N. Gyurkovits Róza

2019. április 20., 15:03

Városi idill

Virágládába földet rakosgatok. A lombosodó hársfa ágain tavaszi lázban örvösgalambok csatáznak búgva, nem héjanász, de azért tollak is libegnek a levegőben. Távolabb vércse vijjog. Verseket idézgetek magamban a tavaly idetévedt fűszálakat gyomlálgatva. „… kinő utánad…” De hirtelen ráfogássá változik: Ki nő utánad?

Megjöttek hát a versek.

A költészet játékai maguktól kikelnek olykor. Fogadkozom: egész nap verseket olvasok majd, magam magamnak. A régi kedveseket meg újakat. Talán még „cipőbe gyökerezett” Röhrig Gézával is megbirkózom; soká fog tartani, mint egy regény, mert olyan regényes ember, olyan sokrétegű, hogy csak hámozni, hámozni, hámozni lehet – a végtelenségig.

A versre rávetülő embert nem különben. Maga is költővé válik ráfogásaival, értelmezéseivel, kisejtéseivel. Teljesedik.

Apámra gondolok. És egyszerre az árvaságra, mert anyátlanul nőtt bele a nagy háború szülte új világba. Jóval később, amikor magam váltam apátlanná, verset is írtam neki. Az én Halászkirályomnak, mert kínzó sajgással égetett bennem soha fel nem tett kérdéseim parazsa. Gyerekként is inkább szemlélő voltam, jó hallgató, sokkal többet tudtam az életéről, mint testvéreim, de nem eleget. Mert nem volt nagy mesélő, ünnepszámba ment, ha magáról, életéről beszélt. Az ünnep pedig azért ünnep, mert ritka.

Kisgyerekként még pantheista voltam, annyira nagy egésznek éltem át a világot, s magamat is csak egy bogárnak, apró virágnak benne, s éreztem a mindenség rezdüléseit. Sok mindent megsejtettem, megéreztem, mielőtt a megtörténés bizonyossága hírként elért volna. Idővel egyre ritkábban, mert az emberi idő nagy rabló, s a tapasztalás megfosztja az embert a kitartó rácsodálkozástól. Idővel összemegy maga a világ is, már nem sajdul bele a gerinc, ha a láb eltapos egy hangyát, s elfelejti az ember, hogy a vércsének neve is van, Kirgicnek hívják, mert egyszer valamikor, amikor a nagy háború dúlt, egy kisgyerek felnevelt egy vércsefit, s amikor röptetni kezdte, így csalogatta haza az egekből.

Ki röptet engem?

A lélek ideje kell, hogy emlékezni tudjak, s átéljem olykor még a mindenség rezdüléseit, századokon át, jelenidőben, egyidejűleg. Valóságosan. Hogy elemelkedjem odáig, ahol újra csak bogárnyi vagyok, fénybogár, együtt vibrálni a mindenséggel. A Teremtővel. Hogy tapasztalásnál több legyen a lét.

Virágot ültetek, s nyugtatom magam, ez csak egy kis skizo-skizo-skizike, rákészülés a versmaratonra, még nem az Alzheimer megdönthetetlen jele. Talán.

Kell a költészet, egy másik világ, ami csak bentről vetülhet ki, éteri vetítővászonra. Rendje van, logikája, harmóniája, összhangzattá gyúrja a szavakat, a legprofánabbakat is, a legdurvábbakat is. Képeket rajzol a semmi egére is. Kerek világot, s eltünteti a káoszt. Az örök, fel sem tett kérdések persze itt dobognak bennünk tovább, sorsunk az örök keresés és soha meg nem találás.

Légy, ami lennél.

Légy? Fű?

0 HOZZÁSZÓLÁS
Aich Péter 2019. május 20., hétfő

Ámokfutás

Egy szép mondás szerint nem normális, ha egy fiatal ember nem akar forradalmi változásokat. Hát jó – de ennyire?

Kövesdi Károly 2019. május 18., szombat

Európa megmentése

Ahhoz azonban, hogy mindez megváltozzék és valami normális süljön ki belőle, el kell menni szavazni.

N. Gyurkovits Róza 2019. május 18., szombat

Már a kommunista is jobboldali?

Bűn, sőt – divatosan mondva – szarvas hiba minden extrémizmust rányomni a jobboldalra, megpróbálni a jobboldal elhajlásaként magyarázni.

Agárdy Gábor 2019. május 18., szombat

A többségi döntés kérdése

Most is itt a veszély, hogy a döntések meghozatalának ilyen mértékű torzítása ismét megteremthetné azt az ideológiát, amely rövid idő után átcsaphatna egy újfajta diktatúrába.

Száraz Dénes 2019. május 17., péntek

A himnusszal elszámoltak, a lelkiismeretükkel még nem!

Előbb csoportosan, felelőtlenül „félreszavaztak”, majd külső nyomásra helyrebillentik a szavazógombokat. Azt gondolják, velünk ugyanezt tehetik.

Matus Tibor 2019. május 17., péntek

Állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet

Pár napra nagyon trendik voltunk, aztán minden megy a régi szerint, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy az állandó növekedésre alapozott gazdaságunk a katasztrófába vezet.

Száraz Dénes 2019. május 16., csütörtök

Már az őrhelyén strázsál Štúr

Érthető, de minden logikát nélkülöző a párkányiak felháborodása a városban leleplezett Štúr-szobor miatt.

Somogyi Szilárd 2019. május 15., szerda

Az olvasók elérték: nem lehet tovább húzni a himnusztörvényt!

Ezek a mostani, áprilisi-májusi napok úgy maradjanak meg jó emlékezetünkben, mint az egységes kiállás azonnali reagálásra képes dicső képe!

Száraz Dénes 2019. május 14., kedd

Ki hol van otthon?

Nem valószínű, hogy a kanadai csapatban vagy a kísérők között valaki is értett volna szlovákul, ha véletlenül mégis, bizonyára nagyon elcsodálkozott ezen a buzdításon.

Száraz Dénes 2019. május 13., hétfő

Kishatárátkelős nosztalgia

Ipolyszalka és Letkés olyan, mint a két Komárom! Annyira összenőtt, hogy szinte szétválaszthatatlan.

HIRDETÉS
Vélemény
Aich Péter: Ámokfutás

Egy szép mondás szerint nem normális, ha egy fiatal ember nem akar forradalmi változásokat. Hát jó ...

Kövesdi Károly: Európa megmentése

Ahhoz azonban, hogy mindez megváltozzék és valami normális süljön ki belőle, el kell menni szavazni.

N. Gyurkovits Róza: Már a kommunista is jobboldali?

Bűn, sőt – divatosan mondva – szarvas hiba minden extrémizmust rányomni a jobboldalra, megpróbálni a jobboldal ...