Kövesdi Károly

2019. május 31., 17:10

Utolsó csengetés?

Európa választott. A múlt heti parlamenti választások tétje hatalmas volt, hiszen a kontinens jövőjéről kellett döntést hozniuk a polgároknak, a Pireneusoktól a Kárpátokig, a peloponnészoszi félszigettől Lappföldig. Arról kellett dönteni, hogy meg lehet-e állítani a szakadék felé rohanó szekeret.

Sajnos mindössze annyi derült ki, hogy nehéz, keserves vajúdás elé néz a kontinens, ha egyáltalán meg akar maradni annak, ami évszázadokon keresztül volt, vagy feladja magát. Az is kiderült azonban, hogy a felvidéki magyarság 15 év után képviselet nélkül marad az Európai Parlamentben. Nem lesz, aki folytassa azt a munkát, amelyet Bauer Edit vagy Csáky Pál végzett.

A 4,96 százalékos eredményt akár szépnek is mondhatnánk, mégis kudarc, hiszen a 4,96 nem azonos az 5,1-gyel, pláne a 8,5-tel, ami a matematika szerint illetne bennünket.

Ha a kontinensen érdekes a helyzet, Szlovákiában még furább. Vasárnap kiderült, hogy Szlovákia liberális is meg szélsőséges is. Kérdés, meddig bírja a szakítópróbát a V4-ek leggyengébb láncszeme? A kormánypártok leszereplése nem meglepő, ez a jutalom az eddigi munkájukért. A Smer mellett a választók megjutalmazták a két csatlóst is, az SNS-t és a Most-Hidat. Hatalmas buktájuk után ideje lenne megnézniük, merre van a kijárat.

A Most-Híd padlóra zuhanása most már szinte kizárja, amit sokan szajkóznak: össze kell gereblyézni az MKP-t és a Most-Hidat.

A minden áron való magyar–magyar összeborulást erőltetők szíves figyelembe ajánljuk: az MKP úgy szerzett közel öt százalékot, hogy rég nincs a parlamentben. Szó se róla, fájó ez a hiányzó pár század, ez azonban főleg a pártütők és a megosztók számlájára írható. Anélkül, hogy az MKP vezetését megfosztanánk a tükörbe nézés lehetőségétől.

A megosztóknak ugyanis tízéves szorgos munkájuk van abban, hogy Brüsszelben nem lesz felvidéki képviselő, mert az egyik liberális ifjú titán kérdésére (ezt vajon kire lehet kenni), bizony egyszerű a válasz: a pártütőkre, a közösség nevében bizniszelőkre. Legyen ez intő jel az új megosztók számára is, akik mérhetetlen karriervágyukkal züllesztik a közösséget.

A felvidéki magyarság mindazonáltal nem marad védőernyő nélkül, hiszen a Fidesz–KDNP képviselői a mi érdekeinket is fogják képviselni az Unióban.

Ami roppant fontos: a magyarországi és a határon kívül élő magyar állampolgárok erős felhatalmazást adtak Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy az Európai Tanácsban kellő erővel és súllyal képviselhesse az összmagyar érdekeket. Mert ne feledjük, az EU csúcsszerve az Európai Tanács, nem a parlament. Hacsak ezt a rendszert is át nem szabják, akik minden gazemberségre képesek. Látjuk, dolgoznak rajta.

A legnagyobb kérdésre, mégis mi várható, hogyan alakul az EU jövője, nehéz lenne válaszolni, hiszen nagyon képlékeny helyzet alakult ki. Túl sok a kérdés. Hány darabra hullik a néppárt? Néppárt-e még a néppárt? Kinek lesz többsége, ha senki sem szerzett döntő többséget? A szocialisták is gyengültek, de erősödtek a liberálisok, szerencsére a szuverenisták is.

A zöldekről mindig is tudtuk, hogy nem zöldek, csak némi hínárt raktak magukra, hogy annak látsszanak. Az ET-ben hogyan alakul a helyzet? Megszűnik-e a csúcsjelöltek tülekedése? Aligha, éjfél után már ott nyomták az üres dumát a színpadon. S a kérdések kérdése: meddig lesz foglya a vándorcirkusz a háttérhatalom pénzének és a médiadiktatúra „korrektségének”? Milyen kataklizmának kell bekövetkeznie, hogy gyökeres változás szülessen?

Aki arra számított, hogy felborul az egész eddigi rendszer, valószínűleg csalódott. Csak egy tisztulási folyamat indult el, amely talán még észhez térítheti Európa nemzeteit.

Ebben az a riasztó, hogy sokáig tarthat egy ilyen folyamat. De vajon meddig? Öt évig? Tízig? Adatik még egyáltalán öt év, tíz év? Ha napjaink Rembrandtja jellemző képet szeretne festeni a mostani Európai Parlamentről, valószínűleg a brit képviselőket mintázná meg, ahogy ott gubbasztanak skót szoknyában, bojtos sütyeggel a fejükön, térdükön utazótáskával.

Az írás megjelent a Magyar7 2019/ 22. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Somogyi Szilárd 2019. június 16., vasárnap

Hogyan feleljünk meg a szlovákoknak

Amikor kultúrpolitika táplája a megfelelési kényszert.

B. Vida Júlia 2019. június 16., vasárnap

Apa is csak egy van

Jár egy hatalmas köszönöm minden édesapának.

Száraz Dénes 2019. június 15., szombat

„Miért is, miért is, miért is?”

Nem csoda, hogy skizofrén helyzetbe került a felvidéki magyarság, mivel az egyik párt szlovák együttműködést hirdet, a másik pedig magyart szeretne.

Pomichal Krisztián 2019. június 15., szombat

Dédöregapám gyertyatartói

Azokat a kereszteket az ő sírjukról törték le, és minden ütés, minden döfés, minden eldobott kő az egyetemes magyarságot találta el.

Molnár Judit 2019. június 14., péntek

Népszerűség, semmiért

Andrej Kiska csomagol, lejár az ötéves államfői mandátuma. A politika világa azonban megízlett neki, így legfeljebb a Grassalkovich-palotától búcsúzik.

B. Vida Júlia 2019. június 11., kedd

Beteg világ

Ez a fene nagy jólét, ami sokba kerül nekünk, elveszi tőlünk lelkünk nyugalmát.

Molnár Judit 2019. június 10., hétfő

Startvonalra kényszerítve

Hírügynökségi kacsának bizonyult, hogy az európai parlamenti választások fiaskója után a Most-Hídban szándék volt Bugár Béla eltávolítására.

Pomichal Krisztián 2019. június 08., szombat

Klímabunkók

Alig volt olyan, a brüsszeli fősodorral szembehelyezkedő párt vagy politikus, amelyik a kampánya során akárcsak egy szót is ejtett volna a klímaváltozásról.

B. Vida Júlia 2019. június 08., szombat

Élni és élni hagyni

Nem vagyunk a természet urai, még ha le is igáztuk szegényt. Csak a részei.

Száraz Dénes 2019. június 07., péntek

„Isten belájkolt”

Ezzel a címmel indít júniusban egy újabb, ki tudja, hány részes amerikai filmsorozatot az egyik magyarországi kereskedelmi tévécsatorna, a politikai ellenzékhez közelebb álló.

HIRDETÉS
Vélemény
B. Vida Júlia: Apa is csak egy van

Jár egy hatalmas köszönöm minden édesapának.

Száraz Dénes: „Miért is, miért is, miért is?”

Nem csoda, hogy skizofrén helyzetbe került a felvidéki magyarság, mivel az egyik párt szlovák együttműködést ...

Pomichal Krisztián: Dédöregapám gyertyatartói

Azokat a kereszteket az ő sírjukról törték le, és minden ütés, minden döfés, minden eldobott ...