Vigyázz a gyerekre, mint a szemed fényére!
Tikkasztó melegben egy kis gumimatracon totyogóforma apróságot tologat apa és anya. A forró vízben, merthogy a gyógyvizes medencében úszkálgatnak, többnyire idős emberek között. Miközben apa a nyakában lógó, vízálló tokba tett mobillal filmezi és fotózza szeme fényét. Várom, hogy odajöjjön az úszómester vagy a medencefelügyelő és kedvesen figyelmeztesse a szülőket, menjenek ki a kicsivel a gyógymedencéből. Oda gyereknek tilos a bemenet! Pláne gumimatraccal.
Hiába nézegetek jobbra-balra, csak nem érkezik senki, a fiatal pár a forróvizes medencében tovább fotózkodik, élvezi a nyár örömeit. Bízom benne, nem főnek meg gyerekestül, hanem még időben észbe kapnak és rájönnek, nekik inkább mégiscsak a gyerekmedence lenne a jó alternatíva a pancsolásra.
Hirtelen sípszót hallok. Hát látom, hogy a szomszédos medencébe ész nélkül ugrálgatnak 13 éves forma fiúk. A sípszó után rásandítanak az úszómesterre, összenevetnek, és folytatják a mókát, összefröcskölve jó néhány embert. Egy kislányt annyira megijesztenek, hogy keserves sírásban tör ki. Harmadik vagy negyedik sípszóra és az úszómester odajöttére hagyták csak abba az ugrálást.
Még tovább nézelődve azt látom, hogy négy-ötéves forma gyerkőcök felváltva ugrálgatnak a forróvizes és a mellette lévő medencébe. Nekifutásból. Láthatóan élvezik a számukra egyáltalán nem veszélytelen játékot. Sehol egy anya, sehol egy apa. Felügyelet nélkül. Miközben a bajhoz elég pár másodperc. Ilyen kis gyerek akár még a neki térdig érő vízbe is bele fulladhat.
Ami végképp kiveri nálam a biztosítékot, az egy pár hetes újszülött, akit büszkén hordoz körbe az anyukája. Talán még fürdött is a babával… Nem tudom, milyen faktorszámú napvédővel kenhette be, ha egyszer pelenkára vetkőztette? Vajon a gyermekorvos mondhatta-e neki, hogy pici babával, mi több, a gyerek egyéves koráig nincs strandolás?
Változnak az idők, változnak a nevelési módszerek, de azt is látni, egyre nagyobb a tudatlanság. Ami nekünk még evidens volt, hogy úgy vigyázz a gyermekedre, mint a szemed világára, mintha feledésbe merült volna. Hányszor hallottuk azt is, a gyereket egy percre se hagyd felügyelet nélkül, mert hamar megtörténhet a baj…
A kényelmet félre kell tenni, ha az ember a csemetéjével nyaral, főleg idegen helyen. A statisztikák is rendre azt mutatják, éppen nyáron, ebben a felszabadult és elszabadult időszakban történik a legtöbb gyermekbaleset, tragédia.
Oda nem figyelés, felelőtlenség, érzéketlenség, lustaság, önzés… Ilyen szavak jutnak eszembe, amikor a strandon mobiljukra meredő, vagy éppen szunyókáló apákat, anyákat látom, miközben a gyerekek maguk sorakoznak a tobogánnál, vagy kergetőznek a medencék szélén, esetleg éppen valamelyikben pancsolnak. Felügyelet nélkül. A strand nagy területén könnyű elveszni, egy apróbb gyerek tájékozódóképessége még messze jár a tökéletestől, könnyen pánikolhat… Láttam én már síró gyereket, aki a szüleit kereste. Némileg megnyugtat, hogy azért akadnak olyan szülők is, akik kézen fogva mennek gyermekeikkel és taktikai megbeszélést folytatnak, hogy most akkor melyik medencében csobbannak. Együtt…
Fél nap a fürdőben untig elég volt, hogy elképedjek azon, milyen rossz irányba tartunk. Nevelés nincs, a gyerek elszabadulhat, azt teheti, amit akar. Miközben a veszélyt még nem képes felmérni. Az a szülő dolga lenne, de sokan azzal takaróznak, önállóságra nevelik csemetéiket. Nekem viszont úgy tűnt, ez sokkal inkább „nettó” méretes felelőtlenség a részükről.
Nem lesz ez így jó, mondogatom magamban a strandról hazafele tartva, amikor fékcsikorgást hallok. Nem messze tőlem kis híján tragédia történt. Egy hároméves forma angyali kislány rózsaszín rollerével a járdáról lehajtott az úttestre. Épp akkor, amikor arra jött egy autó… A háta mögött persze rögvest ott sipítozott az anyja meg még egy nőszemély. Bizonyára jól el voltak foglalva egymással, hogy a kicsit hagyták egyedül közlekedni. Talán azt gondolták, az utca is játszótér? Mondom, az ész megáll és még csak most kezdődött a vakáció.
