Szivárványos holnapjaink
Az amerikai választásoktól megcsömörlötten keresem a témát aktuális külpolitikai jegyzetemhez. Napok óta mindenki az Egyesült Államokra figyel. Ki polgárháborút, ki visszarendeződést vizionál, egyik elemzés éri a másikat, délibábok követnek délibábokat.
Eközben itthon is lenne miről beszélni: szörnyű haláleset történt, s csak alig tud róla valaki. A lapokból is kimaradt, de drága kedves rokonunk, Valóság nagybátyánk egy szem fiát, Szabadságot holtan találták Brüsszel belvárosában, a Rue de la Loi mellett egy sikátorban. Az elhunyt utolsó élő rokonai, két távoli unokatestvér ugrásra készen várták az örökség elprédálását. A már babakorától agyonajnározott Egyenlőség s kisöccse, a komolyan vehetetlen, folyvást nyomuló Testvériség meg is jelent a belga fővárosban, és megpróbál drága halottunk helyébe lépni.
Bár az analógia kissé erőltetettnek tűnhet, mégis megállja a helyét, hiszen elég nehéz mit kezdenünk azzal a mifelénk alig-alig emlegetett hírrel, hogy néhány nappal ezelőtt az Európai Bizottság elfogadta az Unió első, hivatalos LMBTQ-stratégiáját. Megvetették tehát az alapjait annak, hogy a következő öt évre hogyan akarnak segíteni a szexuális kisebbségek mind betűben, mind létszámban egyre bővülő körén. Bár a nemzeti kisebbségek kapnának ekkora figyelmet! Vajha az uniós jogrendben megjelenne például az erdélyi magyarsággal szembeni gyűlöletbeszéd tiltása. Bárcsak külön, kifejezetten az ő számukra biztosított EU-s alapokból meríthetnének Baszkföldtől, a Felvidéken át a frízekig. Erre persze várni kell, Egyenlőség kuzinnak nem juthat mindenre ideje. Szerencsére saját biztosa van neki, Helena Dalli, aki a döntést követően úgy nyilatkozott, új korszak köszöntött reánk, az Egyenlőség új korszaka.
Valóság nagybátyánk Cseh Tamással együtt régen halott, drága Szabadság teste kihűlőben, marad hát nekünk Egyenlőség, meg az utánfutója, Testvériség.
Dalli asszony persze mondott mást is. Cifrákat, súlyosakat. A jogállamisági mechanizmusok lángoló pallosát Gabriella (maradjunk ennél, biztos, ami biztos) arkangyalként forgatva ugyanis azt találta mondani, ha egy tagállam úgy döntene, hogy nem kér ebből a csodálatos új korszakból, majd ők lenyomják a torkán. Úgy, hogy kiéheztetik. Nincs LMBTQ? Nincs euró! A lengyelek tudnának erről mesélni, néhány tízezres támogatásoktól estek el azok a városok és régiók, amelyek határozatot hoztak róla, nem kérnek a homoszexuális propagandából. Varsó konzervatív kormánya persze nem hagyta annyiban, most úgy áll a dolog, az Európai Bíróság elé citálják a Bizottságot.
Félreértés ne essék, elolvastam a bizottsági anyagokat, csupa üdvös, mindenki számára elfogadható dologról van szó. Védjük a szexuális kisebbséget a gyűlölet-bűncselekményektől! Védjük hát, védjünk meg mindenkit! De egy percig se gondoljuk, hogy a háttérben nem készülődik valami sokkal veszélyesebb.
A fenti megvilágításban olvassuk tehát, s így is ítéljük meg a magyar Alaptörvény a múlt héten elfogadott kilencedik módosítását: az apa férfi, az anya nő.
S a végére még egy jó tanács. Ha a Szabadság halála fölött érzett gyászunkkal nem bírnánk, forduljunk Normalitáshoz. Ő segíthet, bár jobb, ha sietünk. Azt beszélik, Brüsszelbe készül!
