2018. december 27., 14:45

Több tiszteletet a bátraknak!

Pénz és migráció, avagy az unió következő hétéves költségvetésének elosztása és a bevándorlás határozta meg 2018‑ban a visegrádi országok Európa‑politikáját. Azzal mindenki tisztában van, hogy a következő európai parlamenti választások után alapvetően más Európa születik, mint a mostani, ezért a búcsúzó 2018‑as évet az új Európáért folyó harc határozta meg.

visegrádi négyek
Galéria
+2 kép a galériában

A mai Brüsszel és Berlin az egyik oldalon (kis túlzással), a visegrádiak a másik oldalon, de talán helyesebb, ha azt mondjuk, a régiek az egyik oldalon, az újak a másikon. Ez utóbbiak körömszakadtáig harcolnak a pénzükért, magyarán a kohézióért, azért, amiben a csatlakozási szerződésben megállapodtak: a piacok megnyitása fejében uniós milliárdokra pályázhatnak, hogy a régiók közötti, szakadéknyi különbséget csökkentsék.

A régi tagállamok azonban a problémás, eladósodott déli országok felé fordulnának, s amit az újaktól elvennének, azt Görögországnak, Olaszországnak, illetve Spanyolországnak adnák. Nem így fogalmaznak, de a lényeg ez: a migráció által (és tegyük hozzá, az euró átgondolatlan bevezetése miatt) leginkább sújtott országokat támogatnák, vagyis összekevernék az almát a körtével. Összekevernék a felzárkóztatást a migráció okozta helyi válságok kezelésével. Ez az, amit a leghatározottabban visszautasítanak a V4‑ek, mint ahogy azt is, hogy fizessenek a be nem fogadott migránsok után.

Búvópatakként újra és újra előjön a kötelező befogadás kérdése, mintha Európa hamarosan távozó vezetői nem akarnák megérteni, hogy ebben a kérdésben egységesek a visegrádi országok. Utolsónak, de mégis csatlakozott Szlovákia az ENSZ globális migrációs paktumát elutasító partnereihez, egyébként a Visegrádi csoportban elnöklő országhoz nagyon méltatlan körülmények között.

De már az sem volt igazán méltóságteljes, ahogy Pozsony júliusban megkezdte az elnöki feladatok ellátását. Két hónapig nem csináltak semmit, majd szeptemberben, amikor Miroslav Lajčák külügyminiszter befejezte munkáját az ENSZ Közgyűlés elnökeként New Yorkban, Emmanuel Macron francia elnök látogatott Szlovákiába. Nem a visegrádi csoportban elnöklő ország fővárosába, hanem a Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulóját ímmel‑ámmal ünneplő utódország fővárosába.

Az egész kontinensre jellemző mély megosztottságot különösen kifejező módon érzékeltette a francia államfőt fogadó szlovák köztársasági elnök, amikor azt mondta Macronra mutatva: ő Európa új vezetője, neki van világos elképzelése arról, milyen is legyen az új Európa! Mondta ezt abban az Európában, amelynek Németország a vezetője, igaz, kancellár asszonya meggyengült. S mondta ezt Andrej Kiska akkor, amikor Macron nyíltan a V4‑szövetséges Orbán Viktor magyar miniszterelnököt nevezte fő kihívójának a migrációs küzdelemben. Vannak tehát homokszemek a fogaskerekek között, a V4‑ek azonban kétségkívül az uniós növekedés motorjai. Ám ez a motorzaj sem igazán tudta elnyomni a V4‑csoportot megosztó mag‑Európa körüli hangzatos szólamokat, igaz, ez nem a 2018‑as év témája volt.

Mindenképpen az év eseménye, hogy az unió olyan lépésre szánta el magát, amilyenre korábban sosem: Lengyelország és Magyarország ellen jogállamisági eljárást indított az EU alapértékeinek veszélyeztetése miatt.

Csak emlékeztetőül: a két rebellis ország polgárai kezdték meg a kommunizmus lebontását, és nagyon sokat kockáztattak a szabadságért, a jogállamiságért, az egész térség függetlenségéért; ma már úgy mondanánk: az európai értékekért. De akkor még Prága és Pozsony aludt, s mire felébredtek, már csak az ajtót kellett becsukni az oroszok mögött. Több tiszteletet a bátraknak!

Megjelent a Magyar7 hetilap 2018/33. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.