Tisztes eredmény, felkiáltójelekkel
Meglehet, szokatlan egy választásokat értékelő írást személyes élménnyel kezdeni, de van, hogy az ember hangulata felülírja a kötelezőt. Majd két és fél évtizede élek választott lakhelyünkön, Pozsonypüspökiben. Amikor ideköltöztünk, az utca hangja magyar volt, a „faluban” még minden üzletben magyarul beszéltek (ma már csak két boltban értik a nyelvünket). Természetes volt, hogy a polgármester magyar, ahogy a testület nagy része is az volt.
Az idei választás eredménye elszomorító. Nemhogy a polgármester nem magyar, legutóbb sem volt, de a testületbe egyetlen magyar sem került be, sem helyben, sem a fővárosban és a megyében sem. Pozsony végképp elesett. Pedig van itt még minden, vannak óvodáink, iskoláink, nagy hírű gimnáziumunk, kulturális szervezeteink, és mindehhez már csak a remény marad, hogy képviselet nélkül nem leszünk teljesen kiszolgáltatva, hagyják őket létezni.
Legföljebb bízhatunk a többségiek jóakaratában, már ha képviselet nélkül van olyan. Nem fényes jövőkép. És ez nem csupán a demográfia rideg valósága, még ha a fővárosban ez is az elsődleges oka a térvesztésnek. Az összkép azonban ennél összetettebb, nem lehet az eredményeket csak a fogyó közösségeink számlájára írni.
Négy éve, a magyar pártok egyesülése után a Szövetség történelmi győzelmet aratott. Több mandátumot tudott megszerezni, mint korábban az elődpártok, az MKP és Most-Híd. Akkor azt írtuk: győzött a magyar egység. Az 54 megyei képviselő és a 222 polgármester komoly muníciót jelentett az érdekérvényesítéskor. Az óvatos duhajok már akkor azt mondták, a párt túlnyerte magát. Persze, lehet a jó eredményeket relativizálni, de volt abban felhajtó erő, hogy 15 év után végre nem önmagunkkal kellett harcolni.
Most csak a legoptimistábbak hitték, hogy a Magyar Szövetség tudja hozni a 2022-es számokat. Az elmúlt négy év sem az építkezéssel telt, újbóli pártszakadás, sikertelen választások, főként a parlamenti, lex-Beneš, oktatásügyünk létharcai, megannyi helyzet, ami még egy erős közösségből is kivenne, a gyengét meg erősen amortizálja. A párt ugyan lendületet kapott Gubík László megválasztásával, de mint az eredmények is mutatják, az építkezésnek, a választók visszacsábításának göröngyösebb útja van, mint hittük.
Az eddigi 54 megyei mandátum 37-re olvadt, ami komoly, egyharmados veszteség, de még így is a pártnak van a legtöbb egyéni képviselője. Szlovák térfélen, biztonsági játékosként inkább koalícióban indultak, kormány és ellenzéki oldalon egyaránt, míg a Szövetség egyedül vágott bele a megméretésbe, nem állt be sehová x-ediknek. Berényi József 40 ezer szavazata önmagában nagy siker, ezért is megmosolyogtató, amikor felróják, hogy kilóg a korszakváltás szabásmintájából. Ismét bebizonyosodott, megyén és helyben nem az újszerűség számít, hanem a tapasztalat, és az elért eredményeknek van hitele. És ezekkel a számokkal nem lehet kiszorítani a pártot Nagyszombat megyében. Nyitrán az 5 mandátum érzékeny veszteség, de két nagy szlovák tömbbel szemben nehéz a számokat hozni a szórványosodó járásokban. Besztercebányán 2 helyet, Kassán viszont 7-et veszített a párt, ami magyarázatát várja, a szlovák vezetéssel – Lunterrel és Trnkával - az eddigi együttműködés remélhetően hagy mozgásteret a frakcióknak. A liberális elemzők Trnka miatt különösen élesen bírálják a pártot - tekintve, hogy szoros volt közte és a PS-jelölt közötti verseny - csakhogy a helyieknek jó tapasztalataik vannak a régi-új elnökkel, miért váltottak volna a PS jelöltjének támogatására.
Négy éve kegyelmi állapot volt, hogy szinte nem volt magyar vetélytárs a szavazatokért, idén ellenzéki koalíciókból és függetlenként érkeztek a kihívók. Az előbbi aligha, de utóbbi kezelhető lett volna, ehhez azonban a helyi akarnokokkal szemben a pártelnöknek is bele kellett volna szállni a jelöltállító vitákba, például a Komáromi járásban, ahol Halász Béla terelte össze az elégedetlenkedőket, ám mandátumot csak ő szerzett. Most az a kérdés, a magyar függetlenek hajlandóak-e a Szövetség frakcióival együtt dolgozni. A közösségi érdek adja meg a választ.
Veszteséget mutatnak a megszerzett polgármesteri helyek is. Persze, általános jelenség, az önkormányzatoknál megkoptak a pártlogók, mindenki a független státuszban látja a mozgásszabadságot. 2022-ben 222 önálló jelöltje győzött a Szövetségnek, idén negyedével kevesebb, 159, de még ez is a regionális erejét mutatja, hiszen a pártok közül csak a Smer és a Hlas fogott többet. Jó hír viszont, hogy egy várost sem veszített a magyar párt, Dunaszerdahelytől Ipolyságon át Királyhelmecig erős felhatalmazást kaptak a polgármesterek. Sőt, sok év után sikerült visszahozni Szepsit is. A képet az árnyalja, hogy Zselízt, Ógyallát és Rimaszombatot a párt jelöltjei nem tudták bevenni.
Véget ért a szavazás, a politika máris ráfordul a következő csatára, az eredményekből azonban aligha lehet kiolvasni a jövő évi parlamenti választás kifutását, még országosan is legföljebb annyi látszik, a koalíció nem éri el a nagyvárosokat, az ellenzék nincs vidéken. A Magyar Szövetségről elmondható, még a veszteségek ellenére is tisztes eredménnyel zárt, de a figyelmeztető jelek egyértelműek. A számok mögé kell nézni, a tanulságokat le kell vonni, a pártelnöknek rendet kell vágni a sorokban. Aztán sürgősen fel kell állítania egy gyorsreagálású, ütőképes szakmai csapatot, akikre alapozza a kampányt. Enélkül minden más kérdés, mint például egyedül vagy mással indulni, irreleváns. Több mint nehéz lesz, de nem lehetetlen.
