérten most az egyik legnagyobb kihívás az emberek kordában tartása. Egyre nő a járványszkeptikusok tábora, akik minden óvintézkedést megkérdőjeleznek, sőt, elleneznek. Berlinben, Rómában a napokban többezres tüntetések voltak.

Józan ésszel persze felfoghatatlan, hogy éppen Olaszországban tiltakoznak ilyen vehemensen az óvintézkedések ellen, ahol a koronavírusban már 35 ezren meghaltak, s a fertőzöttek száma jóval meghaladja a negyedmilliót. Nem lehet egy legyintéssel elintézni azt sem, hogy az elégedetlenek és a kétkedők mellett drasztikus mértékben megugrott a járványtagadók száma is. Nehéz érvekkel meggyőzni azokat, akik a tényeket csak manipulatív hazugságoknak tartják, a döntéseket megkérdőjelezik.

Az összeesküvés-elméletek mindennél egyszerűbben megtalálják a közegüket, mert ellenségképre szükség van, és az érzelmek erősebbek tudnak lenni az észérveknél. A vírus azonban őket sem kerüli el, ám mivel minden védekezést csak pánikkeltésnek tartanak és elutasítanak, a környezetükre is nagyobb veszélyt jelentenek.

És ez már korántsem csak a futóbolondok mániája. A kormányok nem fordíthatják el a fejüket, mert félő, kezelhetetlenné válik a helyzet, ha nagyon elharapódzik az ellenállás.

Mérhetetlenül nehéz helyzetben vannak a döntéshozók, a járványügyi szakértők, mert a legnagyobb védelmet nyújtó teljes leállás kizárt. Szlovákia is rendkívüli módon megsínylette a tavaszi válságot, majd 70 ezren elveszítették a munkájukat, a gazdaság csökkenése 12 százalékon állt meg, s még sokáig eltart, amíg újra lendületbe tud kerülni. Másfajta intézkedésekre van szükség, ezt tudatosította a Matovič-kormány is.

Az ország zónákra való osztása, a tömegrendezvények szabályozása, a látogatási tilalom a kórházakban és az öregotthonokban, a szájmaszk viselésének kötelezővé tétele és a további szigorítások azt mutatják, a kormány kellő lépéseket tesz a második hullám megfékezésére.

Ennek is köszönhető, hogy – a növekvő számok ellenére – a virológusok szerint sem kell egyelőre közösségi terjedésről beszélni.

Az azonban már nyugtalanító lehet, hogy a rendszer egyre kevésbé győzi a megbetegedések esetében a kontaktusokat felkutatni, a tesztelések számának is a kapacitás szab határokat, mert kevés hozzá a szakember, a laboratóriumok sem győzik a munkát. Az ellátórendszer gyengeségei vészhelyzetben hangsúlyosabban jelentkeznek. A kórházakban speciális ágyak, lélegeztőgépek már vannak, de továbbra is kérdés, ha kritikussá válna a helyzet, a rendszer bírná-e a terhelést? Elegendő orvos és nővér híján aligha.

Marad tehát a felelős hozzáállás, amivel a legtöbbet tehetjük a vírus terjedése ellen. Magunkért, a szeretteinkért, a környezetünkért. Mert a neheze még hátra van!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/38. számában.

Megosztás