Választások vagy válaszút előtt

2019. március 11., 15:58

Szlovákia választásokra készül, március 16-án kerül sor a köztársaságielnök-választás első fordulójára. A politikai-társadalmi közbeszéd, immár hagyományos módon a választások fontosságáról és az ország jövőbeli irányultságának alakulásáról szól. Hangzatos szavak szállnak a tavaszi szélben, néhány magyarul suttogó pedig aggodalmát fejezi ki, mondván: a magyarság szempontjából bizony-bizony nem biztos, hogy valós változásokat hozhat a választások végeredménye.

Fotó: pixabay.com

A megfelelő válaszok kereséséhez jó kérdéséket kell megfogalmaznunk. A kérdések pedig több társadalmi síkon is vizsgálat alá vethetők. Az egyik, a legtöbbet vizsgált dimenzió az össztársadalmi hatás, mely az átlagos kommunikációban a „jobb lesz-e a lakosságnak” kérdéskör mentén fogalmazódik meg. Bizonyára az új köztársasági elnök megválasztását követően elérkezik a várva várt jogi és elvi igazságosság időszaka. A jog mindenkire egyformán érvényes lesz, eltörlődnek a kollektív bűnösség jogállapotát fenntartó normák, bevezetődik a nemzeti és nemzetiségi egyenrangúság elve stb., stb... Vagy talán mégsem lesz így? A válaszokat majd a jövő hozza meg, de talán már ma is meghatározható néhány kérdésre a válasz.

A március 16-i választásoknak van egy sajátos, a magyar közösséget érintő vetülete is. Ezen a síkon a vizsgálat tárgyát az képezi, eljutott-e oda közösségünk, hogy elindítsa azt a folyamatot, mely végeredményében a „magyar politikai matuzsálemkedés” korát zárná le. A 2014-es elnökválasztásokon egy ilyen jellegű lezárásra a szlovákok között már sor került, hiszen a „rendszertváltó nagy nevek” bizony elvéreztek, gondoljunk csak Čarnogurský vagy Hrušovský teljes választási csődjére.

Természetesen nehéz választási eredményekre tippelni, és nem is ez a célom, sokkal inkább az, hogy rámutassak: amennyiben úgy alakul, hogy bizony a honi magyarság lezár egy – egyébként érdekvédelmi szempontból nem épp világverő – időszakot, akkor elindulhat egy olyan folyamat, mely végeredményében a közösségen belüli egymással történő párbeszédképesség fejlesztéséből az egységes politikai fellépésig formálhatja át a mi közösségünket. Magyar szempontból ez a valós tétje a köztársaságielnök-választás első körének. Talán kimondható, leírható: lehetséges, hogy pár nap múlva elindul egy folyamat, amikor többféle akaratból vagy kényszerből a közösségen belüli párbeszéd új dimenziói nyílhatnak meg.

Személy szerint azt gondolom, hogy amennyiben új közösségi párbeszédre kerül sor, nem is annyira a szereplők lesznek fontosak, hanem a témakörökre, magyarságunk jövőképének meghatározására kell majd törekedni. Messze nem elég pótcselekvésekkel vagy minimumokkal foglalkozni, érthető és értelmezhető jövőképet kell a Szlovákiában élő magyarok elé tárni. Jó egy évtizede hiányzik az olyan egységes közösségi politikai célok megfogalmazása és képviselete, melynek lényege, hogy úgy kívánunk szülőföldünkön élni és gyarapodni, hogy itt magyarként maradhassunk meg. (A megvalósítás csak ez után következhet.)

Válaszút elé érkezhet közösségünk, újra meg kell határoznunk valós céljaink. Engedtessék meg nekem, hogy ezek közül néhány, általam kiemelten fontos elvet és célt megfogalmazzak:

  •  polgárként és nemzeti közösségként is egyenjogú - egyenrangú társadalmi állapot kialakítása szükséges,
  • törvény szabályozza a nemzeti közösségek és a többségi nemzet viszonyának alapkérdéseit, a jogállásunkat,
  • el kell fogadtatni az arányossági elv alkalmazását (a közmédia, az intézményi finanszírozás, a fejlesztési támogatások stb. esetében),
  • intézményesíteni kell a nemzeti közösségek oktatási hálózatát, melynek végeredményeként az önálló módszertani, pénzügyi és hálózati kezelés saját döntéshozatalba kerül,
  • a kulturális életben az intézményrendszer finanszírozásában vissza kell térni az alanyi jogú, a fenntarthatóságot biztosító rendszerhez,
  • biztosítani kell nemzeti szimbólumaink használatának lehetőségét, természetes és jogi személyként is,
  • ki kell alakítani a településszerkezet és a régiók nemzetiségi összetételét megtartó szabályrendszert,
  • a gazdasági fejlesztési lehetőségek esetében is sajátos hatáskör elérése a cél,
  • biztosítani kell a mezőgazdaság kiemelt ágazatként kezelését,
  • a nyelvhasználatban a magyar nyelv hivatalos nyelvként való elismertetése alapvető cél,
  • a hitélet területén biztosítani kell a magyar nyelvű igehirdetést valamennyi felekezet és egyházközösség számára,
  • a közigazgatási rendszer módosításra szorul, figyelembe kell venni a természetes régiókat,
  • az önigazgatás nem csupán cél, sokkal inkább a sajátos egyéni és közösségi jog, az identitás megőrzésének eszköze.

Napokon belül elérkezhet az a pillanat, amikor újra kell gondolni a felvidéki magyarság jövőjét. A vázolt célok természetesen szabadon bővíthetők, hiszen feladatunk a közösség megtartását érintő kérdések megvitatása, és nem a vélt vagy valós sérelmek körbe-körbe ragozása. Válaszút elé érkeztünk. Hogy észrevesszük-e az útelágazást és jó irányba indulunk-e el, az március 16-a után kiderül. Addig meg marad a körforgalom, mindenki körbe-körbe jár, mozgás is van, halad is, csak éppen nem vezet sehova, céltalan...

Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke

0 HOZZÁSZÓLÁS