Tényleg ekkora bűn repülővel utazni Pozsony és Kassa között?
Vannak országok, ahol egy új közlekedési lehetőség megjelenése természetes lépés előre. És vannak olyanok is, ahol ebből is kulturális háború lesz. Szlovákiában most épp ez történik: a Pozsony és Kassa közötti új légi járat nem mindenki számára jelent nagy előrelépést, hanem a közéleti viták friss lőszere. Egyre több véleményt hallunk múlt péntek óta miért rossz, miért veszélyes, miért felesleges. Mintha nálunk már reflex lenne: ha valami fejlődik, az biztos valami ördögtől való.
A környezetvédők tiltakoznak – szerintük a belföldi repülés a legkevésbé fenntartható közlekedési forma, több kibocsátással és nagyobb ökológiai lábnyommal. És igazuk van abban, hogy a repülés nem zöld. Abban is igazuk van, hogy Európa egyes országaiban – Franciaországban, Németországban, Ausztriában – korlátozzák a rövid belföldi járatokat, és a vasutat támogatják. De a kérdés Szlovákiában nem ilyen egyszerű. Nem ott tartunk, hogy a vasút olyan állapotban lenne, amely valós alternatívát kínálna. Azt is el kell fogadni, sokáig nem is fogunk ott tartani, hogy ez így legyen, mert ahhoz több olyan kormány és miniszter kellene, amely politikai nézetektől függetlenül valódi prioritásnak tartsa az infrastruktúra fejlesztését.
A kritikusok szerint „míg az emberek várnak a normális vasúti és buszközlekedésre, a kormány pénzt szór egy járatra, amelyet csak páran fognak használni”. De talán pont ez a probléma: évtizedek óta azt halljuk, hogy a vasút a jövő, közben a jövő valahogy nem ér ide. A fejlesztések ígérete és a valóság között akkora a szakadék, hogy sok ember inkább fizetni fog azért, hogy 40 perc alatt repüljön – és ezen nincs mit csodálkozni.
A tiltakozók szerint a járat „szociálisan érzéketlen, fölösleges luxus”, csakhogy közben Szlovákiában az infrastruktúrát gyakran olyan emberek védik, akik soha nem próbálták ki, mit jelent egy Kassa–Pozsony út vonaton, amikor az ember 5 órára tervez, aztán akár 8 lesz belőle. Késés, pótlóbusz, hideg kocsi télen, szauna nyáron, és ha szerencséd van, még a TikTok-legendás vécéállapotokat is megúszod.
Nem fejlődéstől kell félni, hanem attól, ha egy ország képtelen több lábon állni. Ha a repülés ördögtől eredő, a vasút meg messianisztikus megoldás – akkor megint a fekete-fehér gondolkodás csapdájába esünk. Lehet egyszerre támogatni a vasutat, fejleszteni az infrastruktúrát és közben üzemeltetni egy belföldi légi járatot is, amely időt takarít meg annak, aki meg tudja fizetni. Az állam feladata pedig nem az lenne, hogy ellenséget gyártson a különböző közlekedési formákból, hanem az, hogy az embereknek opciókat nyújtson.
És még valami: a légi járatot épp az a Wizz Air működteti, amely azért nyert, mert a közlekedési minisztérium nyílt pályázatot írt ki. Vagyis nem egy politikai gesztus, nem egy pozsonyi luxusmutatvány, hanem egy közbeszerzés eredménye. Kilenc járat hetente, 239 férőhelyes gép, és ha valaki gyorsan el akar jutni Kassára, erre most lesz lehetősége.
Ezt lehet kritizálni, de ne tegyünk úgy, mintha a vasutat a repülő rongyolná le – a vasutat a saját karbantartásának hiánya rongyolja le évtizedek óta.
Szlovákiában sokszor az a kérdés, miért rossz az, ami jó. Miért baj, ami működik. És miért az első reflex, hogy keressük benne a sötét oldalt. Kérdezhetnénk inkább azt is: miért nincs még nagysebességű vasút? Miért nem tudunk még Dunaszerdahelyről sem 20 perc alatt bejutni a fővárosba? Miért nincs stabil menetrend, modern járműpark, kiszámítható szolgáltatás?
Addig viszont, amíg mindezt nem oldjuk meg, a repülőjárat egyszerűen egy lehetőség azoknak, akiknek fontos az idő. Ahelyett, hogy démonizálnánk, inkább arra kellene figyelni, hogy mikor jutunk el oda, hogy az ország több közlekedési ága végre versenyképes legyen egymással is – és Európával is.
