Vámok háború nélkül
Huszonnégy óra leforgása alatt három fontos bejelentés történt július végén: megtudtuk, hogy elmarad (vagy kisebb sebességbe kapcsol) a vámháború az EU és az USA között, Donald Trump amerikai elnök 10-12 napot adott Vlagyimír Putyin orosz elnöknek a háború megállítására és a harmadik bejelentés a török elnöktől származik, hogy aláírásra kész az orosz–ukrán tűzszüneti megállapodás Isztambulban. Az utóbbi két bejelentés majdnem egy időben történt, és nem véletlenül, de erről majd később.
Látszólag nincsenek összefüggésben ezek a nagy bejelentések, de a valóságban nagyon is. Most arról ne beszéljünk, hogy ki járt jól és ki fizet rá a kölcsönös, 15 százalékos vámtarifára, hiszen annyi nyilvánosságra nem hozott részlet van, márpedig az ördög azokban lakik.
Egyelőre nem igazán tudjuk a tutit, azt azonban igen, hogy a bejelentés nyomán az amerikai dollár erősödött, nem az euró. Amit elárultak a felek Trump skóciai golfklubjában, hogy az Európai Unió vállalta, 750 milliárd euróért vásárol LNG-t, a meglévő beruházásokon túl további 600 milliárd eurót fektet be amerikai cégekbe és Trump szavaival élve „hatalmas mennyiségben” vásárol tőlük Európa fegyvereket.
Miközben az Európai Unió tagállamok szövetsége, amelynek nincs tehát pénze és hadserege. A tagállamoknak van pénze és hadserege. Hogyan zajlanak majd ezek a vásárlások? A hagyományokhoz híven ismét kvóták szerint próbálják majd elosztani, kinek mennyit kell befektetnie Amerikában, kinek mennyi LNG-t, fegyvert kell vásárolnia?
Csak emlékeztetőül, az USA elnöke fél évvel ezelőtt azzal vette át a hivatalát, hogy mindenképpen eléri az óriási amerikai kereskedelmi deficit csökkenését és rákényszeríti Európát, hogy többet vásároljon Amerikától. Donald Trump januárban nyíltan megmondta, ha az EU nem hallgat a szép szóra, védővámokkal nehezíteni meg az európai exportot. Januárban azt írtam az egyik jegyzetemben, hogy ”Brüsszel kényszerhelyzetben van. Ha nem akar kereskedelmi háborút az amerikaiakkal, márpedig józan ember nem akarhat ilyet, venni kell az amerikai energiahordozókat, így aztán nagy valószínűséggel szankció alá helyezik az orosz LNG-t is.” Ez is megtörténik hamarosan, vagyis minden úgy lett és lesz, ahogy az amerikai elnök akarta. Miközben ellenőrző körutat tart skóciai golfpályáin, by the way térdre kényszeríti Európát.
A „hatalmas mennyiségben” tervezett fegyvervásárlást már korábban elérte a NATO-n keresztül, a védelmi kiadások 2-ről 5 százalékra történő emelésével. Nem tudni azonban, hogy ebbe már beleszámítanak-e azok a fegyverek, amelyeket Ukrajnának vásárol (Amerikától) az Európai Unió, vagy azok további tételt jelentenek az egyre problémásabb európai költségvetésnek.
Kérdés azonban, hogy mennyi fegyver kell még az ukrán frontra, hiszen Erdogan török elnök közölte, kész a tűzszüneti megállapodás, az Isztambulban egyeztető felek befejezték a munkát. Nem lehet véletlen, hogy Erdogan ugyanaznap közli a világgal ezt a jó hírt, amikor Trump a skóciai Turnberry-ben a brit miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai után arról kezd beszélni, hogy csalódott Putyinban, a korábbi 50 napos ultimátumát visszavonja és mai nappal kezdve (hétfő, július 28.) 10-12 napja van az orosz elnöknek a háború leállítására. Trump is tudja, Putyin is tudja mi van a szerződéstervezetben, a tárgyalódelegációk minden szóról egyeztetnek velük.
Most akkor mi van? Trump elnök sarokba akarja szorítani orosz kollégáját? Vagy csak arról van szó, hogy 10 nap múlva elmondhassa, én voltam az, aki elhozta a fegyvernyugvást Ukrajnába. Persze csak akkor, ha aláírják az oroszok. De ha nem lenne rá esély, nem lenne kész szövegtervezet, a török elnök sem beszélne róla.
Megjelent a Magyar7 2025/30.számában.
