Számolják-e már a napokat Kijevben?
Alig több, mint két hét van hátra karácsonyig és nem sokkal több, mint két hónap az Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus kitörésének szomorú negyedik évfordulójáig. Az első közelgő dátum a mindenkori remény, a vérontás leállítására kivetített várakozás tükrében, míg a második az elkerülhetetlen számadás összefüggésében értelmezhető. A remény – bár mindkét esetben a jövőhöz és az élethez kötődik – ezúttal is más képet rajzol a véres sárban fekvőknek a fronton és mást az irodákban. Ott, ahol csak egy nap az élet, valaminek a vége holnapot és holnaputánt hozhat, másutt talán csak a véget.
A pénz és a hatalom éppúgy szülőanyja, mint gyermeke a háborúnak. A korrupció pedig éppolyan velejárója, mint a gránátoktól darabokra szaggatott, lövedékektől szétroncsolt emberi testek, romok alá temetett jövők százezrei. Ráadásul mindkettő számokban is mérhető. A 21. századi jelenünkről és a jövő tervezőiről sokat elárul, hogy míg az utóbbi az elmúlt csaknem négy évben legfeljebb félmondatokban jelent meg a híradásokban, az előbbinek címlapos felháborodásokra is helyet teremtenek. Persze bizonyos körökben ennek is megvan a maga logikája, hiszen az élet múlandó és főként távoli, de a pénz nem mehet veszendőbe.
Amikor néhány hete megérkeztek az első hírek, arról, hogy Zelenszkij jó barátja, az aranyvécés Mindics és társa Cukerman Izraelbe dobbantott, már nem csak a vájt fülű hírfogyasztóknak vált egyértelművé, hogy a Banková utca hajójáról megindult a menekültáradat. Akkor azonban még legfeljebb csak találgatások folytak arról, hogy vajon a hajó igazi kormányosai, egy látszólagos megtisztulási látványelem részeként csak a túlsúlyt dobják a tengerbe, vagy végső döntést hoztak-e az orrdísz lefaragásáról és a szálak teljes elvarrásáról is. A hivatalos jelentések és az azokban szereplő számok azonban már akkor is sokat sejtettek, hiszen Zelenszkijt csepűrágó korában oligarchák házi estélyeire beprotezsáló barátai esetében százmillió dolláros sikkasztásról beszéltek, ami tekintve az Ukrajnába vándorolt százmilliárdokat, szinte elhanyagolható összegnek minősül.
Aztán jöttek az újabb jelentések, jött Herman Haluscsenkó igazságügyi miniszter, sorra került a volt ukrán energiaügyi miniszterhelyettes, valamint számos apróbb láncszem és legutóbb Zelenszkij bennfentese, Andrij Jermak, az ukrán elnöki iroda vezetője is, akinek eltávolítása ezen posztján felül leginkább azért volt érdemi lépés, mivel ő irányította az ukrán delegációt a Washingtonnal - a háború lezárásáról - folytatott tárgyalásokon.
Ezen a ponton pedig kezdhetett egyértelművé válni, hogy nem csak kozmetikai kezelésről lehet szó, hiszen csak a legelvakultabbak hihették azt, hogy Kijev legendás korrupcióellenes igyekezete éppen ezen a ponton kapott új lendületet. Azt pedig, hogy „valami zajlik” már Kijev „szükségszerű” támogatásának leghangosabb és szemellenzős tömegei is érezni kezdhették.
Közben pedig érkeztek a hírformába csomagolt „bennfentes megnyilatkozások” és „sejtetések” Washingtontól Kijevig. Amikor a CNN arról cikkezett, hogy „Zelenszkijnek választania kell a hatalom és a béke között”, majd amikor a Bankova utca politikai stratégája arról „szivárogtatott”, hogy Zelenszkij az év végéig aláírja Trump béketervét és lemond posztjáról, egyértelművé vált, hogy nem elhanyagolható befolyási átrendeződés zajlik az óceán két partján és akár földcsuszamlásszerű változásokra is fel kell készülni az ukrajnai helyzetet illetően. Persze ismét nem a nagyon várt béke, hanem sokkal inkább az anyagi érdekek mentén. Hiszen mint minden háború kezdetekor, úgy annak befejezésekor is a pénz és a befolyás a döntő.
Ez persze, minden csak nem jó hír Zelenszkijnek, aki helyzetéből és néhány európai szponzorának vele szemben támasztott elvárásaiból adódóan maga is kezd abba a fogyóárú kategóriába kerülni, ahogyan maga is tekinthetett a frontokon elvérző százezrekre, évekkel azután, hogy a hangzatos „Nép szolgája” párt jelöltjeként elnökké választották.
Akárhogyan is alakuljon tehát a következő néhány hét vagy hónap, Kijev és néhány európai főváros kedvenc zongoristája várhatóan számot kell adjon majd a számokról, amelyek közül „csak” a „kevésbé érdekes” lesz az, hogy Ukrajna férfi lakosságának százezerei véreztek el egy nem az ő érdekeiket szolgáló háborúban és hogy ez idő alatt az ország lakossága csaknem felére csökkent egy gyakorlatilag megfordíthatatlan demográfiai katasztrófa részeként.
A tettekért és döntésekért mindig fizetni kell. Mindenkinek. Hangsúlyozottan! Kijevben, New Yorkban, Londonban, Brüsszelben, Washingtonban és Moszkvában is. Vérrel vagy pénzzel. A vér, visszafogott becslések szerint is legalább egymillió életet számol. Eddig. Ami az idézőjelen kívül vett mocskos anyagiakat illeti, becslések szerint csak Európa közel kétezer milliárd eurónyi összeget veszített eddig ezen a háborún. Persze, ami valakinek veszteség, valakinek nyereség. Ez a mérlegek kegyetlen számszerűsége. Pedig annak is, aki elfelejtette volna: nem egy dollár az élet, hanem egy világ!
