Tajvan és a reálpolitika
A tajvani választásokat követően fokozott önmérsékletre van szükség Kína és az Egyesült Államok részéről is. Egy rossz lépés az egyik, vagy a másik fél oldaláról, és máris újabb háború törhet ki a világon. De vajon elkerülhető-e a baj? Máshogy fogalmazva, melyik nagyhatalom veszíti el előbb a fejét?
A legutóbbi választáson a függetlenség mellett kardoskodó Demokratikus Haladó Párt jelöltje győzött, ám kormányzása nem lesz egyszerű, hiszen a parlamenti többséget a Kínához való visszatérést támogató Kuomintang Párt szerezte meg.
Vagyis Tajvan és Kína kapcsolata a jövőben nem igazán javulhat, hiszen Peking szóba sem áll a függetlenséget szajkózó elnökkel, de már a választások előtt felszólította az Egyesült Államokat, hagyjon fel a provokációkkal, és ne küldjön több hadihajót a térségbe.
De küldött. Az elmúlt héten amerikai hadihajót láttak a Tajvani-szorosban. Kína szerint az USA visszaél a nemzetközi joggal, Washington szerint azonban semmi különös nem történt, lépései összhangban vannak a nemzetközi joggal, amely garantálja a hajózás szabadságát. Vagyis az amerikaiak nem vették figyelembe a kínai figyelmeztetést? Valóban tovább folytatódik a provokálás? A helyzet nem ilyen egyszerű.
Az amerikaiak azt érzékelik, hogy minden fronton jönnek fel a kínaiak, és ott vannak a nyakukon, így értelemszerűen próbálják a pozíciójukat megőrizni a térségben. Ott, ahol eleve több a szövetségese, mint Kínának: Japán, Dél-Korea, Fülöp-szigetek, Tajvan, vagyis Kínát leszámítva a csendes-óceáni térség amerikai szövetségesekből áll. Fontos szempont ugyanakkor, hogy a tajvaniak sem akarnak a nagyhatalmak bábjai lenni, ugyanakkor szükségük van az amerikai támogatásra, tehát a jelenlegi status quo megőrzése a céljuk és érdekük. Na de vajon hogyan lehet egyszerre megtartani a status quót és elkerülni a háborút? Kinek van itt felelőssége?
Ismerve Kína felfogását és politikáját, soha nem fog lemondani Tajvanról. Ugyanakkor az amerikaiak sem szeretnék elveszíteni Tajvan szövetségét, így érthető, hogy valamilyen módon meg akarják akadályozni, hogy a szárazföldi Kína és Tajvan újra egyesüljön.
De ez nem a ma, vagy a holnap kérdése. Addig tehát tényleg a status quo megőrzésén kellene munkálkodnia minden érintett félnek. S ennek egyik feltétele, hogy megerősödjenek az amerikai realisták, akik bölcsen, megfontoltan, és stratégiában tudnak gondolkodni. A múltban többször is az amerikai reálpolitikusok akadályozták meg a konfliktusok elmérgesedését, vagyis egy-egy háború kitörését a világ különböző országaiban.
Idén választásokra kerül sor az USA-ban. Csakis a realisták győzelme akadályozhatja meg a katasztrófát, és az az igazság, hogy mind az egyik, mind a másik, tehát a republikánusok és a demokraták táborában is akadnak ilyen gondolkodók. A jelenlegi helyzetben óriási szükség van a realisták hangjára, akik képesek a bölcs stratégiai döntéshozatalra, és az önmérsékletre.
