Van egy álmom
Martin Luther King 1963. augusztus 23-án Washingtonban elmondott „Van egy álmom“ cím alatt köztudatba került beszédében a következőket mondta: Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vöröslő dombjain az egykori rabszolgák és egykori rabszolgatartók fiai le tudnak majd ülni a testvériség asztalához.
Mi is az álom? Az álom alvás közben megjelenő képek, melyek önkéntelenül jutnak eszünkbe.
Nem az álomról, mint jelenségről szeretnék itt értekezést tartani, hanem a Magyar Közösség Pártja farnadi kongresszusán elhangzottakkal kapcsolatban voltak „álmaim”.
A kongresszusi levegőben, az egymás közötti beszélgetésekben, a jelöltek bemutatkozásaiban, a vitafelszólalásokban valamint a megválasztatott tisztségviselők megnyilvánulásaiban is egy célról, elképzelésről … egy álomról lehetett hallani, mégpedig a felvidéki magyar egység megvalósításáról. A pontos receptet azonban senki nem tudta megmondani, vagy talán nem akarta elárulni?
Az elképzelés és a szándék ezzel együtt is dicséretre méltó és már csak a formát kell kitalálni, de az nagyon nehéz lesz.
Az álmomban három megoldási lehetőség jött elő.
1. Megszűnt az összes felvidéki magyar párt és mozgalom, az összes, az elmúlt 30 évben szerephez jutott, mára már újat mondani nem tudó politikus eltűnt. Egy a gyökerektől induló,
21. századi politizálást hirdető és felvállaló, az egyszerű felvidéki magyar ember minden gondját és baját felvállaló politikai párt alakult,
talán Magyar Megújhodás Pártja vagy Magyar Jövő Pártja volt a neve. Erre már nem emlékszem.
2. A Magyar Közösség Pártját, mint egy nagy kiterjesztett szárnyú turulmadarat láttam, aki érezve a veszélyt magához vonzotta, hívogatta szétszóródott fiókáit. Akik visszarepülve a fészekbe szárnyai alá bújtak és biztonságban érezték magukat, de mind e mellett önálló életet éltek és mivel jól érezték magukat az anyamadár társaságában, így felnőtt korukra is maradtak a fészekben.
Platformokat hoztak létre, amely ellen az anyamadárnak nem volt kifogása, de kikötötte, hogy
a családi tanácsban csakis hiteles személyek lehetnek a tagok, akik mindenki számára elfogadhatóak és így jött létre az MKP-ból a Magyar Egység Pártja.
3. Az előbbi mesébe illő álmok után, már a felébredés előtti szakaszban, még egy La Fontaine állatmeséibe illő álom jött elő, mégpedig: az erdő állatai négy évente parlamentet választottak. A választásokon részt vett, önállóan indulva, a rókák, nyulak, őzek, medvék és farkasok csapata. És mit ad Isten,
mindig az medvék és a farkasok csapata győzött és ez így ment több választási cikluson keresztül és a többiek hiába erőlködtek,
nem és nem bejutni a parlamentbe, pedig még választási gurukat is felfogadtak segítségül, számos esetben ült össze a vének tanácsa, kultúresteket szerveztek, motorra, biciklikre pattantak és úgy járták be az erdőt, de semmi nem segített.
Mígnem egyszer arra járt az erdő jó szelleme és ezt mondta nekik: Rókák, őzek és nyulak, igaz, hogy ti mind erdei állatok vagytok és mind különbözőek, de ha le akarjátok győzni a farkasok és medvék társaságát, akkor ebből a célból össze kell fognotok és minden választás előtt szerződéses alapon össze kell hozni egy választási pártot, és így a győzelem elérhető távolságba kerül és továbbra is megmaradtok rókáknak, őzeknek és nyulaknak, mert mások soha nem lesztek.
Mit mondjak, megizzadva ébredtem.
Eszembe jutott Ady Endre: Karácsonyi rege című versének részlete, mely a fentiek függvényében így hangoznék
„ Farnadi álom, ha valóra válna,
igaz boldogság szállna a felvidéki magyarságra”.
Addig is kívánok mindenkinek jó egészséget!
A szerző érsekújvári ügyvéd.
