Újvilági újévi (be)köszöntő
A valóság újra ránk rúgta az ajtót. Megmutatta, hogy a szép szavak mögött mégiscsak régi érdekek határozzák meg, milyen cselekedetekre ragadtatják magukat azok, akik úgy akarnak új világrendet építeni, hogy azért abban az új „rendben” is ők legyenek-maradjanak a főhatalom. Merthogy: ez a világ rendje.
Az idén 250 éves Amerikai Egyesült Államok sok mindenben nem tagadja meg régi önmagát, elsősorban abban, hogy továbbra is a korlátlan lehetőségek országa. Másképp ugyan, mint egykor volt, de alapjaiban szigorú következetességgel élteti ezt a hagyományát. Donald Trump második elnökségével csak az érvrendszerei változtak meg, illetve változtak vissza huszadik századivá, vagy még korábbivá. Ideológiai kényszer helyett gazdaságit alkalmaz, de a változatlan ideológia látensen fennmarad. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem”, ahogy Lucifer mondja az Úrnak. S a lényeg a lényeg.
Mi itt, Európában arra figyeltünk, hogy Ukrajna mímelt (proxy) háborúja Oroszországgal lezáruljon. Amerika új ura a kecsegtetés nagymesterének bizonyult, béketeremtésről, a világbéke elhozataláról beszélt – mint a szépségkirálynők szokták koronázásukat követően –, közben világuralomról álmodott, mert valódi szándéka a többpólusú világrend kialakulásának megakadályozása.
Már stratégiája is van hozzá, szövetségeseket is igyekszik keríteni hozzájuk; a Közel-Keleten átmenetileg megfékezte a kibontakozófélben lévő arab–izraeli háborút, visszaszerezte Szíriát, s az sem számított, hogy terrorszervezettel kellett kiegyeznie ezért, ahogyan az sem, hogy a harcok azóta sem szűntek meg, hogy keresztényeket irtanak és az Úr 2026. esztendejében megint felkerültek – Törökországnak köszönhetően – a felszámolandó népek listájára a kurdok.
A béke úgy fest, hogy az orosz–ukrán proxy-háború anyagi-gazdasági-emberállományi terheit az USA átpakolta az Európai Unióra. A hajlandókra és egykori „anyaországára”. S mióta Ronald Reagan elnök csillagháborús terve megvalósult, már csak célpontokat mér be és navigál Ukrajna oldalán az oroszokkal szemben. Alaszka után, a Putyinnal folytatott telefonos eszmecserék sorozata után is. Mert ahogy Madách Lucifer szájába adva fogalmaz: „Hol sárba gyúrt kis szikra mímeli/ Urát, de torzalak csak, képe nem;/ Végzet, szabadság egymást üldözi,/ S hiányzik az összhangzó értelem.” Úgy tűnik, Putyin elég okos, hogy átlássa, ha manipulálni akarják.
A felmelegített Monroe-doktrína trumpi változata után pedig egyre kevésbé kétséges, hogy durva háborús lépések sora következik, s Venezuela csak a kezdet. A BRICS felszámolása az igazi cél. Mert az komoly konkurencia lenne a maga gazdasági társulásaival, a hosszú ideje bevezetni tervezett alternatív tartalékvalutájával.
Az elmúlt évben Trump el is mondta, hogy a BRICS létrehozását a dollár elleni támadásnak tartja, s hogy minden tagországát és a hozzájuk csatlakozókat is súlyos kereskedelmi vámokkal fogja sújtani. A BRICS erre úgy válaszolt: a kereskedelem eszközzé vált más országok belügyeibe való beavatkozásra, ami aláássa a globális fejlődést. Hangsúlyozták azt is, hogy az egyoldalú lépések és a megfélemlítés negatív hatással vannak a nemzetközi rendre, veszélyeztetve a nemzetközi jogot és a meglévő normákat.
A vámok mindeddig hatástalannak bizonyultak. Csak egy ország, Argentína függesztette fel csatlakozását. Úgy tűnik, Javier Milei elnök belátta, az amerikai hátsó udvarban is jobb a függetlenség. Meg talán azt is, hogy Trump elnök felülbírál minden nemzetközi jogi rendelkezést, s 66 nemzetközi egyezményből-szervezetből már kiléptette az USÁ-t… Sőt: nemzetközi vizeken einstandol kereskedelmi hajókat arra hivatkozva, hogy azok „az ő venezuelai kőolaját lopják”. (Ellesett hát valamit a Balti-tenger nemzetközi vizein úszó „ellenséges” hajók lefoglalásának gyakorlatából is.)
Sok kérdésre kaphatunk még ördögi választ ebben az esztendőben. Európa sem kivétel. Franciaország és Nagy-Britannia tengeren túli külbirtokai is sorra kerülhetnek, ha Európa nagyon fog ragaszkodni Grönlandhoz, s nem látja be, hogy annak a birtoklása elemi amerikai érdek az északi-sarkköri hajózási útvonal uralása szempontjából…
Mert ahogy Lucifer mondja: „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.”
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/3. számában.
