2021. november 10., 10:02

Utódállamok játékai

Néhány napja szökőárként söpörtek végig a médián a felháborodás hullámai, amikor megjelent a hír, hogy az ukrán hatóságok kitiltották operettországukból Forró Krisztiánt, a Szövetség elnökét. Valószínűleg maga a felvidéki magyar párt elnöke volt leginkább meglepve, hogy mi ütött az ukrán határőrökbe, amikor közölték vele (és írásban is adták), 2023. október 26-ig nem lépheti át az ukrán határt. Magyarán: Forró Krisztián persona non grata lett Ukrajnában.

ukrajna kitiltás
Fotó: Facebook/Forró Krisztián

A felháborodást természetesen úgy értettem, hogy az a magyar sajtóban rezonált, a szlovák lapok – nyilván információk hiányában – csak a kurta hírt közölték, valamint azt, hogy Forró az ukrán nagykövetséghez fordult magyarázatért. Többek közt kérte Ivan Korčok külügyminisztert, követeljen magyarázatot az ukránoktól, és hozza nyilvánosságra azoknak a szlovák állampolgároknak a névsorát, akiket kitiltottak Ukrajnából. Az ukrán nagykövetség ötölt-hatolt, a külügy pedig csak annyit tudott megerősíteni, hogy nem „technikai okokból” fordították vissza a határátkelőről Forrót.

A közösségi média „szakértői” körében természetesen azonnal elindult a diskurzus, miért jelent Forró Krisztián nemzetbiztonsági kockázatot a majdani vérengzés infernójában demokratikussá fényesedett ukrán államiságra. Egyesek tudni vélik, hogy Forró megsértette az ukrán választási törvényt, és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség támogatására buzdító videója miatt tették tiltólistára.

Az eset különösen annak fényében érdekes, hogy az ukránok már nemcsak magyarországi kormánytisztviselőket, de szlovák(iai) polgárt is nemkívánatos vendégnek nyilvánítottak. Ezzel már három európai uniós ország felé tettek barátságtalan lépést, hiszen tavaly Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét (tehát egy romániai polgárt) is kitiltották Ukrajnából.

Ezek a felháborító esetek akár azt feltételezhetnék, hogy maga a fényességes Európai Unió is felszisszen, ha már annyira a szívén viseli az emberi szabadságjogok témáját. Ha Brüsszel oly szorgalmasan pátyolgatja az ukrán vezetést, talán feltehetne egy kérdést, hogyan is gondolják Kijevben az euroatlanti integrációt?

Persze tudjuk, az Unió csak akkor viselkedik konzekvensen, ha mondjuk Afganisztánban sérülnek az emberi jogok, esetleg a tengeren utaztatott migránsokat tessékeli haza egy-egy frontexes hajó. Ilyenkor nagyon felizgulnak, akárcsak akkor, ha az USA Texas államában hoznak egy abortuszt szigorító törvényt. Ez úgy ki tudja borítani a brüsszelitákat, különösen az Európai Parlament liberális-újkommunista többségét, hogy sürgősen felszólítják az USA-t, távolítson el minden korlátozást a magzatelhajtás útjából, mivel szerintük az élethez való jog alávalóbb, mint például az LMBTQ-jogok vagy a nemváltás nemes óhaja. Az inkriminált amerikai törvénynek egyébként az a lényege, hogy az első szívdobbanástól kezdve óvja a magzatot.

Hát mi ehhez képest Forró Krisztián ügye? Aki még csak nem is texasi, ráadásul nem is texaszkit (egykori elfajzott szlovákiai magyar kifejezés a farmernadrágra) indult volna árulni Ukrajnába, hiszen ez a szokás a rendszerváltás előtt dívott, és a fiatalabbak már nem emlékezhetnek rá.

Forró Krisztián nem is kémkedni ment Kárpátaljára, hanem magyar nemzettársait akarta meglátogatni, ami szíve joga.

Feltehetjük a kérdést: mi ez a magyarok elleni hadjárat Kijev részéről? Mert azt megszoktuk, hogy az ukránok a magyar állam lépéseire hisztérikusan reagálnak. Magyarország térségbeli gazdasági pozícióinak erősödése sem teszi boldoggá őket, de leginkább az nincs az ínyükre, hogy Magyarország az ismert okok (az ukrán államnak a kárpátaljai magyarokat sújtó jogfosztó törvényei) miatt blokkolja Ukrajna euroatlanti csatlakozását. Ráadásul az EU magyarkártyája egyre erősebben csattog – legalábbis a jövő áprilisi magyarországi parlamenti választásokig. Forró Krisztián pedig amellett, hogy szlovák állampolgár, a magyar nemzet tagja és egy magyar politikai párt vezetője.

Mivel alig pár nappal az incidens előtt Szlovákia a glasgow-i klímacsúcson eminens tanulóként tollbamondást írt arról, hogy segíti Ukrajna EU-s csatlakozását, megérne egy kérdést a szlovák külügy részéről, hogyan képzeli Ukrajna az együttműködést? Vagy Kijev netán bátorítást kapott a bátor szlovák külügytől? Mivel Ivan Korčoknak eszébe sem jutott tiltakozni a barátságtalan lépés miatt, nagy a valószínűsége, hogy a lelke mélyén mélységesen egyetértett vele. 

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2021/45. számában.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék