Szépasszonyok vagy vénasszonyok nyara?
Amikor vége a nyárnak, és eljön az ősz, sokan vágyódunk vissza a napsütéses, meleg napokra. Ha szerencsénk van, akkor egy rövid időre vissza is kapjuk őket.
A vénasszonyok nyarának általában a szeptember közepétől október első feléig tartó kellemes meleg őszi időszakot nevezzük, amikor reggelente jellemzően még hűvös és párás a levegő, ám délutánra meleg, napos idő alakul ki. Idén kissé megkésett, csak pár napja élvezhetjük áldásos melegét.
De szeptember vége felé már igencsak hiányzott, különösen a beharangozott, égbe szökő rezsiköltségekkel való riogatások függvényében. Ezért érthető okokból elsősorban az idősebb, nyugdíjaskorú embereket rémítette meg a korán beköszönő hűvösebb idő, akik inkább fogvacogva tűrték a hajnali kevés fokokat, mintsem befűtsenek. Idén tehát nem véletlenül a vénasszonyok és vénemberek várták legjobban a vénasszonyok nyarát. El is jött!
Nekem a szépasszonyok kifejezés ebben a birtokosjelzős szókapcsolatban sokkal jobban tetszik! Hiszen az őszbe forduló természet színpompás ragyogása csak egy szépasszonyhoz hasonlítható!
De vajon mitől lett mégis a nyarat idéző őszi meleg időszaka vénasszonyok nyara?
Az őszi, bágyadt napsütéshez, a búcsúzó természethez jobban illik a vénasszony, mint a szépasszony? A szépasszonyok nyara pedig a júliusi, augusztusi meleg? Mivel a vénasszonyoknak már csak ez jár, a korán lenyugvó nap őszi melege? Elégedjenek meg ezzel, többre ne is nagyon vágyódjanak? A nyár közepén úgysem igen strandolnak már bikiniben kifeküdve a vízparton, talán nem is mernék mutogatni magukat ilyen lenge öltözetben a vénasszonyi korba jutott hölgyek!
Ilyentájt az idős asszonyok gyakran kiültek a ház elé sütkérezni, bámészkodni, pletykálgatni, mivel itt jobb idő volt, mint az éjszakai hideg miatt lehűlt ház belsejében. Mivel a nyári hónapokban ezt nem tették, hiszen akkor pont fordítva a hűvös házba menekültek a nagy hőség elől, ezért nekik ez az enyhébb meleg jelenti a napfürdőzésre alkalmas nyarat.
A másik feltevés szerint a név onnan ered, hogy az éjszakai lehűlés miatt hajnalban keletkező harmat cseppjei gyöngyként csillognak a pókhálókon, és ezek a fényes szálak az idős nők őszülő hajára emlékeztetnek. A vénasszonyok nyara elnevezés egyesek szerint német hagyományból ered. Régebben a német nyelvterületeken a tavaszt „fiatalasszony-nyárnak”, az őszt pedig „öregasszony-nyárnak” nevezték.
Ennek eredete az lehetett, hogy Amerikában az évszaknak ezen időszakában indultak nagy vadászatokra az amerikai őslakosok, az indiánok.
Mint ahogy Kányádi Sándor írta szépen, egyszerűen: „Ül az őszi napon három kis anyóka, fonogatnak, pereg szaporán a rokka. Öreg ujjbegyük közt nem is kenderszálak, fonallá a napnak sugarai válnak. S lemenőben a Nap azért ragyog vissza, finom fonalukat
nehogy elszakítsa.”
