Szívvel a magyarokért
Tisztán emlékszem arra a tizenkét évvel ezelőtti márciusi napra, amikor megválasztották Jorge Mario Bergogliót pápává. A világ akkor is a pápaválasztás lázában égett, a sajtó akkor is az esélyes nevektől volt hangos, így miután felszállt a fehér füst, és megtörtént a bejelentés, a legtöbben meglepődtünk, hogy az új pápát Argentína adja.
Meglepetés a csalódottsággal vegyülve, benne az európai gőggel, mert nem tudtuk és nem is akartuk elképzelni, hogy európain kívüli is ülhet Szent Péter trónján. Még a fenntartások ellenére is, egyszerre volt meghökkentő és végtelenül emberi, ahogy első megszólalásában Ferenc pápa, egyszerűen csak jó estéttel köszöntötte a híveket. Az első pillanattól látható volt, most valami más következik, új rend, ami megpróbálja felszámolni az egyházon belül a korábbi megállapodottság monotóniáját.
Ami megkérdőjelezhetetlen, életútja egyenes és következetes volt, egy cél vezérelte, hogy kimozdítsa az egyházat, és az általa helyesnek vélt modernitás felé terelje.
Nyugtalan időket élünk, a világ a szembenállásokról szól, a patrióta a globalistával, a bevándorlók az őslakosokkal, az idealisták a pragmatikusokkal hadakoznak, miért lenne ez alól kivétel épp az egyház, itt is szemben állnak a tradicionalisták és a progresszívek. Utóbbiakat éppen Ferenc pápa döntései erősítették. Ő ugyanis folyamatosan a határokat feszegette, olyan újításokat vezetett be, amik legtöbbje a hagyománykövetők elvi meggyőződéseivel szöges ellentétben állt.
A miértekre a választ az élete, a tapasztalásai, az, ahonnan érkezett, a gyökerei adnak választ, mert Ferenc pápát bizonyosan nem a társadalmi narratívák, a liberális fősodor befolyásolta, nem a megfelelési kényszer, a modernitás trendje vezérelte, hanem hitbéli meggyőződése. Ahogy ő maga is sokszor megfogalmazta, falak helyett hidakat kell építeni.
Emlékszem, sokáig nem tudtam mit kezdeni röviddel megválasztása után Lampedusa szigetén a migránsok között elmondott beszédével. Azzal, ahogy viszonyult hozzájuk, akiket mi, konzervatívok végtelenül nagy veszélyként élünk meg, mert erős meggyőződésünk, Európa identitását, hagyományait veszíti el, a kontinens arculatát változtatja meg az emberáradat, ő viszont akár saját sorsát is láthatta a sorsukban, hiszen nagyszülei többmillió olasszal együtt vándoltak ki Argentínába, a jobb élet reményében.
Konzervatívként néhány döntését nem könnyű értelmezni, hiszen a tradicionális álláspont épp azt mondja, nem lehet szembe menni az egyház örök tanításaival. De hogy mindez milyen irányt vesz, azt majd az utódlás mutatja meg, építőleg viszik-e tovább az örökségét, vagy egy újabb fordulóponthoz érkezik a katolikus egyház, és ismét az ezredéves tanítások szabják az irányt, netán egy átmeneti időszak következik, amelynek a feladata a polarizáció tompítása lehet.
Ferenc pápa szolgálatából azonban nekünk a legfontosabb, milyen őszinte és szeretetteljes volt a viszonyulása hozzánk, magyarokhoz, értette a magyar lelkiséget, ami mostanság ritkán adatik meg. Talán ebben szerepe lehet annak is, hogy az öreg kontinensen Magyarország az egyik utolsó bástya, ahol még a keresztény értékek a vezérlők, ahol a család szentsége mindenekfölött áll.
A legtöbbet adta nekünk azzal, hogy háromszor is járt magyar földön, erre korábban nem volt példa. Ő nemcsak hallgatólagosan tudomásul vette, hogy több milliónyi magyar a történelemnek kiszolgáltatottan került Magyarország határain túlra, de óriási gesztust is tett felénk amikor 2019-ben romániai útja során elfogadta a meghívást Csíksomlyóra, a magyarok legnagyobb zarándokhelyére, hogy százezernél is több magyarral együtt mondja az imát.
Volt annak az imának akkor és ott egy erős szimbolikus üzenete a világ felé, ami számunkra történelmi elégtételként is szolgált, hogy végre a katolikus egyházfő is lát bennünket. Aki volt már ott, érezte, a csíksomlyói nyeregben az imának egyszerre van éltető és megtartó ereje, mert nincs az a nagyra nőtt ortodox templom, ami a magyarok, székelyek hitét beárnyékolhatja, elveheti, hátha még pápai megerősítést is kapnak.
Gesztus volt a Szentatya részéről az is, hogy 2022-ben, a szokásjogtól eltérően, személyesen vett részt Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszuson, és még akkor bejelentette újabb országlátogatását, mert ahogy fogalmazott, nagyon sok értékük van a magyaroknak. Útjai során ritkán szólalt meg az adott nemzet nyelvén, velünk e téren is kivételt tett, pedig egyszer nevetve mondta, hogy a magyar nyelvet csak a mennyországban beszélik, mert örökké tart megtanulni. Ő azonban az egyik legfontosabb magyar mondatot megtanulta, és mondta is, minden adandó alkalommal: Isten, áldd meg a magyart!
Ferenc pápa szívvel viseltetett irántunk, gondoljunk rá mi is hálával, így őrizzük meg emlékét.
