Tik-tak, Fico! Taraba bukott, Danko elégedett, Fico pedig elszalasztotta a pillanatot
Kedd este a parlamentben lezárult a Danko-Taraba párharc utolsó felvonása. Az Andrej Danko vezette SNS az ellenzék segítségével leváltotta Tomáš Tarabát a környezetvédelmi miniszteri posztról. A szlovák parlamentben erre 33 éve nem volt példa: legutóbb 1993-ban váltottak le hivatalban lévő minisztert parlamenti szavazással. Tarabát végül 77 képviselő szavazatával menesztették. A Danko–Taraba-háború személyeskedései, szurkálódásai és már-már komikus jelenetei mellett azonban van egy ennél sokkal fontosabb kérdés: mi lesz a kormány sorsa?
Danko megszabadult Tarabától. A koalíció pedig még inkább olyan helyzetbe került, amelyben minden egyes képviselői szavazatnak még nagyobb súlya van a kormány túlélése szempontjából.
Már jó ideje egyértelműnek tűnt, hogy Andrej Danko számára Taraba eltávolítása személyes és politikai presztízskérdéssé vált. A konfliktus hónapokon keresztül mélyült, majd végül odáig jutott, hogy Danko kijelentette: ha kell, az ellenzékkel együtt is leváltja a minisztert.
Fico pénteken még maga próbálta rendezni a helyzetet, később azonban visszavonta saját indítványát Taraba leváltására. Danko ennek ellenére nem hátrált meg, és végül valóban az ellenzékkel együtt vitte véghez azt, amit elhatározott: megbuktatta Tarabát. De vajon ezzel tényleg ő nyerte meg a háborút? Mert miközben Danko a parlamentben elégtételt vehetett ellenfelén, az ellenzék a páholyból nézhette végig, ahogy a kormánykoalíció egyik pártja a saját miniszterét segít leváltani. Az ellenzéknek aligha kellett ennél jobb politikai ajándék, főleg úgy, hogy Danko és Taraba beszólogatásain és szócsatáin szórakozott.
Taraba tehát a parlamentben folytatja, és saját elmondása szerint nem vonul vissza a közélettől. Sőt a Danko elleni konfliktus utolsó felvonásában már ő maga is arról beszélt, hogy a politikai jövőjét a parlamentben képzeli el.
Danko maga is arról beszélt a parlamentben, hogy kíváncsian várja Taraba saját pártját, ám tarthat attól, hogy a megbuktatott miniszter magához csábítja az SNS nemzeti szavazóit. Ebben a versenyben viszont nemcsak Danko és Taraba lesz érdekelt, a Republika közben egyre jobban erősödik.
Ugyanakkor Fico is már jó ideje kampányüzemmódba kapcsolt. Nem hiába dobta be az előrehozott választás lehetőségét. Szeptember 27-én a ta3 műsorában többször is arról beszélt, hogy akár januárban előrehozott parlamenti választásra is sor kerülhet. Ez akkor még fenyegetésnek, nyomásgyakorlásnak vagy akár valódi forgatókönyvnek is tűnhetett.
Taraba leváltását követően, a Smer úgy döntött, hogy jelenleg nem lesz előrehozott választás, hanem a kormánykoalíció működését próbálják fenntartani, Fico pedig ideiglenesen átveszi a környezetvédelmi tárca irányítását. Vagyis a választási fenyegetésből visszatáncolt.
Pedig most még kedvező lett volna a lapjárás, akár jól is kijöhetett volna ebből. Nem tudjuk biztosan, hogy valóban kedvezett-e volna Ficónak egy januári előrehozott választás, mint a 2027-ig tartó kormányzás. De politikai szempontból érdemes feltenni a kérdést: vajon nem most volt az a pillanat, amikor Fico még dönthetett volna?
Mert az idő innentől kezdve még kevésbé a kormánynak dolgozik. Minél tovább húzza ki a jelenlegi koalíció, annál több konfliktust kell kezelnie. Minél szűkebb a parlamenti mozgástér, annál fontosabbá válik minden egyes képviselő. És minél több hasonló helyzet alakul ki, annál nehezebb lesz elmagyarázni, hogy a kormány stabilan és kiszámíthatóan működik. Mi történik, ha egy-két képviselő nem tud jelen lenni egy kulcsfontosságú szavazáson?
Mi történik, ha egy újabb koalíciós konfliktus miatt néhány képviselő másképp szavaz? És mi történik akkor, ha a kormány hónapokon keresztül úgy próbál működni, hogy minden egyes fontos parlamenti döntés előtt újabb alkukat kell kötnie?
Egy 76 fős parlamenti többség esetében már nagyon rezeg az a bizonyos léc, a kormányzással együtt nő a kockázat is: a politikai válság túlélése mellett kell kormányozni. Ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Fico-kabinetnek a költségvetést el kell fogadtatnia és törvényeket kell keresztülvinnie a parlamenten. Meg kell állapodnia az SNS-szel, illetve rendeznie kell a környezetvédelmi minisztérium jövőjét. A kérdés az, hogy meddig lehet ezt így csinálni?
Mondjuk semmi új a Nap alatt, eddig is így működött a kormány, hiszen emlékezzünk vissza Huliakék kiválására az SNS-ből. Rudolf Huliak azt is elérte, hogy ő legyen a sportminiszter, amelyre Danko pályázott.
Hiába próbálják elhitetni a koalíción belül, hogy minden rendben van, és minden könnyedén megy tovább: a kormányzás erőltetett és ezer sebből vérzik, most már gyakorlatilag bárki kérhet bármit, mindenki zsarolhat mindenkit.
Az ellenzék számára pedig minden ilyen konfliktus újabb lehetőség. Az egy másik kérdés, hogy mennyire tudják ezt kihasználni, az nem elég, hogy a kormány működőképességét kérdőjelezzék meg.
Ficónak nem volt mersze tizenkilencre lapot húzni, úgy döntött, hogy marad, a kormányt tovább kell működtetnie. És minél tovább "működik", annál több mindent kell bizonyítania. Fico akár jobban is kijöhetett volna egy esetleges januári előrehozott választásból, mint az ellenzék. Így viszont szépen végignézheti, hogyan zuhan hónapról hónapra a kormány tekintélye, és válik mindenki számára egyértelművé: ebben a felállásban az ország gyakorlatilag kormányozhatatlan!
Tik-tak, tik-tak, ahogy ketyeg az óra és múlik az idő, úgy fogja Fico bánni és átkozni azt a napot egy év múlva, a rendes parlamenti választást követően: „miért nem voltam elég bátor meglépni az előrehozott választást, akkor még lett volna esélyem nyerni!”
