Szó bennszakad, járványgörbe fennakad
Az elmúlt napokban egyértelműen súlyosbodott a járványhelyzet Szlovákiában, miközben a kormány járványügyi lépései már-már szappanoperába illő fordulatokat vettek. A kérdés hovatovább az, van-e még lehetősége a csökönyösen a válságkezelés első vonalában hadakozó kormányfőnek, hogy visszaszerezze a társadalom bizalmát?
Igor Matovič az országos tesztelés ismételgetésével azt az egykönyvű embert idézi fel, aki minden gond megoldását egyetlen forrásra vezeti vissza.
A középkori itáliai teológusnak, Aquinói Szent Tamásnak tulajdonítják a mondást, a vitákban félek attól, aki csak egyetlen könyvet olvasott, de azt szóról szóra tudja.
A kormányfő számára a menekülőutat az jelentené, ha a koronakrízis menedzselésének terhét a járványügyi szakemberekre ruházná, ő maga pedig a végrehajtó hatalom egyéb területeire koncentrálna.
Matovičot, hiába kéri az államfő is, ebben szemmel láthatóan megakadályozza saját túlcsorduló önérzete.
Ezzel olyan helyzet keletkezik, amiben a kormányfő önmaga legnagyobb ellenségévé válik, miközben esélyt sem hagy arra, hogy szakítson az önsorsrontó politikával. Hiába állítja be magát a mindenki által támadott jóakaratú hősnek, mindez a vele szemben egyre hevesebb ellenszenvet tápláló közvélemény előtt olcsó ripacskodásnak tűnik, de fogyóban lévő híveit is egyre jobban elbizonytalanítja.
Matovič kapkodásának legbiztosabb jele, hogy a színpadias gesztusok mellett olcsó demagógiával igyekszik rokonszenvpontokat szerezni.
A kormányfő csak azt felejti el, ha megkérdőjelez egy kormányzati döntést, amilyen az ingázókra vonatkozó szabályok szigorítása volt, azzal leginkább saját hitelét rombolja. Mégis milyen vezető az, akinek a tudta nélkül születhetnek döntések, már ha elhisszük Matovičnak, hogy tényleg így volt, ráadásul napokkal később a médián keresztül emleget felelősségrevonást.
Történik ez akkor, miközben a kormány a legemlékezetesebb választási ígéretét még a legvérmesebb várakozásokhoz képest is (túl)teljesíti.
Arra azért, korrupcióellenes harc ide vagy oda, kevesen fogadtak volna, hogy az érinthetetlennek gondolt Penta-vezér kezén is rövid úton bilincs csattan. Mégis, mintha Haščák nagy költségvetésű hollywoodi filmbe illő letartóztatása, nem a Smer-kormányok alatt számtalanszor megtépázott jogérzékünket állítaná helyre, hanem olyan benyomásunk támad, mintha egy távoli országban játszódó közepesen unalmas krimi tanúi lennénk.
Leginkább azért, mert februárhoz képest gyökeresen átalakult a szlovákiai társadalom valóságérzékelése. Már nem a maffiaállam csápjaival nézünk szembe, hanem a koronavírus lipidburkából kinövő tüskékkel.
Kevésbé elvonatkoztatva, egyre többen szembesülnek a járvány árnyékában az anyagi ellehetetlenüléssel és a kilátástalan jövővel. Ezen pedig láthatóan nem segít semmilyen kommandósakció, rablánc, nagy költségvetésű látványelem.
Bő három év van a soron következő választásokig, s noha a felmérések szerint a társadalom többsége az előrehozott választásban látja a kiutat, a válságkezelés folyamatos kormányzati munkát, határozott döntéseket igényel.
A jelenlegi szappanopera azonban folytathatatlan – álljon itt a bizonyosság: még a Barátok közt is lekerül a képernyőről, ha elfogy az érdeklődés.
