Vége a nyárnak
Bár a csillagászati ősz csak szeptember 23-án kezdődik, az iskolakezdéssel egy csapásra véget ér a nyár. Lehet még szép az időjárás, a vénasszonyok nyara is hozhat kellemes napsütéses napokat, de az igazi nyárnak – ha tetszik, ha nem – búcsút mondhatunk.
Ilyenkor nemcsak a gyerekek, hanem a nagyszülők is örömmel összegzik a hosszabb találkozás élményeit, örömeit. Tudvalevő, hogy a nagymama és nagypapa a csillagot is lehozta az égről, mondván, hadd érezzék magukat náluk igazán jól a kicsi és a már nem éppen kicsi kópék. Hiszen sokan vannak, akik nem találkozhatnak gyakran. Persze a nagymamák rágódnak is egy kicsit: Biztos, hogy a legjobb ételeket és süteményeket, kalácsokat raktam az asztalra? Biztos, hogy olyan erélyesen kellett rájuk szólnom, amikor nem akartak kimozdulni a tévé elől? Biztos, hogy velük kellett kimosatnom a rövidnadrágjukat és trikójukat, amikor az eső után a sárban henteregtek az udvaron? Meg a zöldségeket is velük tisztíttattam meg a főzéshez… Papa, szerinted nem túloztam el, nem kellett volna kicsit engedékenyebbnek lennem?
Papa megnyugtatja, hogy ez mind rendben van, az unokák mindezt kimondottan élvezték, sőt az is rendben van, hogy reggelente bevetették az ágyukat, a ruhájukat szépen összerakva tetették a székükre,
hogy… Az iskolakezdés előtti vasárnap lebonyolított szkájpozás igazolja a nagyapa véleményét: a lurkók egymást túlkiabálva zengik, milyen jó volt egy teljes hónapot eltölteni mamánál és papánál. És milyen jó volt az a sok finomság, amit a nagymama készített, a fürdés a közeli kavicsgödörben, a sok túrázás a környéken, sőt a locsolás a konyhakertben, meg a baromfi etetése is. És a szülők is ámuldoznak, mi mindent megtanultak a gyerekeik, és nem is tagadják, hogy nekik is jólesett egy kicsit megpihenni tőlük. Nagymama megnyugszik, és már tervezi is a jövő nyári együttlétet.
A pedagógusok is számot vetnek a nyárral. Annyi mindent terveztek! És mit sikerült ebből megvalósítaniuk? Úgy érzik, keveset.
Az elején még úgy tűnt, bőven van idő a lakás padlótól plafonig való kitakarítására, de még arra is, hogy most teljes bedobással hódoljanak kedvteléseiknek. Mi lett a vége? Két hét nyaralás (az már nagyon-nagyon kellett), találkozás egy-két jóbaráttal, a szülők meglátogatása, egy kis kiruccanás a természetbe – és már vége is a nyárnak. Igazából meg se pihentek a tízhónapi kemény munkától, s már kezdődik is újra a tanév. De majd jövőre…
Ezzel magam is hasonlóképpen vagyok. Egy régi reklámra hivatkozom: „Még tart a nyár, és lesz jövőre is!” Akkor meg minek keseregjek, hogy elmúltak a szép, együtt töltött napok, hetek. Jövő nyáron újabb tervekkel, újabb lendülettel megismételjük. Már alig várom!
