Kaufland
2018. április 20., 16:29

Vannak még csodák?

Még április elején jött a hír, hogy a Kaufland üzletlánc csökkenti nyitvatartási idejét napi egy órával, vasárnaponként két órával, s ez így együtt heti mínusz nyolc órát jelent.

Ebben nincs semmi meglepő, mondhatta a sajtóhírt hallgató vagy olvasó közönség – sima belső intézkedés. Csakhogy a bevezető mondatok után következett egy-két idézett mondat az üzletlánc szóvivőjétől, amely magyarázatot csatolt a Kaufland mint megbízható és tisztességes munkáltató által hozott változtatáshoz:

Cégkultúránk keretében odafigyelünk alkalmazottaink kiegyensúlyozott munkahelyi és magánéletére. Azt akarjuk, hogy több időt fordíthassanak családjukra és hozzátartozóikra.

És hozzátette: a nyitvatartási idő lerövidítése nem lesz hatással a munkaszerződésekben lefektetett feltételekre.

Ezen már el lehet egy kicsit gondolkodni. Mert az emberek többsége azonnal a bérek arányos csökkentésére gondolt, de „a szerződési feltételek megtartása” ezzel ellentmond.

Utánanéztem az újsághírek alatt megjelent kommenteknek. Akik a változás bérügyi vetületéve foglalkoztak, mind arra utaltak, hogy a munkáltató a béreket is le fogja faragni. Ha mégsem, akkor az esedékes béremelésként fogja magyarázni a megtartott bérszintet.

Hogy ne csak találgassak, levelet írtam az igazgatóságra, kereken megkérdeztem, hogy a munkaidő csökkenése arányos bércsökkenéssel jár-e. Szinte perceken belül megkaptam a választ: a nyitvatartási idő lerövidítése nem lesz hatással a munkaszerződésekben lefektetett feltételekre.

Eléggé nehézkes a felfogásom, ezért úgy éreztem, mégsem kaptam egyenes választ az egyenes kérdésre. Nem tudom, mit takar a szerződési feltételek megtartása. Mert hiszen nem tudhatom, milyen elrendezés alá tartozik a bérek alakulása, milyen apró betűs szöveg vonatkozik az egyes szerződési feltételekre.

Közép-kelet-európai, már-már mindent szkeptikusan és lemondással, olykor egy kézlegyintéssel fogadó emberként most azt mondhatnám: Lám, vannak még csodák. De továbbra is a kétkedő hang motoszkál a fejemben. Hátha a kommentelők között olyanok is voltak, akik nem csak megszokásból írták kétségeiket, hanem ők maguk is kauflandos alkalmazottak, vagy rokonaik, közeli ismerőseik dolgoznak az üzletben, és ők tudják azt, ami a kívülálló számára csak elhomályosított szemfényvesztés. Ha így van, akkor ez előbb-utóbb ki fog tudódni. Akkor pedig majd jöhet a jól bevált szlogen: Csodák pedig nincsenek!