Újragombolt összefogás
Beljebb vagyunk. Már legalább neve van a gyereknek: Magyar Közösségi Összefogás. Az elmúlt hetekben sokan kevés esélyt adtak annak, hogy a pártok eljutnak idáig. Nem csoda, hiszen a ki kivel igen és kivel nem mentén húzódó vita már politikai folklórba fordult, miközben a hajtűkanyarokkal meg rükvercekkel tűzdelt tárgyalások menete szinte követhetetlenné vált az ember számára.
De most ismét új helyzet van. Pontosabban fogalmazva: nincs új helyzet, mert marad a politikai megosztottság, az azonban egyértelművé vált, ki érdekelt őszintén a magyar egység megteremtésében, miután a zsinórmértékként megszabott elvek újrarendezték a sorokat.
A Most-Híd és csatlósa, az MKDSZ nem tudta átlépni saját árnyékát, mert van, amikor a hatalmi vágy az életösztönön is felülkerekedik. A közös indulás kereteinek megteremtéséről tehát már csak az MKP, az Összefogás és a Magyar Fórum folytatja a tárgyalásokat.
Eltérő értékrendek, egymásba ütköző elvek és nézetek, széttartó érdekek, ez jellemzi a felvidéki magyar politikumot, ez tette lehetetlenné az ötpárti megegyezést. Hiába próbált meg az elmúlt hetekben integráló erőként fellépni a Magyar Közösség Pártja, hiába próbált – olykor már önmagára nézve is veszélyesen nagyvonalú – gesztusokat tenni a megegyezés érdekében, a különbözőségekben nehéz a közös nevezőt megtalálni.
Az együttműködést mindössze egyetlen tény indokolta, a számok törvénye, a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöb átlépése. De úgy tűnik, a vegyespártnak ez sem elég erős ösztönző. Mert Bugárék ahogy eddig sem, úgy ezután sem a magyar térfélen képzelik el magukat.
Számukra a magyar közösség képviselete csak nyűg, erről tanúskodik az elmúlt négy kormányzati évük, meg az a néhány vasúti megállót jelző tábla, mert csak ennyire futotta a kormány-BMW-ből.
A maffiahatalom a legfelsőbb polcig ér, átszövi a politikumot, uralja a gazdaságot, rátelepszik mindenre, de Bugár Bélát nem zavarja. Ő továbbra is a rendszer részese akar maradni. Az akol melegét nem engedi. Ott érzi jól magát, mert az a természetes közege. Ebből kiszállni, és holmiféle közösségi jogokért verni az asztalt, számára nem opció. A jelek szerint az sem érdekli, hogy Pellegrini és Danko már csak lábtörlőnek használja. Elviseli, csak klubtag maradhasson.
Sokadszor bebizonyosodott az is, hogy Bugár nemcsak a kettős beszéd, de a kettős játszma nagymestere is, a párt küldöttsége még köti az ebet a karóhoz az MKP székházában, miközben már kövezik az utat Tomáš Drucker új pártja felé. A „Jó választás” reményében. Kicsi a valószínűsége, hogy Drucker Bugáréknak akarna megágyazni, legfeljebb egy-két díszmagyar jól jöhet a listán, hogy számukra is könnyű felvonulási terep lehessen Dél-Szlovákia. Ez aztán az öngyilkos forgatókönyv!
Kérdés, van-e még elég józan ítélőképesség a hidas táborban, polgármestereikben, tisztségviselőikben, hogy felmérjék a helyzet súlyosságát, a bugárizmus abszurditását és vállalhatatlanságát.
Ezért is fontos, hogy a magyar pártok jelezték, várják a becsületes hidasok csatlakozását a közös magyar listához. A játszma tehát a két tábor között még korántsem lejátszott.
Új startvonalon áll a magyar politikum. A munka még csak ezután kezdődik, már a listaállítás sem lesz egyszerű. A nagy mellényeket szűkebbre kell gombolni, az erőket józanul kell mérlegelni. Most mindennél nagyobb szükség van a jó döntésekre, alázatra, kompromisszumkészségre. Személyi kérdések itt már nem lehetnek akadályai a megállapodásnak. A programkülönbözőség sem számottevő – még ha a két kisebb párt elképzelései részleteiben nem is ismertek –, nem kell megküzdeni az interetnikusság mítoszával, hisz mindhárom párt az erős kisebbségi jogvédelemben érdekelt, s remélhetően a minél teljesebb önigazgatást is célul tűzik.
A legfontosabb kérdés, hogy ez a formáció képes-e kellő mértékben megszólítani a választókat, a vegyespártból kiábrándultakat, a politikától távolságot tartókat vagy már eltávolodottakat. Nem lesz könnyű!
A számok egyelőre nem kedveznek, ráadásul a két kisebb párt sem hozott új arcokat, politikát megjárt harcosaik legfeljebb csak más hangerőre hangoltak. Hogy ez elég lesz-e a mozgósításhoz, nehéz megítélni. Mindenesetre higgyük, jó kampánnyal, sok munkával csodákat is el lehet érni.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/45. számában)
