Szégyellje a vírus magát!
A teszteléstől a legtöbb ember nem a várható fizikai fájdalom miatt ódzkodott, hiszen egy pár másodperces orrbapiszka elenyésző például a szülési fájdalmak mellett, de a férfiaknál is messze alulmarad a focizás közben lábuk közé kapott váratlan és erős rúgás iszonyatától.
Sokkal inkább rettegtünk a megbélyegzéstől, a kék cédulán feketén-fehéren ott álló pozitív eredménytől, attól, hogy könnyen kivethet minket magából a társadalom. Faluhelyen főleg, az idősebbek, akik láttak már sárgát és fehéret is, félcédulást is, azok meg inkább! Ott hiába titkosított, borítékolt az eredmény, valahogy mégis minden kitudódik, így ez is!
Már az is gyanús, ha az ember napokig nem mutatkozik az utcán, rögtön összesúgnak az emberek: hallottad, pozitív lett a Pityu!? A rossebbe, most merre menjek haza?
És az utcájukban átmegy a szemközti járdára, nehogy elkapja a kerítésen át. A postás se csenget kétszer, inkább beparittyázza a küldeményeket, a csomagot is csak úgy bedobja, majd legközelebb aláíratja vele, de magában arra gondol, hogy legyen legközelebb…
A közvetlen kertszomszédok farakásból és összekötött gallyfüzérekből barikádot emelnek, reggelente pedig a fertőzöttnek ráolvasásokat, bájolásokat kiabálnak át, amelyek a Magyar Néprajzi Lexikon szerint „mágikus célra használt, hagyományos formában élő szövegek, az egyéni élet befolyásolása céljából”. A jószomszédoknál azért nem megy ritkaságszámba az ilyen: „Gyűjjön rád a jó egészség, hagyjon el a nyavalyád!”
Mintha szégyellené az ember, hogy elkapta a vírust! Hogy most mit fognak szólni a rokonok, barátok, ismerősök?! Most biztos mindenki azt számolja, mikor találkozott vele legutoljára, mikor látogatták meg egymást! A tőle még nyáron kölcsönkért bográcsot elássák a kertvégébe, az újságokat pedig elégetik a tüzelőfával együtt.
A stampedlit, amivel legutóbb koccintottak csak úgy a kerítésen át, dupla zacskóba csomagolva dobják ki a kinti kukába.
És mi lesz a munkahelyen? Biztos tőle fognak majd leghamarabb megszabadulni, ha már ilyen gyenge az ellenállóképessége, immunitása pedig szinte nincs! A többieknek bezzeg semmi bajuk! Hogy előléptessenek egy fertőzöttet? Szó se lehet róla! Utolsónak marad a sorban, ha egyáltalán marad. És ha majd kinyit, mikor mehet legközelebb a kocsmába? Ha ő bemegy, a többiek kijönnek, ihat egyedül, cimborák nélkül! Nem élet az ilyen! Mikor fogják neki megbocsájtani, hogy megfertőződött?
De hol kaphatta el? Elmélkedik karanténjában, kínjában, hiszen az utóbbi időben messziről kerülte a társaságot, mondták is neki, hogy emberkerülő lettél, Pista, még a szőlőt is magad szüretelted le, préselted le egyedül az egyik éjszaka a hegyen, pedig az közösségi tevékenység erre, mifelénk!
Aztán otthon még akkor is maszkot húzott, amikor bekapcsolta a tévékészüléket, focimeccseket se igen nézett, pedig imádja, mert félt, hogy a lelátókról egészen a szobájába köpik a szotyit meg a tökmagot a szurkolók, az pedig a szájból kikerülve fertőz rendesen. Csodálkozott is, hogy a meccseken kötelező a maszkviselet, de árulnak szotyit is. A kettő valahogy nem fér össze!
Aztán hirtelen a homlokára csapott, megvilágosodott neki, hol fertőződhetett meg!
A tömegben, amíg órákig várakozott, hogy sorra kerüljön a tesztelésre! Hiába mondta a miniszterelnök, hogy hatnál többen nem csoportosulhatnak, mert járvány van, voltak ott több százan is, ha nem ezren! Még hogy csak hat ember, viccnek is rossz! Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal!
Egyébként elleszek én itt ebben a nagy karanténiában, gondolja! Vannak tyúkjaim, nyulaim, szalonnám, zsírom is van még, zöldség, gyümölcs is, kenyeret tudok sütni, a bort lefejtem, pálinka is maradt még tavalyról, legfeljebb sört nem iszom. Magyar emberrel ez a Matovič gyerek nem fog kibabrálni!
Végülis szégyellje magát az az átkozott vírus, én nem fogom, az biztos! Így elmélkedik magában!
