Valahogy mindig akad egy csörgő mobiltelefon…

A színházakban vagy koncerttermekben az előadás kezdése előtt mindig szólnak, hogy a nézők halkítsák le vagy kapcsolják ki mobiltelefonjaikat. Habár más típusú rendezvényeken ez nem szokott nyíltan elhangzani, mégis amolyan íratlan szabályként mindenkinek tudni kellene, hogy a műsor megkezdése előtt kapcsolja ki a telefonját. Ennek ellenére ma már szinte nincs olyan színházi előadás vagy rendezvény, ahol ne csörrenne meg valaki mobiltelefonja.

A kapkodás és a harsány hangon szóló telefon keresgélése igencsak zavaró tud lenni. Rendszerint jó ideig tart, míg az illető megleli a készüléket, és valahogy megpróbálja elnémítani. Ekkorra már szinte senkit sem érdekel, milyen műsor zajlik a háttérben, mert az egész terem neheztelően a telefonja után kapkodó illetőt figyeli.

Bizonyára sokaknak volt már szerencséje olyan rendezvényhez, amelynek meghitt hangulatát egy hangos telefoncsengés zavarta meg. Vagy egy izgalmas színházi darab során riasztotta fel a nézőket a műélvezetből egy irritáló csengőhang.

Számomra külön „emlékezetes” volt, amikor egyik rendezvény során élete munkásságáért nyújtottak át díjat egy személynek. Milyen visszatetsző volt ugyanakkor, amikor az illető méltatása során a nézők nem a felsorolt áldozatos tevékenységére figyeltek, hanem a nézőtérben ülő egyik vendég lármás telefoncsörgését mustrálták.

Volt aztán olyan eset is, amikor az illető úgy rakta vissza táskájába a telefonját, hogy nem halkította le azt, abban bízva, hogy már úgysem hívják. Aztán a program során még legalább háromszor megcsörrent a készülék.

Mi lenne ilyenkor a teendő? A beszédet mondó személy ne vegye figyelembe a telefoncsörgést, és folytassa tovább szónoklatát mintha mi sem történt volna? Nyilván ezzel a reakcióval találkozunk a leggyakrabban. Az illető igyekszik folytatni megkezdett előadását, fittyet hányva a zavaró elemekre. Ám a varázs már eltűnt, és a fellépő hangján és arckifejezésén érzékelhető a felháborodás és harag.

Netán szakítsa félbe beszédét, és várja meg amíg (végre) elhallgat a telefon? Esetleg határozottan figyelmeztesse a vendéget, hogy ne zavarja a műsort? Ezzel a válaszreakcióval találkozunk a legritkábban. A fellépők és rendezvényszervezők nem akarják ily módon kellemetlen helyzetbe hozni az illető vendéget, pedig (valljuk be őszintén) néha teljesen helyénvaló lenne.

Akik ugyanis kikapcsolódni jöttek az adott rendezvényre, nem tudják teljességgel élvezni azt, ha szinte minden egyes alkalomkor megcsörren valakinek a telefonja, amely azonnal kizökkenti a nézőket az előadás vagy a program hangulatából. Aztán vannak olyanok is, akik probléma nélkül felveszik a telefont akár egy színdarab során is, hogy közöljék: Bocsi, most nem tudok beszélni! Nekünk, nézőtársaknak, pedig nem marad más, csak helyettük is szégyellni magunkat.

A fiatalabbak szétszórtságra hivatkoznak, vagy a mindennapi teendőkkel való leterheltségre. Az idősebbek indoka, hogy feledékenyek, vagy nem értenek a modern kütyükhöz, így nem tudják pontosan hol kell lenémítani a telefont. Habár azzal mindenki egyetért, hogy ez a viselkedés helytelen, mégis valahogy mindig akad legalább egy csörgő mobiltelefon a rendezvényeken.

Idén januárban Szabó Kimmel Tamásról olvashattuk, hogy nagyon kiakadt a Száll a kakukk fészkére előadása közben mobilozókra.

A darab alatt a nézőtéren megszólalt egy telefon, mire a színész kiszólt a színpadról: „Én is felhozzam az enyémet?” Majd profi módon folytatta tovább a szerepét. Ekkor másodszor is megszólalt egy telefon, mire a „Megvárom, míg felveszed” volt a színész reakciója.

A kínos szituáció ellenére még a második felvonásban is akadtak mobilozók. Szabó Kimmelt ekkor már olyannyira kihozták a sodrából, hogy egy percre megállította az előadást, és rendre utasította a közönséget. A színész az eset kapcsán elmondta, hónapokat készülnek egy-egy előadásra, hogy valami értékeset nyújthassak a közönségnek. Egyesek azonban nem tisztelik meg őket a figyelmükkel. A becsörgő és befénylő telefonok zavarják a színészeket a koncentrációban, akik kiesnek így a szerepből. Mint elmondta, nem bánta meg tettét, egyben jóleső érzés volt számára, hogy a közönség vastapssal köszönte meg kiállását a színházi etikett betartásáért.

Az előadások és rendezvények során megcsörrenő mobilok problémája külföldön is foglalkoztatja az embereket. Ezért már léteznek olyan helyek, ahol egyszerűen blokkolják a térerőt, hogy a nézők mobiljai ne zavarják meg a műsort.

De erre a célra alkották meg a Yondr telefontokot is, amibe betehetjük készülékeinket, és lezárás után a speciálisan záródó, neoprén tokban biztosan nem szólalnak meg. A terméket egyébként sikeresen használják iskolákban is külföldön. A tanulók mobiljai egész nap ebben a tokban vannak. Ennek segítségével egy mobiltelefon nélküli övezetben tartózkodhatnak a diákok, ahol a mobilozással töltött időt más, sokkal hasznosabb tevékenységekre fordíthatják.

Pár éve érdekes módszerrel mutattak rá az idegesítő mobilozók jelenségére a londoni Jermyn Street Theatre színházban. Ha megcsörrent a színházi előadás során valaki mobiltelefonja (vagy más módon zavarta mobiljával a produkciót), egy lézeres mutatóval megjelölték a tömegben. Hadd szégyellje magát, és legközelebb jobban ügyeljen arra, hogy kikapcsolta-e telefonját! Ez a rendszer egyébként Kínában is működik.

Persze, ezek elég bonyolult és nehezen kivitelezhető megoldások. Sokkal egyszerűbb lenne pusztán empátiából egyszerűen kikapcsolni a készülékeket.