Szentnek hitt álszentek
Felvidékiként már hozzászokhattunk, hogy Szlovákiában más bánásmódban részesülünk. Legyen az politika, kultúra, oktatás, sport, lényegében az élet minden területén. A labdarúgásban sincs ez másképp, a szlovák média pedig szívesen “asszisztál”, ha felvidéki magyarokról van szó.
A DAC szurkolói már hozzászokhattak a gyalázkodáshoz. A pozsonyi és a nagyszombati drukkerek magyarok iránt táplált gyűlölete gyakran a koreográfiáikban köszön vissza, a gyalázkodó, nyomdafestőket nem tűrő rigmusaikról pedig már nem is beszélve.
A Szlovák Labdarúgó-szövetség általában félrenéz, ha ilyen esetről van szó, hiába kellene pártatlan szövetségéként működnie, mindig is a szlovák klubok oldalára fog állni, mivel ők a nagybetűs hazafiak, mi pedig betolakodók vagyunk a szemükben.
De többszereplős ez a kettős megkülönböztetés, szinte a teljes szlovák közélet aktív szerepet vállal benne. Olykor apróságokkal, máskor nagyobb visszhangot kiváltó döntésekkel. Emlékezzünk csak vissza a Niké Liga karácsonyi köszöntőjére, melyből valami “véletlen” folytán kizárólag a magyar nyelvű megszólalás maradt ki, ezzel szemben a népes nigériai és georgiai küldöttség képviseltette magát. A hab a tortán pedig az volt, hogy az erdélyi születésű Tamás Nándorral románul mondatták el a köszöntőt, ezzel képletesen még egyet rúgva a magyarokba.
De a szlovák média is előszeretettel asszisztál a negatív megkülönböztetéshez, gyakran ferdítenek, illetve a felvidékieket negatívan bemutató híreket előszeretettel kihangsúlyozzák.
A jegyzetem is ehhez köthető indíttatásból született. Az elmúlt hétvégén a dunaszerdahelyi járási focibajnokság egyik mérkőzése (Alistál-Dióspatony) botrányba fulladt, miután a hazaiak egyik játékosa meglökte a bírót. A első találkozóját vezető 18 éves játékvezető kiállította a védőt, a mérkőzést pedig idő előtt lefújta. Természetesen nem arról van szó, hogy ez a szituáció rendben lenne, az alsóbb ligákban azonban szinte heti rendszerességgel történnek hasonló esetek.
A szlovák sajtóban azonban úgy érezték, hogy ez egy kirívó és rendkívül súlyos eset, így nagy figyelmet szenteltek a témának. Nem kizárt, hogy azért érezték magukénak a témát, mivel az inzultált játékvezető szlovák volt.
Ahogyan már említettem, hasonló esetek heti rendszerességgel megtörténnek, azok viszont nem váltanak ki akkora visszhangot a szlovák sajtóban, mint a mostani. Néhány illető ezzel kapcsolatos megnyilvánulását is érdemes megemlíteni, az eset jó indok volt a gyűlölködésre és a magyargyalázásra.
Szlovák felebarátaink úgy tesznek, mintha tőlük a legmesszebb állnának a konfliktusok és a balhék, valahogy például a Slovan Nagyszombat ellen bemutatott koreográfiája (kötélre felakasztott Spartak-szurkoló) nem váltott ki akkora visszhangot. Ezzel ugye semmi baj szlovák kollégák, hisz nem a magyarokat érinti. Kiváncsi lennék, milyen következményekkel járna, ha a DAC szurkolói mutatnának be hasonló koreót.
A pénzbüntetés szinte biztos, de stadionbezárást sem tartom elképzelhetetlennek. Szentnek tartják magukat, közben süt róluk az álszentség. Korábban már többször leírtam, de ismét hangsúlyozom, ameddig megmarad ez a kettős mérce, a szlovák szurkolók folytatni fogják ámokfutásukat a felvidékiekkel szemben. Nem kell azonban tűrnünk, emeljük fel a hangunkat, az üzenetünk talán majd egyszer nem talál süket fülekre.
