Tudjuk-e kezelni az álhíreket, vagy már a propaganda hatása alatt vagyunk?
Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel a dezinformáció, vagy ha úgy tetszik az álhírek fogalma. Kinek hihetünk, és vajon hogyan kell értelmezni az álhíréket, illetve a tudatos propagandát?
A koronavírus-járvány idején is szembesültünk az álhírek terjedésével. A járvány kirobbanásakor először mindenki megijedt, és tudatosította, hogy nagy a veszély. Az idő előrehaladtával aztán ez kezdett megváltozni, sokan nem akarták elfogadni a koronavírus tényét, és voltak olyan feltételezések is, miszerint a koronavírust direkt fejlesztették ki. A vakcinaháborúról pedig ne is beszéljünk. Van itt azonban egy komolyabb háború, amely a keleti szomszédunknál, Ukrajnában zajlik.
Ha megfigyeljük, akkor nagyjából hasonló történések játszódtak le, mint a koronavírus-járványnál.
Először mindenki megijedt, előjött a félelem, az ukránokkal való szolidaritás természetes volt, mindenki az ezzel kapcsolatos háborús tartalmakat kereste. Mivel az internetre minden felkerülhet ellenőrizetlenül, ezért az álhírek is odakeverednek, amelyek megtéveszthetik és félrevezethetik az embert. Nagyjából hasonló folyamatok játszódnak le, mint a koronavírus-járvány idején.
A mostani helyzet azonban egy kicsit más. Természetesen, mint minden háborúban, beindul az úgynevezett propagandagépezet az egyik és a másik oldalon is egyaránt.
Jelen esetben azonban tegyünk különbséget a két fél között, hiszen míg az egyik oldalon nem megbízható forrásokból kerülhetnek elő furcsa tartalmak, addig a másik oldalon ez egy tudatos folyamat, amelynek a célja a másik felet bemocskolni.
Beszéljünk egy kicsit az orosz propagandáról, mert ebben az esetben ennek van nagyobb súlya, hiszen Oroszország az agresszor, ők rohanták le a kisebb Ukrajnát. Az orosz propaganda nem a háború kirobbanása után kezdett terjedni, az már sokkal régebbtől jelen van.
Az orosz propaganda, és az álhírterjesztés egész Európában, de főleg Közép-Kelet Európában erős. Főként azokban az országokban figyelhetjük ezt meg, amelyek egykoron a Szovjetunió vonzáskörzetébe tartoztak.
Az orosz állami propaganda célja, hogy ezeket az országokat eltérítsék az Európai Uniótól és a szabad világtól. Az emberekben azt az érzést próbálják kiváltani, hogy az Európai Unió megváltozott, a Nyugat hanyatlik és végóráit éli, az Egyesült Államok pedig mindenhol csak bajt csinál, és a háborúit haszonszerzések miatt robbantotta ki. Orosz részről ez egy jól felépített és bevált stratégia.
Ha úgy vesszük, ez egyfajta háború, amely a világhálón zajlik, az oroszok pedig már évek óta kiberháborút folytatnak az egyes országokkal szemben.
Ez azt jelenti, hogy különböző weboldalak jönnek létre, ahol az orosz narratívája jelenik meg. Olyannyira burkoltak ezek a tartalmak, hogy még csak fel sem tűnik az orosz állami propaganda terjesztése. Ennek következménye az is, hogy több álhíroldal jött létre Közép-Kelet Európában. A legutóbb Szlovákiában is letiltották a Hlavné Správy nevezetű hírportált, amelyről kiderült, ők is beleestek az orosz propaganda terjesztés bűnébe. Vajon hány hasonló oldal lehet még, amelyekről nem tudunk? Ezek után vajon mennyire tudjuk elhinni azokat az információkat, amelyek a világról és az adott háborúról kapunk?
Ilyenkor mindig fontos az óvatosság, és a hiteles információkból való tájékozódás. Természetesen a másik oldalon is vannak félremagyarázások, és ott is bele lehet futni egy-két olyan hírbe, amely valótlanságot állít.
Ugyanakkor, szembesülnünk kell azzal a jelenséggel, hogy az orosz propaganda túlsúlyban van és a tudatos dezinformációk nagy része onnan érkezik.
Hiába a szenzációs címek és az összevágott videók, ha ezek álhírek és olyan oldalakon jelennek meg, amelyek általában ismeretlenek, csak nemrégiben bukkantak fel a világhálón.
Tudom, hogy az ember vevő az "érdekességekre", és olyan dolgokról szeretne olvasni, amelyekről még nem hallott, illetve teljesen más nézőpontból közelíti meg az eseményeket, de megéri ezeknek bedőlni? Főleg akkor, ha mi is sejtjük, hogy ezeket az információkat más oldalak nem erősítették meg?
Lehet néha száraz tényeket közlünk mi is, de higgyék el, jobb nem belefutni a hülyeségekbe, mert onnantól kezdve az ember hajlamos lesz kizárni a valóságot. Olyankor szabadulnak el igazán az indulatok.
