2020. július 25., 10:00

Teher alatt

Amit előre tudni lehetett: ezúttal nincs papírforma. Verseny van, kemény, néha kíméletlen is. Ráadásul a sokszereplős játszma csak növeli a kiszámíthatatlanságot. Így még az eredmény ismeretében is elmondható, hogy azért szolgált meglepetéssel is az MKP tisztújító közgyűlése.

A pártszakadást vizionálók rossz jósnak bizonyultak, mert annak ellenére, hogy a törésvonalak hetek óta jól láthatóak voltak, a párt kibírta a szakítópróbát. Bár az elnöki aspiránsok álláspontja között akadtak hangsúlybeli különbségek, a kivel és hogyan tovább kérdését is más-más módon képzelték, ismét kiderült, hogy a különbözőségeknél erősebb a közös szándék, ami ezt a pártot sok éve – kudarcai ellenére is – életben tartja és összefogja.

És az a jövőre nézve is jó esélyt ad az MKP-nak, hogy a személyi ambíciókat felül tudja írni a közösségi érdek. Ennek megfelelően zajlott az elnökválasztás is, s tekintve, hogy a hétből végül öten visszaléptek, így a küldöttek a két, kontúrosan elkülönülő jelöltre, Forró Krisztiánra és Őry Péterre szavazhattak. 

Forró Krisztián győzelme nem volt különösebben nagy meglepetés, az előzetes óvatos becslések is inkább az ő javára billentek. A győzelem árnyékában azonban máris ott van az a feladathalmaz, ami rá vár. Nem lesz sétagalopp, nehéz menetek várnak Forróra, előbb a belső, majd a külső erőviszonyok konszolidációját kell megteremtenie.

Habitusából adódóan azonban az egyébként szétfutó szándékok és érdekek összefogására jó esélye lehet. Emellett bizonyítania kell, hogy határozott elképzelésekkel, befolyásoktól mentesen, erős kézzel, autonóm módon vezeti a pártot. Olyan programot kell hirdetnie, amely mögé az egész magyar közösség felsorakozhat, mert ő maga is azt hangsúlyozta, hogy nemcsak politikai, de társadalmi egységre is szükség van.

Nem könnyű vállalás ez, amikor a szétforgácsoltság határoz meg mindent, és a veszteségeinket hosszabban sorolhatjuk, mint a sikereinket. Mind közül azonban a legnagyobb kihívás a politikai paletta egyesítése lesz. Komoly erőt ugyan a többi formáció nem képvisel, mert mértékegységük a törpepártoké, de a jövőben már csak olyan csapat indulhat a választók bizalmáért, amelyben mindenki megtalálja a helyét, erejének és súlyának megfelelően.

A kongresszusi döntések egyik komoly meglepetését az OT elnökének választása hozta, tekintve, hogy az elnöki ajánlással és az előzetes várakozásokkal szemben a befutó Köpöncei Péter, Palást polgármestere lett, aki eddig közelében sem volt a párt szűkebb vezetésének. De éppen ez adhatja meg munkájához a felhajtóerőt.

Ha nem is nevezhető meglepetésnek, mindenképp szokni kell, hogy ezentúl nem lesznek a pártnak szakmai alelnökei, tehát olyan kulcsfontosságú témákat, mint az önkormányzatiság, az oktatásügy, avagy a gazdaság nem egy-egy szakpolitikus tartja a kezében. Az új rendszer létjogosultságát – amelyben alelnökként Berényi József általában a politikai kérdésekért, Farkas Iván az általános szakpolitikáért és Cziprusz Zoltán a szervezésért felel – a gyakorlat igazolhatja majd, vagy cáfolhat rá. 

A különböző érdekeket megjelenítő és akkora struktúrával működő párt esetében, mint az MKP, a kontinuitás az erők egyben tartását is jelenti, és az elnökség összetétele erről tanúskodik. Az OT-elnökön kívül a szűk vezérkar minden tagja korábban is ott volt a döntéseknél, és most, az elnökségről való szavazáskor a régi vezetők közül is többen újra bizalmat kaptak. A folytonosság és a tapasztalat mellett az öt új tag pedig új meglátásokkal gazdagíthatja az elnökség munkáját.

Az MKP majd’ negyedszázados története alatt a magasságokat és a mélységeket is megjárta, s ugyan a szakadás óta eltelt tíz év alatt százezres szavazótáborát nem veszítette el, bővíteni sem tudta. A megosztottság és a szétforgácsoltság tehát tovább nem fenntartható. El kell indulniuk egy új úton, az etnikai politizálást nem feladva. A példa is adott: a párt saját története, az MKP megalakulása. 1998-ban mindenki képes volt egyet hátrább lépni a cél érdekében.

Nehéz idők várnak a Magyar Közösség Pártjára. Némi túlzással mondhatnánk, ha Forró Krisztián jól politizál, az MKP-nak ő lesz az utolsó elnöke (legalábbis ebben a formában). Neki és csapatának ugyanis nem csupán az a feladata, hogy megújhodást hozzon. Ennél több kell – az egységet megteremtve egy új hiteles magyar politikai érdekképviselet alapjait kell lerakniuk. Új formában, új zászló alatt, erős tartalommal megtöltve, jó döntésekkel összesimítva az érdekeket, meggyőzve a választókat, hogy erőt jelentenek. S mindezt az idő szorításában, mert szűk két év múlva az önkormányzati és megyei választásoknak már az új, egységes magyar képviselettel kellene nekivágni. A visszaszámlálás elkezdődött.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/30. számában)

Megosztás
Címkék