Tárgyalni Iránnal
A múlt héten újfent tárgyalóasztalhoz ültek Irán és az Egyesült Államok képviselői, hogy a közel-keleti ország atomprogramjáról egyeztessenek. Amennyiben a felek képesek lesznek a közös érdekek mentén továbblépni, talán a kritikus kérdések is megoldódhatnak, ami az egész térség stabilitásához hozzájárulhat.
Nem volt még olyan régen, hogy ne emlékezzünk rá, amikor 2018-ban az első ciklusát töltő Donald Trump amerikai elnök nagy "garral és rössel" bejelentette, országa felmondja az iráni atommegállapodást. Erről egyébként már a 2016-os választási kampányban is beszélt, bár vélhetően nem ez vezetett a győzelméhez. Beszédében úgy fogalmazott, a "döntéstől Amerika biztonságosabbá válik". Persze, a makarenkói pofonra lendülő kéz árnyéka sem hiányozott a beszédből: Trump azt is mondta, ha Irán nem hagy fel az atomprogrammal, "annak súlyosabb következményei lesznek, mint valaha voltak." Irán erre a korlátlan urándúsítást folytatása lehetőségének lebegtetésével reagált.
Arról, hogy Ománban a Fehér Ház delegációja tárgyalt a teheráni kormány képviselőivel, a korábban születetteknek az a vicc juthat eszébe, mikor Lenin elvtárs visszaadta a labdát a focizó gyerekeknek, pedig közéjük is lövethetett volna... Steve Witkoff elnöki különmegbízott az egyeztetésen rámutatott: az amerikai elnöktől arra kapott utasítást, hogy az Egyesült Államok és Irán között fennálló nézetkülönbségekre – amennyiben lehetséges – párbeszéd és diplomácia útján találjon megoldást. Azt, hogy "ezek a kérdések nagyon összetettek", az elnöki hivatal által kiadott hivatalos közlemény is elismeri.
Az amerikai oldal egyértelműen célul tűzte ki, hogy megakadályozza Irán atomfegyverhez jutását, míg az iráni kormány az ország gazdasági nehézségeinek enyhítését, illetve a nemzetközi elszigeteltségből való kilábalást tartja szem előtt.
A Wall Street Journal és a The New York Times elemzései alapján Washington határozottan azon dolgozik, hogy diplomáciai úton – bár fenntartva a katonai lehetőségeket – keressen megoldást a problémára. De a tárgyalásokról az iráni sajtó is jobbára pozitív hangnemben számolt be, kiemelve, hogy a héten folytatódó tárgyalások az út megkezdését jelentik, ami reményt kelt az ország számára a jövőben. Irán azt kommunikálja, hogy a tárgyalások során nem fog kompromisszumot kötni az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatban, viszont az országot hosszú ideje sújtó gazdasági nehézségek miatt fontos lenne számára az amerikai szankciók enyhítése. (Azt már nem írhatjuk le, hogy létszükséglete lenne, mert látjuk, hogy nem az.)
A tárgyalások kimenetele persze túlmutat Washington és Teherán kétoldalú kapcsolatain. A közel-keleti térségben több ország – különösen Izrael, de az arab államok egy része – is nagy figyelemmel követi az eseményeket. Izrael, mely rendkívül érzékeny a nukleáris kérdésre, a helyi sajtóban kiemeli, hogy egy esetleges megegyezés legitimitásának hiánya további biztonsági kockázatot jelenthet, emiatt, a diplomáciai offenzíva mellett a katonai fenyegetés további fenntartását szorgalmazza.
Minden esetre a felek a tanácskozással fontos jelzést küldtek arról, hogy (legalább elméleti) esély mutatkozik arra, hogy megtalálják a közös nevezőt. Az iráni atomprogramról folyó egyeztetésben még messze nincs itt a végszavak ideje, de annyit már most kijelenthetünk, különösebb kockázat nélkül, hogy a tárgyalások jövőbeni sikere – vagy éppen kudarca – az amerikai-iráni kapcsolatok alakulása mellett az egész régió, sőt globális biztonsági térkép végső formájára is hatással lesz.
