Száj-és körömfájás egykoron és napjainkban
A mostani száj-és körömfájós helyzet Szlovákiában és Magyarországon sok emberben felidézte az 1973-as száj- és körömfájás-járványt, amely súlyos következményekkel járt mindkét országban.
Kisebb-nagyobb gócok ugyan azóta is előfordultak, de ezeket a járványügyi szakemberek gyorsan és kis veszteséggel oldották, de ez a mostani áldatlan és veszélyes helyzet sok mindenben emlékeztet az 1973-as járványra. Akkor több hónapon keresztül rettegtek az állattartók a betegségtől, nem is ok nélkül, mert nagy pusztítást végzett. Az 1973-as járvány alkalmával hetekre karanténba kerültek az állattartó telepek dolgozói, de azok a családok is, akik állatot tartottak.
Ugyanúgy, mint napjainkban, 1973-ban is a térségben Szlovákiát és Magyarországot sújtotta leginkább a járvány. A szél és a pára segítette a terjedését, a két ország között pedig ott van a Duna.
Minket harmadikos gimnazistaként érintett 1973-ban a járvány, aminek a súlyos következményeivel gyerekfejjel még nem voltunk tisztában, de éreztük, hogy valami nagy veszély van a levegőben. Kibicikliztünk többször a városhatárba, kipróbáltuk a vájúkat, izgalmasnak tűnt, hogy a mi járműveinknek is át kellett haladniuk a fertőtlenítő gödrökön. Én például azt hittem így visszagondolva, hogy amennyiben nem egyensúlyozok a bicajomon rendesen, nem haladok át elég gyorsan, és lelépek a vájúba, akkor elkaphatom a betegséget.
Eszembe se jutott, hogy éppen ellenkezőleg, az ellen véd a fertőtlenítőszer, ami azért messziről bűzlött rendesen. Minden esetre csak azért is megtettük többször az utat oda-vissza, de a következő faluig már nem kerekeztünk el, mert tudtuk, hogy ott is zárva vannak a kocsmák, és nem ülhetünk be egy üdítőre, mint más ilyen jellegű kirándulások alkalmával.
Ha jól emlékszem, három-négy hétig voltak zárva akkor az iskolák, ez nekünk azért olyan nagy tragédiát nem jelentett, megoldottuk a helyzetet, bár sejtettük, hogy az év végéig meghajtanak majd minket rendesen, hogy pótolják a tanárok a tananyagot az érettségi előtti tanévben. Mivel a városban sem voltak nyitva a vendéglátóipari egységek, szűkültek számunkra a találkozási helyszínek lehetőségei. Mi azért nem adtuk fel, feltaláltuk magunkat! Megvásároltuk a boltban a söröket, és beszöktünk a gimnázium udvarában lévő, tanítási célokat is szolgáló melléképületbe, ahol kényelmesen, senkitől se zavartatva, jókat beszélgetve elfogyasztottunk többször is pár üveggel, még a gondnok se talált ránk.
Barátoméknak volt egy nyaralójuk a Zúgónál (újváriak kedvenc kirándulóhelye), és volt egy kajakjuk is, amíg el nem lopták. Ezzel barangoltuk be hármasban a szinte kertvégi Nyitra folyót, felfedezve számos kis szigetet, amelyeken azóta se jártam. Igaz, már a Zúgó sem a régi, vadregényes mivolta megfakult, valakik ugyanis pár éve engedélyt adtak a folyón egy kis vízierőmű létesítésére, ami az érsekújváriak nagy szomorúságára belerondított rendesen a tájba, elvéve annak természetes szépségét. A járványok ugyanis egyszer elmúlnak, de a természetbe való durva beavatkozás helyrehozhatatlan. A legnagyobb tragédia most is az lenne, ha a száj- és körömfájás a vadállományba kerülne. Egy erdőt nem tudnak karantén alá vonni, és a vadkanoknak sem tudják megtiltani, hogy ne csavarogjanak.
Viszont annyira nem kell félnünk, mint 1973-ban! Az Európai Bizottság állítólag már vizsgálja a száj- és körömfájás közép-európai eredetét és terjedését, de egyelőre nincs egyértelmű válasza a betegségre...Kicsit azért tartok attól, hogy ne fogják elkapkodni...
