Vénasszonyok és indiánok
Bepánikoltak idén szeptemberben a vénasszonyok és az indiánok is! A nagy esőzésben és zord időben ugyanis teljesen kilátástalan volt az ő nyaruk, felesleges pénzkidobásnak vélték a szezonvégi szokásos horvátországi tengeri nyaralást még akkor is, ha az árak ilyenkor állítólag a tengerfeneket súrolják. Spongya rá, mert nekik, nekünk még ilyenkor is drága! Oda el kell valahogy jutni, az üzemanyag annyival nem lett olcsóbb kora ősszel, az autópályadíjak is a nyáriak maradtak.
De a tehetősebbek, ha szerencséjük van, igencsak jól járnak egy őszi tengerparti utazással, mert még visszamelegedhet a tenger, talán meg is tudnak benne mártózni, de hosszabb gumimatracos tengeri túrákra azért ne vállalkozzanak!
Mert ugye, a szlovákiai és a magyarországi kisnyugdíjas is szezonvégi! Nem csak a szó szoros értelmében, hogy neki már úgy egészében lejárt az ideje, tartós tejet se vásároljon nagyon, maradjon szépen otthon a fenekén, odahaza is süt a nap, a sarki kocsmában elég hideg sört csapolnak, azt még talán megengedheti magának. Az asszonynál úgysem tud senki jobb pörköltet főzni, az ő nokedlikölteményével egy tengerparti szállodában biztos nem találkozik. Éjt nappallá tévé pedig már nem akar dolgozni, csak a baromfiudvaron, a veteményesben és a gyümölcsösben tesz ilyesmit, hogy összekuporgassa az erősen szezonvégi nyaralásra valót, ha időközben nem kunyerálják el tőle a gyerekek „ólinkluzív” szállodai nyaralásra, ami ugye azért drágább, mint a kempingezés ugyanott.
A mi kisnyugdíjas hősünk viszont télen nem jár telelni, nyáron pedig nem jár nyaralni! Ha teheti, ilyesmiket megpróbál elintézni az átmeneti évszakokban, olyankor olcsóbb az utazás. Amikor olvadni kezd a hó, lecipeli a padlásról a sítalpakat, megélezi a szánkótalpat, amikor hullani kezdenek a falevelek, megkeresi a fürdőruciját és az úszógumikat. Ő már csak ilyen indiánféle, akinek ősszel van a nyara. Vagy vénasszonyos. De mikor van a vénemberek nyara? Hiszen nem minden vénember indián…
Honnan ered az indián nyár kifejezés? Állítólag az 1700 as évek második feléből, Észak Amerikából, amikor az ott élő indiánok figyeltek fel elsőként erre a kellemes időjárási jelenségre, illetve ők írtak róla elsőként. Egy másik feltevés szerint az indiánok ebben az időszakban aratták le a termést és indultak el nagy vadászútjukra, hazahozni a télirevalót. Egy harmadik elgondolás szerint az indián nyár, „csalóka nyár” név a szó hamis jelentéséből ered abban az értelemben, hogy a kellemes, meleg, száraz nappalok után hamarosan hűvös, borús, őszi időjárás várható. Napjainkban a magyar nyelvben is egyre inkább terjed – nyilván tapintatból – az indián nyár, mivel sokan attól tartanak, hogy a vénasszonyok nyara kifejezés sérti a korosodó hölgyeket.
Az indián nyár egyébként a vénasszonyok nyarának angolszász megnevezése, a szeptember közepétől október első dekádjáig tartó kellemesen meleg, őszi időszak, amikor reggelente jellemzően még hűvös és párás a levegő, ám délutánra meleg, napos idő alakul ki.
De miért volt sokáig egyeduralkodó tájainkon a vénasszonyok nyara elnevezés? Állítólag a forró nyári napok után az őszi hűvösebb reggelek beköszöntét követően az idős asszonyok fellélegeztek, és előszeretettel ültek ki napközben a ház előtti padra élvezni a kellemesen melegítő napsugarakat egy kis pletyi kíséretében a szomszédasszonyokkal. A forró nyári időszakban erre nem volt lehetőség, a meleg elől mindenki behúzódott a hűvösebb házba.
Idén különösen forróra sikeredett a nyár, szinte teljesen elmaradtak a napközbeni hosszú traccsolások, van tehát mit pótolni a „falurádióban”. Olyan történetek is szóba kerülnek ilyenkor, amelyek talán meg sem történtek…
Másrészt ilyenkor jobb kint ücsörögni a padon a szikrázó, de már tűrhető napsütésben, mintsem bent fagyoskodni a hideg szobákban. A fűtéssel csínján kell bánni, nem szabad korán elkezdeni, mert gyorsan kiürül a fáskamra, és nem olcsó mulatság a korán elkezdett fűtési szezon!
Aztán a padon ücsörögve el lehet látni talán még a kocsmáig is, szemmel követve az embert, hogy mikor és mennyire tántorogva hagyja el a férfiak kedvenc szórakozóhelyét. Fordítva ez nem érvényes, a vénasszonyok addig ülhetnek a padokon, ameddig csak akarnak, amíg be nem fagy a hátsójuk. Igaz, az asszonyok traccsolása olcsóbb mulatság, mint a kocsmázás, de komolytalanabb is, hiszen a kocsmai füstben falurengető témák is szóba kerülhetnek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/39. számában.
