Te az enyém, én a tied?!
A házasság hetében szinte dőlnek ránk az információk. Műsorok, cikkek foglalkoznak vele, rengeteg esemény történik. Okos emberek próbálják elmagyarázni, hogyan lehet hosszú távon működtetni egy-egy párkapcsolatot. Mi lehet a kitartás záloga? Mennyit kell beszélgetni? Mennyi időt kell szánni párunkra? Miként lehet együtt élni és élni hagyni? Hogyan tartható meg az intimitás, akár évtizedek múlva is?
Többnyire középkorú, idősödő emberek beszélnek a házasságról. Akik már sok mindent megélhettek, tapasztalatoknak nincsenek híján. De vajon mit ért meg ebből a mai tizen-huszonéves, esetleg harmincas? Ők azok, akikre még csak vár(na) a frigyre lépés. Amiből mára hatalmas vállalás, néha szinte terhes kötelesség, lehetetlen küldetés lett. Sokak számára egyenlő az önfeladással. Ki akar manapság elköteleződni? Kitartani, minden áron? Amikor lépten-nyomon csak a válásról hallani. Olyan párok mennek szét, akikről senki se gondolta volna. Mekkora volt a szerelem, és most már külön vannak… Apám és anyám is elváltak, én inkább meg se próbálom.
Még hosszan lehetne sorolni, miért tekintenek meglehetősen szkeptikusan a házasság intézményére a fiatalok. És lehet, hogy igazuk van. Ha nem látnak jó példát maguk előtt, ha a családjukban is egyre-másra válnak, ha a barátaik is szétmennek, akkor ők minek erőlködjenek…
Annyi szomorú kisgyermeket, szakember segítségére szoruló óvodást, iskolást még sosem láthattunk, mint éppen manapság. Okolhatjuk ezért a felgyorsult digitális világot, de még inkább a szétesőben lévő családokat. Egyre kevesebb gyermeknek adatik meg, hogy hagyományosan nőhessen fel. Apa, anya és testvér(ek) között. Nincs stabilitás, amire a kisgyermekeknek a leginkább szükségük van. Sodródnak. Később majd ők lesznek azok, akiknek el kellene köteleződniük… Mégis milyen minta alapján?
Senkinél sincs ott a bölcsek köve, amikor frigyre lép. Csupán abban bízik, neki, nekik sikerülni fog. A szerelem mindent visz, a szeretet mindent legyőz. Aztán az élet viharaiban majd kiderül, hogy meddig tart ki ez az elszántság. Hol találkozik az önös érdek a közössel? Tudjuk-e játszani a húzd meg, ereszd meget? Hátrább lépünk-e egyet a családi béke kedvéért? Meg tudunk-e bocsátani másoknak? Számíthatunk-e egymásra? Mit és meddig tűrünk?
