internet számítógép
2021. január 31., 14:54

Végképp eltörölni…

Hogy visszatérünk-e a jó öreg papírhoz, nem tudom. Azt sem, hogy segítene-e rajtunk, ha ezt tennénk. Ebben a világban, ahol, egykori reformer pénzügyminiszterünket idézve „minden fent van a világhálón”, ki is akarna még papírt látni a magamfajta vén csontokon kívül? Pedig hát lenne talán némi előnye a papírozásnak.

Szoktuk volt mondani, a papír sok mindent elbír. Mindent azonban nem: káromló, gyalázó, mosdatlan szavak nem tűrték a nyomdafestéket. Igaz, kezdetben a számítógép szövegszerkesztője sem; rögtön figyelmeztetett, ha leírtam: szarvas, hogy ilyen csúnya szavakat nem illik…

De a világhálósodás kiirtotta az illemet, az elektronikus világban illedelmessé vált az ocsmányság is. Visszatért mellé a jó öreg cenzúra is.

Mostanság, hogy atomrobbanás erejével jelezte a Mátrix, amelyet eddig amolyan világnépe minden egyedét egyformán szolgáló infrastruktúrának hittünk, hogy urunkká és parancsolónkká lépett elő, mert tulajdonosai jóvoltából egyik pillanatról a másikra törölhetők, eltüntethetők, megsemmisíthetők vagyunk, visszatérően foglalkoztat a kérdés.

Igaz ugyan, hogy ebben a Mátrixban magam nem vagyok jelen, sok más, mégis rám kényszerített hálózatban viszont ott vagyok. Internetet használok, fizetem az árát, írásból élő ember e nélkül ma már nem létezhet. Elektronikus leveleket is szoktam küldeni-kapni; szolgáltatókkal, hatóságokkal is tartok így kapcsolatot, meg – én nagy vétkem – hírügynökségi oldalakat is böngészek, tájékozódás céljából. Olykor online sajtótájékoztatókat is meghallgatok, van úgy, hogy még a küszöbérték alá csúszott vérnyomásomat is helyreállítja az ilyen foglalatosság.

Aztán bankkártyát is használok, de a világhálón nem „bankolok”, nincsenek applikációk a telefonomban, amely sajnos már okos jószág, így maga dönti el, milyen frissítésekkel kíván beavatkozni a magánéletembe. Én csak telefonálásra szoktam használni, rövid szöveges üzenetek küldésére, távol lévő, nekem kedves, közeli ismerősök magánjellegű képes üzeneteinek fogadására.

Foglalkoztat a kérdés, a minket át- meg átszövő Mátrixok mi mindent tartogatnak még számunkra. Eljátszom a gondolattal, hogy egyszer vérszemet kapnak más nagy rendszerek fenntartói-üzemeltetői is. Elvégre: amit lehet Jupiternek…

A Mátrixok technológiája rohamléptekkel terjed. Olcsóbb és kényelmesebb az elektronikus kommunikáció, mondják, egyre sürgetőbb követelmény a teljes körű elektronikus kormányzás. A lakossági nyilvántartás teljesen elektronikus, a lakhelynyilvántartás is. Futólépésben terjed az egészségügyi ellátásban részt vevő páciensek személyes kartotékainak hálózatba rendezett vezetése, hogy azt minden egyes szolgáltató megtekinthesse, ha valamilyen okból összeakad például velem.

Már nem kell kikérdeznie, minden fent van a világhálón, amit tudni érdemes rólam. S a véleményét ő is hozzáfűzheti, hogy szaporodjanak az adatok. Akár az élők sorából is törölhet, ha úgy hozza a kedve. Horribile dictu: van már fizetős elektronikus orvosi ellátás is. Hát ilyesmiken is töprengek néha, hogy majd meggyógyít az internet. Meg azon, milyen kár, hogy koronavírustesztet még nem tud csinálni.

Csak cenzúráz. Mert manapság – éljen a sok egyéni szabadságjog! – ez egyre jobban megy neki. Morpheus eldönti, kinek és mit szabad. De mi lesz, ha egy szép napon a banki mátrixaink gazdái unják el, hogy a nyereségeik nem nőnek olyan ütemben, mint elképzelték, és mondjuk az ügyfeleiket és azok számláit tüntetik el?

Vagy ha az államkassza túl huzatos lesz, úgy dönt valamelyik ország ügyeletes Morpheusa, hogy cenzúráz egy kicsit, s az elektronikus bankolással már átutalt adókat-járulékokat teszi meg nem történtté, hogy újra bevasalhassa azokat? Disztópiában minden megeshet.