Vezércsillag az Indiai-óceánban
Vezércsillag. Fennkölt magyar szavunk, amely még navigációs terminusi mivoltában életbevágóan fontos volt. Ma, a GPS-ek korában a katolikus énekeskönyvekbe szorult vissza, igaz, jelentős pozícióját itt is megőrizte, az egyik egyházi ének Szűz Máriát jelöli meg földi létünk vezércsillagaként. Ma már kevesek tudnak a csillagok állásából tájékozódni. Bizonyosan közöttük van Narendra Modi indiai miniszterelnök, aki az indiai–orosz kapcsolatokról, mint vezércsillagról beszélt.
A politikában nagy jelentőséget tulajdonítanak a gesztusoknak. A Vlagyimir Putyin elnök testi épsége felett őrködő Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSO) a szigorú biztonsági protokollnak megfelelően mindig kettőt-hármat is felparkol az Iljusin Il-76-os, elnöki cókmókokat vinni hivatott teherszállítóra az államfőt szállító, egyedi gyártású és védelmi rendszerekkel szerelt Aurus Senat limuzinból, hogy a haladó konvojban ne lehessen tudni, melyikben ül. Putyin első testőre, a baltaarcú Nyikita Belenkij valószínűleg a szívéhez kapott, amikor látta, hogy Putyin mégsem ebbe, hanem Narendra Modi Toyota Fortunerrébe pattant be, rövid, a protokolláris kézszorítást követő ölelkezés után. A találkozás is ebben a szívélyes hangnemben telt, melynek végén a két politikus hetvenpontos egyezményt fogadott el.
Egy 1,3 milliárdos lakosságú országnak szlovákiai léptékhez szokott gondolkodásunkkal beláthatatlan mennyiségű kőolajra van szüksége, így stabil felvevője az orosz árunak, illetve egy részét újra is címkézi, melyet a(z ál)naiv európaiak boldogan vásárolnak meg nem orosz kőolajként. A klasszikussal szólva, this is the begenning of a beautiful friendship (ez egy szép barátság kezdete)… Persze, a tárgyalás messze túlmutatott az egyáltalán nem elhanyagolható olajkérdésen.
A már említett 1,3 milliárd embert etetni nem kis kihívás, nem is sikerül maradéktalanul. India a világ egyik legnagyobb műtrágya-felhasználója, ennek egy része is Oroszországból érkezik. A kétoldalú kereskedelem élénkítését célzó gazdasági program, a közös ipari és műtrágya-projektek, valamint a munkaerő-mobilitást könnyítő lépések mind a gyakorlati együttműködés szélesítését szolgálják. A vízumkönnyítés és az orosz–indiai üzleti fórum üzenete: növelni akarják az üzleti bizalmat.
A védelmi és technológiai együttműködés szintén téma volt, ez azonban már egy érzékenyebb pont. India olyan atomhatalom, amely két másik atomhatalommal szomszédos, és egyikkel sem kiemelkedően jó a kapcsolata, igaz, Pakisztánnal rosszabb, mint Kínával. Az orosz fegyverek és katonai rendszerek iránti indiai érdeklődés, valamint a közös védelmi ipari projektek erősítik India hadászati képességeit. Ezzel párhuzamosan nyugati aggályokat is szülnek.
Indiát azonban ez azért nem izgatja túlságosan, hogy politikai divatszóval éljünk, autonóm, szuverenista külpolitikát folytat: igyekszik a lehető legszorosabb kapcsolatot fenntartani az olykor a keményet játszó, de az óriási piacot figyelmen kívül hagyni nem tudó Washingtonnal, ugyanakkor működteti az erős gazdasági, energetikai és hadiipari csatornákat Oroszországgal, India érdekei mentén.
Moszkva számára India stabil, politikailag megbízható partner, amely nem támaszt feltétlen álságos erkölcsi elvárásokat. Ez a kapcsolat tehát részben kompenzáció a Nyugattól elszenvedett nyomásért, részben reális, kölcsönös üzleti érdek.
Összességében a találkozó reálisan megerősítette a két ország pragmatikus, kölcsönös előnyökön alapuló partnerségét, de nem vezetett formális katonai-szövetségi konstrukcióhoz. India megőrizte stratégiai autonómiáját, Oroszország pedig kapott gazdasági és diplomáciai mozgásteret. A következő hónapok valós próbája az lesz, hogy a bejelentett programok mennyire válnak kézzelfoghatóvá, és hogy ezek a fejlemények miként formálják át a regionális geopolitikai egyensúlyt a 2020-as évek második felében.
Megjelent a MAGYAR7 50. számában.
