2014. március 5., 10:37

Vésey Kovács László: A kisebbik rossz helyett a jót

Bárdos Gyula köztársasági elnöki jelölése követ dobott a közöny állóvizébe. Sokan támogatják a magyar jelölt ötletét, de még azok is beszélnek róla, akik ellenzik. Viszont a politikában megszokottól eltérően, ezúttal nem a jelölt személye kelt hullámokat, hanem a kérdés, hogy egyáltalán kell-e jelölt.

Természetesen kell, sőt már régen kellett volna. És ez teljesen független attól, hogy Bárdosnak van esélye, vagy nincs, hiszen a végső győzelemre nyilvánvalóan nincs. Ha szavazatszámláláskor meggyőző szám lesz a jelöltünk neve mellett, az azt mutatja majd, hogy a felvidéki magyarok egységesen képesek odaállni egy ügy, illetve a saját érdekeik mellé. Jó lenne, ha az elnökválasztás végén ezt látnák a szlovákok, de mi magunk is. Ránk fér már az erő érzése és a hit önmagunkban.

A másik oldalon nyilván szülne ellenérzéseket és félelmeket Bárdos jó eredménye, de láthatjuk, hova jutottunk azzal, hogy húsz éve mi próbálunk őrködni a szlovákok lelki békéje és nyugalma fölött. Eközben folyamatosan csökkent a tiszteletük irántunk, így váltunk lenézett, szolgai népcsoporttá. Ez a tisztelet magától nem is fog megnőni, hanem nekünk kell kivívnunk. Ideje elkezdenünk olyan dolgokat tenni, amelyektől nem a szlovákok lelki békéje fog nőni, hanem a felénk mutatott tiszteletük. Csak így lesz okunk nekünk is tisztelni őket, és csak ebből a kölcsönösségből fakadhat igazi béke.

A felvidéki magyarok egy része szerint azonban nekik nincs annyi joguk és olyan képességük, mint a szlovákoknak. Miközben az Európai Unió információs csatornáiból ömlik a jogegyenlőség és az egyenlő bánásmód elve, ők ezekkel az elvekkel szembemenve ellenzik a magyar köztársasági elnök jelölését. Felbukkant olyan vélemény, hogy Bárdoshoz nem köthető egyetlen emlékezetes szöveg vagy tett sem, és pusztán az, hogy magyar, önmagában nem jelent semmit. Emlékezetes szöveg vagy tett a jelöltek közül mondjuk leginkább csak Ficóhoz köthető, úgyhogy aki ilyen alapon választ, az már meg is találta a saját favoritját. Bárdos magyarsága pedig egy dolgot mégis jelent. Azzal, hogy korábban nem indítottunk magyar jelöltet, rendre önmagunkat kárhoztattuk a gyomorral nehezen viselhető választásra, amikor a kisebbik rosszat kellett karikázni. De minek? Szedjük csak össze, mit köszönhetünk a mi szavazatainkkal elnökké lett Rudolf Schusternek és Ivan Gašparoviènak! Utóbbi ráadásul azt is bemutatta, milyen elnök lett volna Meèiar, aki ellenében rá szavaztunk. Bárdos Gyula már eddig jóval többet tett a magyarokért, mint a fent nevezettek együttvéve.

Ugyancsak a fejére olvassák, hogy ha netán bejut a második fordulóba a legnagyobb esélyes Ficóval együtt, azzal máris az utálatos magyargyűlölőt teszi elnökké. Hiszen a szlovákok sosem szavaznának egy magyarra, még akkor sem, ha az ellenfele maga a kénszaggal gőzölgő Lucifer lenne. Értjük, ugye? Így cserél gazdát a felelősség. Még véletlenül sem a sovinizmussal átitatott szlovák közvélemény hibájának tudnák be Fico megválasztását, hanem átkennék Bárdosra az egészet. Ugyanezzel a logikával a második világháború borzalmai nem a nácik bűnei lennének, hanem azokéi, akik nem akadályozták meg a kitörését. Ám ezt a logikai érvelést csak Bárdos ellen tartogatják. A legmegdöbbentőbb, hogy magyarok képesek ennyire semmibe venni önmagukat.

Nemrég, egy barátommal találkozva éppen belefutottunk Bárdos képeslap alakú szórólapjába, így szóba került az elnökválasztás. Az illető azt hitte, hogy az erős jelöltek közül Bárdos Gyula a legfiatalabb. Ez messze nem így van, de a fiatalos hangnem, a humor, a remek honlap [link: http://bardosgyula.sk/info/] mégis ezt sugallja. Egy a fiatalokat is megszólítani képes, és a mostohán kezelt Dél-Szlovákiát nyíltan felvállaló elnökjelölt máris legalább két dologgal többet tud, mint eddig bármelyik szlovák elnök.
Vésey Kovács László
(A szerző publicista)

Megosztás