Vajúdtak a hegyek
Végre megismerhettük az Európai Unió új migrációs és menekültügyi paktumát. Amelyre egyébként öt éve vár a közösség, mert a korábbi, évtizedeken keresztül működő gajra ment. Pontosabban a németek szabálysértő módon kiiktatták, amikor öt évvel ezelőtt befogadták a szíreket és mindazokat, akik szírnek vallották magukat.
Még pontosabban már akkor nem értek semmit a menekültügyi jogszabályok, amikor Európa tétlenül nézte a határai felé igyekvő és azokat gond nélkül átlépő – áthajózó – emberáradatot. Ha nem így történt volna, most nem kellene új migrációs és menekültügyi paktumon agyalni.
A németek elrontották, a németek majd helyrehozzák – gondoltuk sokan, mert azt már jó ideje tudni lehetett, hogy a paktum majd a német uniós elnökség idején születik meg.
Az, amit az EB német elnöke, Ursula von der Leyen bemutatott, bizony nem az, amire nagy elismeréssel azt mondhatnánk, hogy német munka, jó munka. Ellenkezőleg, fércmunka.
Emellett álszent is, mert azt mondja, nem lesz kötelező elosztás, csak akkor, ha válsághelyzet áll elő a frontországokban.
Vagyis mégis lesz kötelező kvóta, mert permanens válsághelyzet van, gondoljunk csak a Moira táborra vagy Lampedusára.
Ennél is érdekesebb az az ajánlat, amelyet a keménykedő kelet-európaiaknak ajánlanak, nevezetesen, hogy úgy is kifejezhetik a szolidaritásukat, ha vállalják az elutasított menedékkérők visszatoloncolását.
Már látom lelki szemeimmel, ahogy Észtország kitoloncolja az évek óta Görögországban lebzselő afgán fiatalokat, vagy Szlovákia a 200 milliós Nigériából Olaszországba áthajóztatott embereket. Akkor, amikor több százezer elutasított menedékkérőt évek óta képtelen a hazájába visszatoloncolni a gazdaságilag erős nemzetközi tekintély, Németország!
Vajon mekkora eséllyel tárgyal majd Tallin, Pozsony vagy éppen Budapest, hogy ugyan fogadjátok már vissza az állampolgáraitokat, mert nem maradhatnak Európában? Mekkora eséllyel, ha a migránsokat kibocsájtó államok meg akarnak szabadulni az emberfölöslegüktől? Hova lehet kitoloncolni őket, ha a születési ország nem tart rájuk igényt?
Erre is gondoltak Leyenék: abba az országba kell áttelepíteni őket a frontországokból, amelyik nem tudta elérni, hogy szülőhazájuk visszafogadja elkóborolt bárányait, a felhozott példák alapján Észtországba, Szlovákiába vagy éppen Magyarországra.
Nagyon fontos kitétele a paktumnak, hogy a frontországokat kell megsegíteni, Görögországot, Máltát, Olaszországot, hogy náluk ne torlódjon fel hatalmas tömeg. Vagyis minden sokkal gyorsabban megy majd, mint eddig. Nem 18 hónapig tart egy-egy menedékkérelem elbírálása, hanem 18 napig (tényleg, eddig miért tartott olyan sokáig?), ha befogadják, mehet a célországba, ha nem, megy a kitoloncoló országok „kezelésébe”, de az eljárás ideje alatt maradhat az unió területén felállított táborban.
És itt van az alapvető probléma: mindez az unió határain belül történik. Az Európai Unió továbbra is megengedi az illegális határátlépést, továbbra sem akarja megvédeni a határokat, és továbbra sem akarja megállítani a tömeges bevándorlást.
Öt éven át vajúdtak a hegyek és egeret szültek. Még egyszerűbben szólva: folytatódik a színjáték.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/40. számában.
