Valóban segített a kormány az egyéni vállalkozóknak?
A munkaügyi miniszter múlt heti bejelentése az egyéni vállalkozókat érintő változás kapcsán sokat elárul arról, hogy az állam hogyan tekint azokra, akik működtetik a gazdaságot. A mostani döntés az egyéni vállalkozók egy szűk körének járulékmentességéről első ránézésre pozitív lépés. De ha egy kicsit mélyebbre nézünk, inkább egy tünet, mint megoldás.
A bejelentés röviden annyit jelent, hogy azon egyéni vállalkozóknak, akiknek éves jövedelme nem haladja meg a létminimum 10,5-szeresét, nem kell majd szociális járulékot fizetniük. Ez annyit tesz, hogy 30 ezer embernek könnyebb lesz, a kérdés, hogy miért csak nekik.
A valódi súlyt egy másik réteg viszi. Az a többség, amelynek ez a „könnyítés” semmit nem jelent. Ők fizetnek tovább. Ugyanúgy. Ugyanannyit. Egyre többet a kormány konszolidációs kísérletezései miatt. Egy olyan rendszerben, amely néhány hónappal ezelőtt még emelte a terheiket, most pedig visszalép egy fél lépést – de nem ott, ahol igazán számítana. Ez inkább csak a kormánypártok nem vállalkozókból álló szavazóinak szól, hogy megmutassák, mi jó fiúk vagyunk.
A döntés ugyanis nem gazdasági logikából született, hanem politikai egyensúlykeresésből. A rendszer túl lett feszítve, ezt a piac jelezte. Nem hangosan, hanem a maga módján: visszafogott aktivitással, elhalasztott beruházásokkal, bizonytalansággal. Erre kellett reagálni.
Egy intézkedés, amely formálisan segít, mert már az emelések idején jelezték, hogy ismét rossz döntést hozott a kormány, de rendszerszinten nem változtat semmin. Egy döntés, amelynek van ugyan költsége az államháztartás számára, de nincs valódi hatása a gazdaság dinamizálására.
És itt érünk el a lényeghez. A jelenlegi gazdaságpolitikai gondolkodásban a vállalkozó nem partner, hanem egy csatorna, ahonnan úgy tűnt, folyamatosan lehet extra forrásokat szerezni. Olyan szereplő, akitől be lehet szedni, ha szükséges. És ha túl nagy a nyomás, akkor egy kicsit vissza lehet engedni – de csak annyira, hogy a rendszer egyensúlyban maradjon.
Ez rövid távon működhet. Hosszabb távon viszont erodál. Mert a vállalkozói döntések nem egyik napról a másikra születnek. Nem egy-egy járulékváltozás határozza meg őket, hanem az összkép. Az, hogy kiszámítható-e a környezet. Hogy érdemes-e kockáztatni. Hogy van-e értelme növekedni. És ma ezekre a kérdésekre egyre bizonytalanabb a válasz.
És amíg a vállalkozók többsége nem érzi azt, hogy a rendszer vele dolgozik, nem ellene, addig minden ilyen lépés inkább csak elodázza a kérdést. Az adóbevételek a magasabb adókulcsok ellenére nem úgy fognak növekedni, ahogy a pénzügyminiszter elképzelte, egyre többen fognak elgondolkodni azon, megéri-e nekik vállalkozni. A valóságot pedig már az idei év második fele megmutatja, amikor azoknak is el kell kezdeni járulékot fizetni, akik tavaly vagy idén év elején kezdtek el egyéni vállalkozóként tevékenykedni.
