Szülőnek lenni életre szóló kaland, ne hagyd ki!
Annyi unalmas reklám közt végre egy jó hangulatú, pozitív értékekre hangsúlyt terelő felhívás. Nem árulnak semmit drága pénzért, hanem kínálnak egy teljesebb életet. Amibe két-három vagy esetleg még több gyermek is belefér. Hogy kerek legyen a világ.
Vitathatatlan, hogy értékvesztett világban élünk. A mai fiatal generációk szeme előtt már egész már távlati célok lebegnek, mint annak idején szüleik, nagyszüleik előtt. Ma először tanulnak, aztán karriert építenek, sokat utaznak a fiatalok. Persze az sem árt, ha már a korai húszas éveikben megvan ez első drága autójuk és lakást szereznek-vesznek. Fogyasztói társadalomban felnőve jól tudják, minden eladó és minden megvehető. Akár azonnal. Semmit sem kell elodázni. Azaz valamit mégiscsak lehet. A gyermek, a család és ezzel együtt a felelősség vállalását is.
A minap egy vitaműsorban, amely többek között arról szól, hogy a nők egyre később szülnek s ez bizony egyáltalán nem pozitív trend, a moderátor megkérdezte a jelenlévő nőgyógyászt, hogy akkor mégis mi az az ideális életkor, amikor egy nőnek szülnie kellene. Huszonöt éves korban, mondta a szakember, hozzátéve rögtön, jól tudja, hogy ez sok fiatal nő számára egybeesik a pályakezdéssel, ám a biológia törvényei nem változnak olyan rugalmasan, mint a világ, amiben élünk. Meg azt is hozzátette, nem ajánlja a nőknek, hogy harmincöt éves koruk táján kezdjék a család tervezését. Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy lecsúsznak az anyaságról.
Ideje van mindennek. Tudták ezt eleink, akik a természet törvényeit tiszteletben tartva élték mindennapjaikat. Fiatalon házasodtak, fiatalon váltak szülőkké.
Erejük teljében könnyen megbirkóztak az akadályokkal, amit a családi élet görget az ember útjába. Mert azt senki sem ígéri, hogy családban élni méznyalás. S bizony jól volt ez így. Húszéves korban szülni egész más, mint negyven felé… Ha elnéz az ember egy fiatal anyukát, láthatja, maga az élet már pár nappal a szülés után, kivirul, mint a rózsa. Egy negyven körüli arcán viszont már látszik a fáradtság, az elmúlt évtizedek minden gondja-baja, lenyomata.
A minap egy húszas évei elején járó fiatalember néhány autómodellt mutatott nekem, amit a neten talált. Feltűnt, hogy mindegyik járgány túl nagy. Minek neked ilyen nagy autó? kérdeztem. Mire jött a válasz: Hát pár év múlva, öt gyermekkel nem fogunk kisebben elférni… Jóleső melegség öntött el. Persze belül azonnal megszólalt a kisördög: szép, szép, de vajon hol fogsz te olyan nőt találni, aki ebben társad lesz? Autót vehetsz bármikor, de olyan párt találni, aki szintén nagycsaládról álmodik, már sokkal, de sokkal nehezebb. Majd elválik, mit hoznak a következő évek, valóra válnak-e a tervek: meglesz-e diploma, a jó kis állás, a saját házikó és megtalálja-e élete párját. Már az is sikertörténet lesz, ha nem ragadnak le egy gyermeknél….
Értékvesztett, pénzuralta világunkban újra meg újra reflektorfénybe kell állítani mindazt, amiért valóban érdemes élni. Az életünk akkor lehet teljes, ha továbbadjuk azt.
Nem élhetünk önző módon csak magunknak és magunkért. A nő számára semmilyen karrier sem érhet többet, mint az anyaság. Az erősebb nem képviselői pedig igazán csak apaként és családfőként válhatnak férfivá. A férfi és nő szövetsége még ma is a legerősebb kötelék, és biztosítéka annak, hogy nem fogyunk el, mint a gyertyaszál. Gyermekek nélkül oly sivár ez élet, mint a rét virágok nélkül. Szülőnek lenni életre szóló kaland. Fiatalok, ne hagyjátok ki!
