Végre szusszanhat egyet a Föld
Ki gondolta volna, hogy 2020. április 22-én szinte az egész világot az alattomos koronavírus fogja fogságban tartani? Ha ezt egy éve valaki megjósolta volna, biztos kinevetjük. De ismét csak megmutatkozott, milyen védtelen az emberiség, s hogy nem lehet felülírni a természet törvényeit. Hogy annak csak részei, nem pedig urai vagyunk.
Rengeteg embert, vállalatot fog tönkre tenni a vírus miatti gazdasági válság, de van valami, ami kimondottan profitál abból, hogy kényszerből le lettünk lassítva. Annyira ki volt már éhezve rá, hogy kevesebb legyen a füst, a fény, a nyüzsgés, a repkedés a világ egyik végéből a másikba, az emberek okozta szennyeződés. És most megadatott neki.
Kék bolygónk fellélegezhet egy kicsit, jobban mondva, inkább csak szusszanhat egyet, hiszen a világméretű teljes leállás, a gazdaság kikapcsolása (blackout), ami őt igazából restartolhatta volna, nem következett be.
De Földünk hálás természetű, bizonyára örül annak is, ami most van. Hogy kevesebbet ülünk autóba, kevesebbet vásárolunk, aminek következtében kevesebb lesz a hulladék is. Hogy a fogyasztóinak nevezett társadalom kénytelen egy kicsit visszafogni magát. Hogy újra saját erőforrásainkra kell támaszkodnunk, lásd mennyien tanultak meg az utóbbi pár hétben kenyeret sütni. Hogy hirtelenjében kevesebbel is beérjük, és hogy van élet wellness hétvége és cipőbolt nélkül is. S reméli, hogy komolyan elgondolkodunk azon, vajon élhetünk-e úgy továbbra is, mint eddig? Vajon miért sújt bennünket ez a járvány? Mi ez, Isten figyelmeztetése, vagy a természet haragja?
Ez a mai nap ünnep. Nekem legalábbis az. Minden okom megvan rá. Most is, mikor ezeket a sorokat írom, madárdal szűrődik be a nyitott ablakon. Este is ez ringat álomba. Már fészkel a fecskepárunk is, lesz folytatás. A veteményesben már bújik a zsenge zöldborsó, szárat növesztett a duggatott hagyma, virágzik az eper… Igaz, esőért ácsingózik minden, de ha jók leszünk, majdcsak megérkezik. A sok szabadidőnek köszönhetően még egy kerti komposztálót is összeeszkábáltunk, s tervben van egy kisebb tyúkól elkészítése is, merthogy a régi düledezőből lett a komposztáló…
Segíts magadon, Isten is megsegít! Milyen jó, hogy most ez egyszeriben az eszünkbe jutott. Meg tán az is, hogy együtt kell éljünk a természettel, s belőle elvenni csak annyit van jogunk, amennyire szükségünk van. Az pedig jóval kevesebb, mint gondoltuk.
Mert amit eddig műveltünk vele, azt kizsigerelésnek szokták nevezni. Ahogy bántunk vele, az bizony büntetendő cselekménynek számít. Uralmunk alá akartunk hajtani valamit, amit nem lehet. Ami sokkal erősebb és hatalmasabb, mint az emberiség. Aminek szabályait nem lehet és nem szabad megszegni! Pedig hányszor, de hányszor megpróbáljuk.
A Föld napján gondolkodjunk el, nézzünk őszintén magunkba. Hát élhetünk ezután is ugyanúgy, mint eddig? Mindenki azt csinálhat, amit akar? Figyelmen kívül hagyva, hogy rajtunk, embereken kívül ezen a bolygón osztoznunk kell az állat- és növényvilág számtalan képviselőjével? Vagy értelmes lényként a békés egymás mellett élés élharcosaivá válunk inkább? Nincs más választásunk, mint élni és élni hagyni! Ezen a káprázatosan szép, Föld nevű bolygón.
