N. Gyurkovits Róza

2019. április 20., 15:03

Városi idill

Virágládába földet rakosgatok. A lombosodó hársfa ágain tavaszi lázban örvösgalambok csatáznak búgva, nem héjanász, de azért tollak is libegnek a levegőben. Távolabb vércse vijjog. Verseket idézgetek magamban a tavaly idetévedt fűszálakat gyomlálgatva. „… kinő utánad…” De hirtelen ráfogássá változik: Ki nő utánad?

Megjöttek hát a versek.

A költészet játékai maguktól kikelnek olykor. Fogadkozom: egész nap verseket olvasok majd, magam magamnak. A régi kedveseket meg újakat. Talán még „cipőbe gyökerezett” Röhrig Gézával is megbirkózom; soká fog tartani, mint egy regény, mert olyan regényes ember, olyan sokrétegű, hogy csak hámozni, hámozni, hámozni lehet – a végtelenségig.

A versre rávetülő embert nem különben. Maga is költővé válik ráfogásaival, értelmezéseivel, kisejtéseivel. Teljesedik.

Apámra gondolok. És egyszerre az árvaságra, mert anyátlanul nőtt bele a nagy háború szülte új világba. Jóval később, amikor magam váltam apátlanná, verset is írtam neki. Az én Halászkirályomnak, mert kínzó sajgással égetett bennem soha fel nem tett kérdéseim parazsa. Gyerekként is inkább szemlélő voltam, jó hallgató, sokkal többet tudtam az életéről, mint testvéreim, de nem eleget. Mert nem volt nagy mesélő, ünnepszámba ment, ha magáról, életéről beszélt. Az ünnep pedig azért ünnep, mert ritka.

Kisgyerekként még pantheista voltam, annyira nagy egésznek éltem át a világot, s magamat is csak egy bogárnak, apró virágnak benne, s éreztem a mindenség rezdüléseit. Sok mindent megsejtettem, megéreztem, mielőtt a megtörténés bizonyossága hírként elért volna. Idővel egyre ritkábban, mert az emberi idő nagy rabló, s a tapasztalás megfosztja az embert a kitartó rácsodálkozástól. Idővel összemegy maga a világ is, már nem sajdul bele a gerinc, ha a láb eltapos egy hangyát, s elfelejti az ember, hogy a vércsének neve is van, Kirgicnek hívják, mert egyszer valamikor, amikor a nagy háború dúlt, egy kisgyerek felnevelt egy vércsefit, s amikor röptetni kezdte, így csalogatta haza az egekből.

Ki röptet engem?

A lélek ideje kell, hogy emlékezni tudjak, s átéljem olykor még a mindenség rezdüléseit, századokon át, jelenidőben, egyidejűleg. Valóságosan. Hogy elemelkedjem odáig, ahol újra csak bogárnyi vagyok, fénybogár, együtt vibrálni a mindenséggel. A Teremtővel. Hogy tapasztalásnál több legyen a lét.

Virágot ültetek, s nyugtatom magam, ez csak egy kis skizo-skizo-skizike, rákészülés a versmaratonra, még nem az Alzheimer megdönthetetlen jele. Talán.

Kell a költészet, egy másik világ, ami csak bentről vetülhet ki, éteri vetítővászonra. Rendje van, logikája, harmóniája, összhangzattá gyúrja a szavakat, a legprofánabbakat is, a legdurvábbakat is. Képeket rajzol a semmi egére is. Kerek világot, s eltünteti a káoszt. Az örök, fel sem tett kérdések persze itt dobognak bennünk tovább, sorsunk az örök keresés és soha meg nem találás.

Légy, ami lennél.

Légy? Fű?

0 HOZZÁSZÓLÁS
Száraz Dénes 2019. július 23., kedd

Amikor a minimálbérek az égbe szöknek

A minimálbéremeléssel emelkednek az árak, növekszik a munkanélküliség is, a nyugdíjak vásárlóértéke pedig rohamosan csökkenhet. Ha viszont nem emelkednek a bérek, álmodozni se lehet!

Agárdy Gábor 2019. július 22., hétfő

Ez már eugenika?

Az emberiséget már évezredek óta foglalkoztatta a saját faja kvalitásainak javítása, mint pl. az emberi intelligencia növelése vagy a takarékosságra és az emberi szenvedés csökkentésére irányuló törekvések...

Molnár Judit 2019. július 21., vasárnap

A necces, a nem jó, a rossz meg a még rosszabb

Jelen állás szerint a politika számára marad tehát a koalíció vagy a választási párt.

Száraz Dénes 2019. július 21., vasárnap

Danko, a (zászló)rúdtáncos

Sokan nacionalista túlkapásnak vélik a zászlórúd méretét, Dankót pedig ezért nemzeti húrokon játszó rúdtáncosnak.

Kolek Zsolt 2019. július 20., szombat

Két választás Magyarországon

Megszűnt a kétosztatú ellenzék, s ezáltal az a centrális erőtér, amelyben a kormánypártoktól jobbra és balra is jelentős támogatottságú középpártok lettek volna? 

Száraz Dénes 2019. július 19., péntek

A SaS mézesmadzaga a magyaroknak

Az SaS vagy sejt valamit, vagy sokkal ravaszabb és politikusabb, mint az OĹANO!

Száraz Dénes 2019. július 15., hétfő

A magyarországi ellenzék európai megnyilvánulása

Ilyen Szlovákiában nem fordulna elő...

Kövesdi Károly 2019. július 14., vasárnap

Móricz Zsigmond ürügyén

A 140 éve született Móricz táboroktól, ízlésektől függetlenül talán a legsokrétűbb, a korabeli magyar társadalmat legkomplexebb módon megjelenítő írója. 

Haják Szabó Mária 2019. július 13., szombat

Már megint szembejött az a fránya valóság

Vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy Európában azok legyenek a hangadók, akik tudomásul veszik a puszta valóságot, és a bűnösből nem csinálnak hőst?

Száraz Dénes 2019. július 12., péntek

Idegenben jó a döntetlen

A focipályákon túl is zajlanak a párharcok.

Vélemény
Száraz Dénes: Amikor a minimálbérek az égbe szöknek

A minimálbéremeléssel emelkednek az árak, növekszik a munkanélküliség is, a nyugdíjak vásárlóértéke ...

Agárdy Gábor: Ez már eugenika?

Az emberiséget már évezredek óta foglalkoztatta a saját faja kvalitásainak javítása, mint pl. ...

Molnár Judit: A necces, a nem jó, a rossz meg a még rosszabb

Jelen állás szerint a politika számára marad tehát a koalíció vagy a választási párt.