Vasdorong és csatlakozás
Vannak olyan elsőségek, amelyekre senki sem vágyik. Az ungvári születésű, az ukrán haditengerészet kötelékében szolgáló, 29 éves korában meghalt, két kisgyermeket hátrahagyó Kis Sándor valószínűleg nem pályázott az orosz–ukrán háború első kárpátaljai magyar áldozata címre.
Sebestyén József sem szeretett volna a kényszersorozások első magyar áldozataként bevonulni a magyar köztudatba. Csak élni akarta az életét, amennyire ez a negyedik éve háborúban álló Ukrajnában lehetséges volt.
A 45 éves Sebestyén József július 6-án hunyt el, három héttel azt követően, hogy a beregszászi magyar tannyelvű 4. számú Kossuth Lajos Líceum előtt várakozó toborzók rövid üldözést követően elfogták, egy furgonba tuszkolták, és Ungvárra majd Munkácsra szállították. Sebestyént a halál a beregszászi kórházban érte.
Hogy június 15-ei, elhurcolásnak is beillő „besorozása” és halála között pontosan mi történt vele, azzal kapcsolatosan zavarosak, ellentmondásosak az információk. Egyelőre nem tudjuk százszázalékos bizonyossággal, mi történt a férfivel a munkácsi kiképzés során, hogy került a beregszászi kórházba; dezertált-e, ahogy az ukránok mondják, vagy ők tették ki a kiképzőtábor kapuján. Az is kérdéses, miért nem kapta meg időben a szükséges sürgősségi ellátást. Az azonban – főként az időközben előkerült videófelvételekkel is alátámasztva – bizonyossággal elmondható, hogy ebben az időszakban megalázták és bántalmazták. Természetesen az ukrán narratíva hallani sem akar Sebestyén József esetleges halálra veréséről, számára kényelmesebb az egészet az embóliára fogni.
Az elhunyt családjának és ügyvédjének tájékoztatása szerint viszont a kiképzés során bántalmazták, vasdorongokkal ütlegelték. Az ütéseket főként a fejére és a testére mérték. S bár az oksági kapcsolatot a bántalmazás és a három héttel később bekövetkezett haláleset között jelen pillanatban nem tudjuk bizonyítani, a végeredmény szempontjából ez sajnos már talán nem is fontos. Egy magyar nemzetiségű és állampolgárságú személlyel szemben állami intézkedés történt, melynek során a videók szerint törvénytelenségekre is sor került, és ez a személy később életét vesztette. Ha nem hurcolták volna el, valószínűleg még ma is élne.
Ukrajna részleges mozgósítása mögött valódi katonai szükségletek állhatnak, ám semmi sem indokolja az önkényes módszereket: a behívók elmaradását, a hivatalos papírok utólagos kitöltését, a bántalmazottak orvosi ellátásának halogatását. Sebestyén József esete nem véletlen baleset, hanem a kárpátaljai magyar közösség tagjait sújtó módszeres jogsértések újabb, tragikus példája. A magyar kisebbség – és természetesen az ott élő ukrán lakosság is – Kárpátalján immár évek óta tapasztalja az „utcai elhurcolások” szankcionálatlan gyakorlatát. Ezekről nem az orosz trollhadsereg, hanem maguk az ukránok töltenek fel a Telegramra tucatjával videókat. A máskor olyan érzékeny európai közösség pedig félrenéz.
Ukrajnában háború zajlik, mely tízezrével nyeli el az életerős, fiatal férfiakat.
A frontokon kialakuló hiányt a hátországból pótolják. Ezt könnyű leírni egy békés ország légkondicionált szerkesztőségi irodájában, de mit csináljunk, ezt már az ókori görögök is hasonló módon kezelték. De semmilyen „felsőbb cél” nem magyarázhatja meg a kegyetlenkedéseket és a jogtiprást.
Sebestyén József halála körülményeinek kivizsgálásába csak egy független vizsgálat hozhatna némi fényt, erre most csekély az esély. Pedig ez segíthetne feltárni, történt-e törvénysértés, kik vettek részt a bántalmazásban, és történt-e utólagos manipuláció a dokumentumokkal.
Az ügy ráadásul, sajnálatos módon nem egyedi, így a mozgósítási gyakorlat felülvizsgálata elégtételt jelenthetne mindazoknak, akik jogait és/vagy méltóságát a mozgósítás során az elmúlt években megsértették.
Lapunk a háború kitörése óta következetesen békepárti, a konfliktus mihamarabbi, békés rendezését szorgalmazzuk, melynek esélye az év eleji, biztató jelenségek után most újfent távolodni látszik. A fő cél tehát a béke. Emellett viszont Ukrajnának garantálni kell a kisebbségi jogokat, és a jogállami normák betartását. Ez a minimum, ha az Európai Uniónak egyáltalán a küszöbét meg szeretné közelíteni.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/28. számában.
