Választás előtt
A sátán tombolása, amíg Isten engedi, határtalan, mert nem ellensúlyozza bűntudat. Soros György vallja magáról, hogy sosem volt, és ma sincs lelkiismeret-furdalása azért a tengernyi nyomorúságért és szenvedésért, amit élete során a kapzsiságával okozott.
A pénzügyi háttérhatalom sikerélményként éli meg a pusztítást.
2024 tavaszán a brüsszeli bürokraták egyre erőszakosabb döntéseiből a legfontosabb ismérv, a józan ész hiányzik. Ennek oka a választások közeledtével az Európai Unió vezetésében eluralkodó pánikhangulat. A „sarzsik” (nyilván okkal) rettegnek a jól fizető tisztségek elvesztésétől.
Hiszen ahelyett, hogy az európai polgárokat képviselnék, amiért valójában megválasztották őket, az amerikai érdekek csicskásaivá szegődtek.
A rettegés persze még nem bűnbánat, és ha Isten egy pillanatra behunyná a szemét, és újra választanák őket, Ursula von der Leyen, Charles Michel, Roberta Metsola (hogy Eva Kailiról már ne is beszéljünk) delikvensi hajlamaiknak engedve ugyanazokat a törvénytelenségeket borítékolhatóan újra elkövetnék.
A kompromittált vagy éppen kriminalizált brüsszeli elit, hátat fordítva választópolgárainak, nem csupán saját nemzetüket, hanem az európai élet alapértékeit is elárulták. Hogy egészen konkrétak legyünk, ma ők a legvéresszájúbb háborúpártiak. Nyugat-Európában intézményesen pusztítják a kereszténységet, hiszen üdvös programként hangoztatják a bevándorlók pótolhatatlan hasznosságát. (Ne csodálkozzunk, hiszen maga az ENSZ-főtitkár, António Guterres is kijelentette: „Migration is a positiv.” A migráció pozitív dolog).
A kérdésre, hogy miért szaporodhatott el ilyen mértékben a „kígyónyelvű” megtévesztés és a csalás a Földön, az Újszövetség adja meg a választ: „Isten megvakította a hitetlenek elméjét, hogy ne lássák Krisztus evangéliumának világosságát.” A pénz mindenek fölött! Az EU politikai elitje ordonáncként készül önnön újraválasztására. Ezért minden olyan információt (rendezvényt), amely dicstelen helyzetükre irányíthatná a figyelmet, tűzzel-vassal megpróbálnak elnémítani!
A masszív cenzúrát túllicitálva 2024. április 16-án a Nemzeti Konzervativizmus Konferenciát is megpróbálta betiltani a brüsszeli városvezetés és a rendőrség. Frank Füredi, az MCC vezetője nyilatkozta: „Olyan ez az egész, mintha máris diktatúrában élnénk!” Szerencsére a betiltást végül a brüsszeli bíróság érvénytelenítette. Kérdés, milyen meggondolásból? A józan ész, a belátás vagy csupán taktikai csalafintaság alapján?
A helyzet megértéséhez nélkülözhetetlen a kérdés: honnan, milyen céloktól, elvektől züllött idáig az „európai gazdasági társulás” jogutódja, az Európai Unió? Hogyan és miért? Erkölcsi devalválódását az egykor maga elé tűzött ideá-loktól a 2024. április 16-án megvalósuló rendőrállamig.
Hanyatlását ajánlatos párhuzamba állítani az Egyesült Államok erkölcsi hanyatlásával, amely az alkotmányozó konvenció napjaiban még nemes és fennkölt ideálokat tűzött maga elé.
Idézzünk George Friedman Vihar a csönd előtt című könyvéből: „A siker nem csupán az (amerikai) Alkotmányban rögzített jogi passzusokon múlott. Sokkal inkább azon, hogy sikerül-e hallgatólagos vagy egyértelműen megfogalmazott erkölcsi alapelveket alkotni és érvényesíteni.
A társadalom nem szabályozható pusztán politikai akarattal vagy dokumentumokkal, hanem (nota bene!) csakis a nemzet józan belátását tükröző erkölcsi világkép érvényesítésével.” Tiszta beszéd! Ám Amerika mai, liberális vezetését szemlélve joggal gondolhatnánk, hogy lám-lám, mégsem voltak elég masszívak, időtállók azok a törvények.
Amerika történelme során talán legsúlyosabb válságába süllyedt.
Ma már tudjuk, hogy ez az „elősegítés” már a tervezése idején magában foglalta a mára kiteljesedni látszó Új Világrend elképzeléseit. Mindazt, amit ma a nemzetek józan belátásával a világ gátlástalan eltorzításának, minden hagyományos érték elpusztításának minősíthetünk.
Megjelent a Magyar7 2024/21.számában.
