Trump világrendszerváltása
Nem gondolom, hogy Donald Trump afféle monomániás politikus, aki ugyanott akarja folytatni, ahol négy évvel ezelőtt, pontosabban 2019-ben abbahagyta, amikor az egész világot megdöbbentette a Grönlanddal kapcsolatos terve. Inkább azt gondolom, hogy ugyanaz az üzletember került vissza a most még egyes számú világhatalom, az Egyesült Államok vezetői tisztségébe, mint aki kényszerűségből akkor távozott. Persze azóta sokat változott a világ, és ő is még tapasztaltabb lett, de napjainkra mindenki számára világosabban kirajzolódott, hogy miről is szólna a több mint 1 millió négyzetkilométernyi kies zöld szigettel kapcsolatos üzlet. Mert üzlet lesz ez a javából, azt már most leszögezhetjük, hiszen az elmúlt négy év világpolitikai mozgásai azt is megmutatták, hogy a változás visszafordíthatatlan.
A Nyugat mellett feltartóztathatatlanul emelkedik ki a globális Dél, ami persze megtévesztő kifejezés, hiszen a Kelet, tehát Kína és India, újabban pedig Indonézia is beletartozik, miután ez utóbbi népes ország is csatlakozott a BRICS-hez. És természetesen ott van Oroszország is. S mivel Trump sem tud kilépni önmagából, üzletemberi énje azt diktálja, hogy jó üzletet kössön Moszkvával.
Nem akarhatja megalázni, az ugyanis nem tenne jót a biznisznek, márpedig most az kezdődik, mégpedig az északi sarkvidéken. Az USA és Oroszország hamarosan leül tárgyalni és véget vetnek a háborúnak Ukrajnában, de az egyeztetés ezzel nem ér véget a két ország, tágabb értelemben a Nyugat és a feltörekvő országok között.
Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, az USA és Oroszország a kietlen északon vannak egymáshoz a legközelebb, logikus, ha az USA onnan várja a csapást a világ legnagyobb atomarzenáljával rendelkező országától. Egyébként már most is van amerikai katonai támaszpont Grönlandon, amely a klímaváltozás következtében szép lassan kizöldül és kiadja a felbecsülhetetlen értékű nyersanyagait, amelyekhez a fagy miatt eddig nem igazán tudott hozzájutni az emberiség. Persze ezután sem az emberiség nyit majd ott kincset érő bányákat, hanem jó esetben a grönlandiak, akik eldöntik, akarnak-e az USA részévé válni, rosszabb esetben valamilyen tőkeerős nemzetközi cégcsoportok. Egyelőre nem zárkóznak el a grönlandiak a tárgyalásoktól, mint mondta a miniszterelnökük, „készek vagyunk megvitatni mindazt, ami összeköt bennünket”.
A napjainkban félautonóm Grönland az ötvenes évek elejéig dán gyarmat volt, a függetlenedési törekvések azonban ma is élnek a hatalmas, ám igen gyér lakosú szigeten. S ha elérik is a teljes leválást Dániáról, befektetők nélkül aligha lesznek képesek élni a hatalmas nyersanyagkincsek nyújtotta lehetőségekkel.
És itt jön Trump, ő akar lenni az első befektető, hogy stabilizálja a helyét a felboruló világrendben. Mint az üzletben: ha nem lehetek én az egyetlen, akkor felosztjuk magunk között a piacot, s megpróbálunk egymás mellett érvényesülni. Nem egymás ellenében, hanem egymás mellett, és szerintem ezt ismerte fel az Egyesült Államok új elnöke. Azt, hogy hamarosan nem lesz „az egyetlen”, csak az egyik a nagyhatalmak között, s addig is, amíg ez bekövetkezik – mert bekövetkezik, az már nyilvánvaló – a lehető legjobb pozíciókat kell elfoglalni. Erről szól Grönland megkaparintása, a Panama-csatorna visszaszerzésére irányuló törekvés és az északi sark körüli senki földje és a kőolajban és földgázban gazdag sarkvidéki vizek körüli – valószínűleg hamarosan kezdődő – egyeztetés is. Szerintem ez lesz a vezető téma a következő években Trump és Putyin között, de előtte lezárják az orosz–ukrán háborút.
Megjelent a Magyar7 2025/2.számában.
