Üzenet a palackban
Nagy lendülettel kezdődött az idei tanév Felvidék‑szerte, hiszen a hagyományos tanévnyitók mellett tucatnyi felújított óvodát is átadtak és adnak át még a napokban. A magyar kormány Kárpát‑medencei szintű óvodafejlesztési programjára majd 40 milliárd forintot fordít. A program keretében a Felvidéken közel másfél száz óvoda újul meg, illetve 32 új épül.
Egyértelmű, hogy az iskolaválasztás az óvodával kezdődik, ezért sem mindegy, milyen állapotban vannak az óvodáink, mert a legjobb óvó nénik és a legérdekesebb foglalkozások sem fedik el, ha a gyerekek helyszűke miatt nyomorognak, ha hullik a vakolat, ha átfúj a szél az épületen. Márpedig az elmúlt évtizedekben Pozsonyban nem sok pénzt találtak erre a célra, s ha lett volna is, akkor sem a magyar vidékekre irányozták volna. Tehát maradt az önkormányzatok amúgy is soványra szabott büdzséje, amiből felújításokra aligha futotta, legföljebb apróbb javításokra, karbantartásra.
Magyar óvodából magyar iskolába vezet az út, s ez a sarokköve a fennmaradásunknak, megerősödésünknek, ezért is döntött az óvodafejlesztési program mellett a magyar kormányzat – tegyük hozzá, ismét átvállalva ezzel azt a feladatot, amit adóinkból a szlovák kormánynak kellene. S ez csupán egy szelete a forrásoknak, hiszen a hagyományos kulturális támogatásokon kívül az utóbbi évek során eurómilliókból, illetve forintmilliárdokból a bölcsődék és óvodák mellett számos iskolánk és templomunk épült újjá, avagy kisvállalkozók és családi vállalkozások kaptak lehetőséget gazdasági érvényesülésükhöz.
Talán fel sem mérjük, fel sem fogjuk, mekkora segítség ez! Illetve dehogynem, például Bugár Béla egészen biztosan felfogta. Bűzlögeti is. Sőt, az ellenzéki Népszavának nyilatkozva vádlón, közönséges módon csepüli a támogatásokat és az Orbán‑kormányt, azt állítva, senki sem tudja, hová folynak el azok a fejlesztési pénzek, amelyeket a magyar kormány a saját hűbéreseinek osztogat Szlovákiában. Bátor mondat ez attól, aki hűbéresként pitizik a szlovák kormányban, minden botrány fölött szemet hunyva az akol melegéért, no meg a kis odadobott abrakért. Ráadásul a napnál világosabb, a vádaskodással csak a saját kormányzati tétlenségét és erőtlenségét akarja palástolni vegyes vezérünk.
Azt, hogy válogatás nélkül beül minden kormányba, de a pozícióját nem tudja visszaforgatni Dél‑Szlovákia fejlesztésére, legföljebb arra futja, hogy a csókosok jóllakjanak, zsebeik dagadjanak. Azon pedig már csak mosolyogni lehet, hogy Bugár – miután leekézte a magyar kormányt – ismét előhúzta a hazai és a magyarországi támogatások összevonását, miközben ő és médiaholdudvara évek óta bírálják Budapestet az ide érkező támogatásokért. Eszerint tehát nincs is baj az agyonszidott magyar pénzekkel, mindössze csak annyi, hogy nem ők osztják! Mert ha oszthatnák, már az sem különösebben zavarná őket, hogy az annyit ócsárolt Orbán‑kormányé. A pénzért mindent!
Tudjuk, a politikusacsarkodás, az izmozás a jelennek szól, a fejlesztési‑támogatási programok viszont a jövőnek. S számunkra különösen kedves a rimaszombati református óvoda alapkőletétele, hiszen a helyiek egy időkapszulát helyeztek el az épülő óvoda alapjába, amelybe lapunknak az a száma is bekerült, melyben az óvodaépítésről írtunk. A jelen üzenetét leghamarább 2117‑ben, a reformáció 600. évfordulóján bonthatják majd fel. A hír hallatán meghatódtunk és örültünk, mérhetetlen büszkeséggel, s játszottunk a gondolattal, mit mondanak, akik kibontják. Mi hisszük, érteni fogják az üzenetet!
