Úgy döntöttem, lefogyok
Ez a döntésem majdnem napra pontosan hetven évvel ezelőtt látott napvilágot, amikor megszülettem. Azokra az időkre ugyan nem emlékszem, legfeljebb csak hároméves koromból vannak emlékeim, de bizonyára az azelőtti életemben is hasonló gondokkal küzdöttem. Ez odáig fajult, hogy amikor jóval később egy gebesovány barátnőm azzal fordult hozzám, áruljam már el, hogyan hízhatna meg egy kicsit, csak azt felelhettem neki: nem tudom, én egész életemben fogyókúrázom.
2014-et írtunk, amikor nagyon megelégeltem a szófogadatlan, megátalkodott, belém kapaszkodó kilókat, és beiratkoztam egy nekem való programba.
Orvosi felügyelet mellett sikerült egy év alatt szép lassú, de biztos tempóban ledobnom 30 kilót. Az elkövetkező tíz év alatt pontosan tízet szedtem újra magamra, de sebaj, gondoltam akkor, még mindig ott a 20-as előny. Csakhogy az utóbbi két év további 5 kilót varrt a nyakamba. Most megint torkig lettem tohonyaságommal és azzal, hogy ennek ellentétét, a szorgalmat, aktivitást, izgés-mozgást egyre inkább csak a konyhában művelem, hogy minél fejedelmibb étkeket varázsoljak az asztalra.
Éppen ma, amikor mindezeknek a vétkeknek véget akarok vetni, szembe jött velem egy pazar videó. Egy hordó alakú fiatalember tehetetlenül ül egy farönkön, nem bír focizni a körülötte futkározó négyes iker fiaival. Nos a kb. 250 kilós férfi egy lapos, kör alakú valamit ragaszt gyorsan az óriási pocakjára, aztán csiribí-csiribá, pördül néhányat a saját tengelye körül, átbucskázik a fején, meg egyebek, és olyan szép szál, sudár férfi lesz belőle, hogy kicsordul az emberasszony nyála!
Egész nap hasonló videók borzolták a kedélyeimet, természetellenes nők és férfiak alakultak át természetellenes módon karcsúbbnál karcsúbb modellekké. Olyan kellemes volt a látvány, szinte nem is akartam elhinni, hogy mindez csak kamu. Közben az ilyen, olyan és amolyan doktor egyenesen a pofámba vágta, hogy legfőbb ideje megszabadulni a felesleges kilóktól. Ugye, hiába próbálkozik, nem ér el sikert, sőt fordítva: egyre csak hízik. Ne is tagadja, főleg a dereka köré és a hasára tapad a sok zsiradék… Tudom, ez mind csak marketingfogás, mégis lelkifurdalásom támadt, és közben fontolgatni kezdtem. És megszólalt a kisördög: Mi van, ha tényleg van valami hatása annak a bigyónak?
Én igazán nem vagyok nagyravágyó, nem kívánok sokat, csak néhány kilócskát lefelé. Legalább ezeket a legfrissebbeket, a karácsonyiakat. És nem vagyok olyan hiszékeny, hogy készpénznek venném a mézesmadzagot. Nekem az is elég, ha a teljesítmény ötven százalékos lesz. Miért ne lehetne legalább ilyen a hatás? Itt már az angyalka is színre lépett: Nem vetted észre, hogy ezeknek a felvonultatott egyéneknek a ruhájuk is velük együtt „fogyott”?
Ugyanabban az öltözékben videózták őket a nagy hasukkal és hátsójukkal, valamint lógó tokájukkal, és ugyanabban az öltözékben feszítenek a videó végén is – csak itt a szerelésük csábosan simul karcsúvá változott testükhöz. Hát igen, mondja óvatosabb énem, de leintem, és rögtön ki is nyitom „A bolt felkeresése” mezőt. Itt már az árakat is látom: egy csomag 36 euró, és 9 kilogramm ledobását garantálja. Két csomag 28, és ez 18 kilótól szabadít meg. És így tovább… a száz kilóig. De az már nem nekem szól, mert én – büszkén mondhatom – alatta vagyok a száznak! Ráadásul „éppen ma” nem számítanak fel szállítási költséget.
Gondoltam, megrendelem a kettes csomagot, 28 euró nem a világ. Csak a megrendelés véglegesítésénél jövök rá, hogy ez az ár azt jelenti, hogy ha kettőt rendel a rászedett, naiv, csőbe húzható emberfia vagy lánya, akkor az már kétszer jelent 28-at, vagyis 56-ot. Persze hogy elszégyelltem magam. Ó de butácska vagyok, hiszen ez egyszerű matematika. De rég is volt, amikor még matekolimpiákon vettem részt. De ha már belelovaltam magam, nem visszakozom. Vagy mégis? Ugyanis a megrendelés összegzésénél azt írta a weboldal, hogy két csomag „csodaszer” 9 kilós fogyást eredményez (fentebb még 18 kilogrammról volt szó), majd elértünk a végösszeghez, az pedig 61,99 euró. Ez meg hogy lehet? Kiderült, hogy szállítási költségként további 5,99 eurót számoltak a termék árához.
Ez a sok handabanda így együtt már végre felébresztett Csipkerózsika-álmomból. Akkor már tudomásul vettem, hogy egy ragtapasz nem fogja leradírozni rólam a súlytöbbletet. Most már beismertem magamnak, amit rögtön az elején is tudtam, de nem voltam hajlandó komolyan venni, hogy azt a sok dagadt embert a mesterséges intelligencia hozta létre, és most már azt is belátom, eléggé átgondolatlan munka, hogy kövéren és soványan is ugyanolyan ruhát viselnek.
Még hogy négyes ikrek! Jaj, de cukik! És kettő nem is lett volna elég a filmhez, mindjárt négyet gyártott belőlük az AI. Na persze, így hatásos igazán a videó! Nincs más hátra, mint a „delete” gomb megnyomása, vagyis a törlés. Sötétedés után pedig majd lemegyek kocogni egyet, kettőt, hármat…
