Újabb forró fejezet egy százéves háborúban
Annak, aki napjaink történéseit figyeli, és történetesen magyar, óhatatlanul eszébe juthat 1956. Akkor egy gigásszal szembeforduló kis közösség mondta, hogy elég volt az egyetlen „helyes” ideológia diktatúrájából s a megszállók menjenek haza; a Nyugat buzdította is őket, de aztán csend lett, mert közbejött Közel-Kelet és a szuezi „válság” (akkor így becézték a speciális hadműveleteket).
Még az ENSZ-nek is fontosabb dolga akadt, mint Magyarország ügye. Hát, faképnél hagytak minket. Egyetlen szó nélkül. (Bár nem egészen, mert a „szabad” rádiójuk azért csak tovább ígérgette a segítséget, kitartásra buzdított. Mert a Nyugat ugye soha senkit nem hagy cserben…)
Tetszik, nem tetszik, amikor Izrael csapásokat mért Iránra, megszűnt a tűzszünet a világnak a globális kereskedelem szempontjából nagyon fontos részén. Tel-Aviv úgy indokol: meg akarta-akarja akadályozni, hogy a perzsa államnak atomfegyvere legyen, mert az Izrael állam végét jelentené. Nukleáris létesítményeket semmisítettek meg, atomtudósokat „iktattak ki”, mellé katonai vezetőket és sok civilt is, a világ legnagyobb gázmezője is belefért a sorba. Válaszul drónok serege és rakéták sora érkezett a zsidó államba, s be is találtak, mert mindent a vaskupola és az amerikai segítőkészség sem tudott felfogni.
Teherán egyelőre felvette a kesztyűt. Kilátásba helyezte a Hormuzi-szoros lezárását, amivel egekbe repítette az olajárakat, s a hírekből úgy tűnik, az iráni lakosság nagy része a kormány mellé állt, határozott válaszlépéseket követel, mert a „nemzeti szuverenitása elleni támadásként” értelmezi az izraeli akciót. Igazi háború van.
Háttérben nagyhatalmakkal. Washington előre tudott az izraeli csapásmérésről, Donald Trump utólag maga vallotta be. S amikor Teherán arra figyelmeztette a Nyugatot, hogy óvakodjon a konfliktusba való beavatkozástól, mert akkor az ő térségi támaszpontjaikat is megtámadják, visszaszólt: „Az Egyesült Államoknak semmi köze a szombati Irán elleni támadáshoz.” Ezért: „ha Irán bármilyen módon vagy formában megtámad minket, az amerikai fegyveres erők teljes ereje és hatalma soha nem látott mértékben fog lecsapni rájuk”.
Nagy-Britannia máris megerősítette légiereje jelenlétét a térségben, Keir Starmer miniszterelnök azt is kijelentette: Izraelnek joga van az önvédelemre, Franciaország is hasonló kijelentést tett. Macron elnök közölte: iráni megtorlások esetén Franciaország részt vesz az Izrael védelmét szolgáló műveletekben, egyben üdvözölte az iráni atomlétesítményekre mért csapásokat.
S azt is kijelentette, hogy a csapásra okot szolgáltató ürügyet, Irán atomprogramját kizárólag tárgyalásos úton szabad és lehet rendezni. Igaz, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a perzsa kérés ellenére némaságba burkolózott. A konfliktusok békés rendezésére alakított nemzetközi szervezetek – például az ENSZ – csendben kivárnak.
A nemzetközi közösség megosztott: Kína, Oroszország és Brazília, az arab országok, de még Pakisztán is elítélték az izraeli támadásokat. A tét nem kevesebb, mint a regionális és globális stabilitás. Az Irán elleni háború elvezethet a nagyhatalmak közvetlen konfrontációjához.
Akkor számoljunk: 1945 után 45 év hidegháború, plusz 30 év ideológiai háború a velejáróival, például a szellemi gyarmatosítással és már folyik az újabb proxi és direkt háború azért, hogy ki legyen a világ ura. Szerintem fegyverszünet majd úgy 2050 körül lehet, amennyiben akkorra belefáradnak a mindig jó oldalon állók...
Megjelent a MAGYAR7 24. számában.
