Tökéletes agymosás!
Tiltakozik a szlovák külügy amiatt, hogy a magyar Országgyűlés határozatában 2020-at a nemzeti összetartozás évének nyilvánította. A szlovák külügy állásfoglalása szerint a „régi sebek feltépése” és a „történelmi traumák életben tartása” rontja a jószomszédi kapcsolatokat és gyengíti az egymásba vetett bizalmat. Legalább a történelmi seb és trauma ténye elismerve...
Némileg érthető az állásfoglalás tartalma, azonosulni vele persze képtelenség, és nem is szabad! Képzeljük el, játsszunk el azzal a fikcióval, hogy fordított esetben Magyarországnak se tetszene, ha a szlovákok hirdetnének meg összetartozást amiatt, hogy ezerszázéves országukat egy Trianonszerű trauma darabokra szakította, és száz év elteltével arra emlékeznének, hogy egyik napról a másikra jogtalanul 3,3 millió szlovák a saját szülőföldjén kisebbségbe került. De hol van az ezerszázéves Szlovákia, és hol volt akkor összesen 3,3 millió szlovák? Sehol!
Mi indokolhatja tehát a szlovák külügy állásfoglalását? Az egyszerű válasz az, hogy semmi, mert köze is körülbelül ugyanennyi a magyar Országgyűlés határozatához. Valószínűleg a félelem és bűntudat adhatott okot a meggondolatlan reagálásra! Még a legelvetemültebb tolvaj is fél a leleplezéstől, bármennyi idő is telik el a tettétől, és igyekszik azt más, kedvező fényben feltüntetni, amennyiben lehetséges és megengedik neki.
2010-ben a magyar nemzetpolitika erőteljes változása Ficot is a szlovák állampolgársági törvény magyarellenes módosítására késztette, hogy megakadályozza a szlovákiai magyarok tömeges magyar állampolgárság kérelmét. Kellemetlen szlovák szemszögből most is a magyar nemzeti összetartozás és emlékezés hirdetése Trianon kapcsán. Tiltakoznak is: a szlovák külügyminisztérium állásfoglalása szerint a magyar parlamenti határozat azt a benyomást kelti, hogy Szlovákiában veszélyben vannak a magyar kisebbséghez tartozók, diszkriminálják és megfosztják őket jogaiktól.
Pedig egyáltalán nem erről van szó! A szlovák kormány, melynek tagja az együttműködést hirdető Most-Híd is szándékosan félreértelmezi a magyar nemzeti összetartozás gondolatát! Ez sohasem valami ellen, hanem valami érdekében, értünk történik: a magyar nemzetpolitikában az anyaország törődése nyilvánul meg az elszakított nemzetrészek irányában! Nem csak országgyűlési határozatban a trianoni emlékezés kapcsán, nem csak lélekben, identitás erősítő szándékkal, hanem a mindennapjainkban is: a magyar családok és vállalkozások támogatásában, a fenntartható intézményhálózatban, a szülőföldön való boldogulásban. Minden olyanban, ami elsősorban a szlovák állam feladata lenne, de nem teljesíti!
A magyar kormánynak a jelenlegi kedvezően alakuló V4-es összefogásban esze ágában sincs borzolni a kedélyeket Szlovákiában holmi kisebbségi jogok számonkérésével! Közel sem azt akarja hangoztatni 2020-ban a gyászos emlékezetű centenárium évében, hogy ami összetartozik, az össze is nő, hanem csupán azt, hogy ami egykoron összetartozott, és erőszakkal széttépték, arra emlékezni kell!
Viszont az is igazsághoz tartozik, hogy az 1918-tól az állam által tudatosan szervezett folyamatok - a különböző megfélemlítések és nyomás alatt tartás mellett a vegyespárti agymosás is megtette hatását a Felvidéken! Ez olvasható ki azokból az egyetértő magyar nyelvű hozzászólásokból is, amelyek a szlovák külügyminisztérium állásfoglalásáról beszámoló cikkekhez fűződnek: „Egyetértek ! Az EU-ban egyek vagyunk, előre kell nézni és gyermekeink érdekében cselekedni.”
Megjegyzendő, hogy akkor is előre nézünk, ha visszatekintünk, amikor kell! Sőt!
