Vajon tudjuk-e értékelni a szabadságunkat?
A Távol-Keleten figyelemre méltó dolgok történnek, július óta zavargások vannak Hongkongban: a városállam lakosai hosszú idő után először lázadnak fel a kínai hatalom ellen. A felkelések miatt tízezrek vonultak az utcára, a rendőrök és a tüntetők közötti összecsapások súlyos károkat okoztak.
Hongkong tartományban nagyon rég nem volt példa ilyen brutális lázadásra, pedig a városállam viszonylag független a kínai központi hatalomtól. Hongkongot a kapitalizmus Távol-Keleti mekkájának tartják, nyugatias jellegénél fogva átjárót, illetve fontos csomópontot képez Európa és Kína között. Hongkong 1998-ig Nagy-Britannia gyarmata volt, többek között ezzel is magyarázható gazdasági fejlődése. Miután a város visszakerült Pekinghez, az államhatalom tudatosan nem avatkozott be túlságosan annak fejlődésébe, így az elmúlt évtizedekben a folyamatos gazdasági fellendülésnek semmi sem szabhatott gátat.
A kiadatási törvény miatt azonban a látszólagos békés állapot kezd felbomlani. A pekingi központi hatalom nagyobb befolyást akar szerezni a hongkongi tartományban.
Kína számos belső nehézséggel küzd, gazdasági növekedése az utóbbi időben jelentősen csökkeni látszik, Hongkong betagolódásával pedig bizonyára megerősíthetnék a kínai piacokat.
A kiadatási törvény szerint Hongkongnak ki kellene szolgáltatnia mindenkit a központi kormányzatnak, akiket ott bírósági végzés szerint keresnek. A kínai kommunisták azzal viszont nem számoltak, hogy a hongkongiak észrevették a kínaiak erőszakos beáramlását és befolyását a városállamra. A tartomány reakciója magától érthetődő. Érzik a veszélyt, hogy Hongkong akár beolvadhat a kínai diktatúrába.
Hongkong ugyan egy külön tartományt képez Kínán belül, ám nem teljesen független a központi hatalomtól. A tartományi vezetőt például közvetlenül Pekingből választják. A megválasztott hongkongi vezetők ugyan, legalábbis kollégáikhoz képest, viszonylag szabad kezet kapnak, ám jelen esetben nagyon is számít az, hogy Peking milyen utasítást ad Carrie Lam honkongi tartományi vezetőnek. Az ő szemszögükből nézve a zavargások és demonstrációk veszélyeztetik a ,,birodalmat“, így a városvezetés egyértelmű érdeke elfojtani a hongkongi forradalmat.
Ha azt nézzük, hogy a világon hány olyan ország van, ahol az államvezetés és az államapparátus mennyire ellenőrzés alatt tartja polgárait, akkor örülhetünk, hogy a világ szabadabb és demokratikusabb felére születtünk.
Az, ami most Hongkongban történik, bizonyos értelemben a szabadságért vívott küzdelem.
Harc olyan zsarnoki rendszer ellen, amely Európa keleti felét is sújtotta negyven éven keresztül. Kelet-Európában ez a harc sikeresnek bizonyult, megdöntötték a totalitárius rendszert. Most a hongkongiak készülnek szembeszállni a kommunista befolyással. A demonstrációk, tüntettéssorozatok, tömeges megmozdulások bátorítják azokat a hongkongi fiatalokat, akik nem félnek felvenni a harcot a zsarnokság és az önkényuralom ellen.
Keleten a helyzet egy kicsit más, ugyanis a kínai diktatúra viszonylag szilárd alapokon áll, külső erő pedig aligha merne nyíltan közbeavatkozni ebben a konfliktusban. A hongkongiaknak semmi esélyük szembeszállni a kínai hatalommal, a népköztársaságnak minden ereje megvan ahhoz, hogy elmossa a demonstrációkat.
Hongkong számára marad a kitartás és a szabadság iránti vágy.
