Szűcs Éva: Mire a fák megnőnek

És ültette, egyszerűen azért, mert szerette a fát és a fákon keresztül akarta elmondani mindazt... amiket szavakba önteni nem tudott. Az élet ajándékát, mely ingyen való, s a szépségéért cserébe mit se kíván. Még annyit se, hogy gondtalan percében, aki a kertet nézi s a különböző fákban gyönyörködik, arra gondoljon: milyen is lehetett az élete annak, aki ezt a dombot kopáran lelte s mit érezhetett, mikor beültette fákkal – írja Wass Albert.

Úgy gondolom, hogy felelősek vagyunk gyermekeink  környezetvédelemi neveléséért, hiszem, hogy a világot csak úgy tudjuk jobbá tenni, ha megváltoztatjuk a felnövekvő generáció környezethez való hozzáállását. Ezt azonban csak úgy tudjuk elérni, ha az őket nevelők és nekik például szolgáló vezetők, felnőttek felelősen viselkednek.                       Mindannyian felelősek vagyunk a Földért, és a bolygón lakó minden élőlényért – vallja Sir David Attenborough.              

Életünket a szüleinktől kaptuk, azt, hogy élhetünk, a fáknak is köszönhetjük. Fák nélkül az emberi élet nem maradhatna fenn. Egy faóriás egy ember éves oxigénkészletét termelheti ki. Egy személyautó több ember oxigénszükségletét használja el 100 kilométeres távon. A fák hatalmas részt vállalnak fel a természet körforgásának állandó munkájában. Megkötik lombfelületükön a port, gátolják a talajeróziót. A földbe szivárgó vizet a gyökerek felszívják, a leveleken keresztül elpárologtatják, ezzel hűtenek, közelükben elviselhetőbb a meleg. Hőségben védelmüket élvezhetjük, ahogy Jókai Mór oly szépen írja: Árnyékában megpihenhetsz, gondot ő visel reád.

Ha utak mellé ültetik, tompítják a járművek rezgéseit, megakadályozzák az épületek károsodását. Élőhelyet biztosítanak állatoknak. Gyümölcseik táplálnak, szomjat oltanak. Terméseik, virágaik gyógyítanak, látványuk ágas-bogas koronájuk, változatos formájuk, utánozhatatlan illatuk felüdítik az ember szívét-lelkét.

Mára az emberek elfelejtették, hogyan kell a természettel együttélni. A XXI. századi ember azt gondolja, bármit megengedhet magának, azt képzeli, joga van minden felett uralkodni és saját alantas igényeinek a környezetet alárendelni. Nem tiszteli a fák méretét, fajtáját és korát sem. Nem gondol arra, hogy bizonyos értelemben a fák a testvéreink, hiszen velünk együtt a természet, a teremtett világ alkotói és ahhoz, hogy el tudják végezni a feladatukat a földi élet védelmében, nekünk, embereknek kötelességünk gondozni és óvni őket.

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,

Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.

Ágát ne törd, lombját ne tépjed,

Hadd annak, ami, épnek, szépnek.

Szeresd a fát! – írja Benedek Elek.

Öreg fáink jelképezik a folytonosságot a generációk között. Magasba nőnek, összekapcsolják a mennyet a földdel. Tanúként magasodnak családi és közösségi események, gyermekáldások és  házasságok fölé. Temetőkben vigyázzák szeretteink örök álmát. Aki fát ültet, életet ad, és aki életet ad, a jövőt építi. Szükségünk van mindenkire, aki még hisz a földünk megmenthetőségében és hajlandó is tenni érte.

Isten vigyázott ezekre a fákra, megvédte őket szárazságtól, betegségtől, lavináktól, és ezernyi vihartól és árvíztől. De nem tudja megvédeni őket a bolondoktól - mondja John Muir.

Vessünk véget a fák mészárlásának!

Szűcs Éva, Alistál