2020. november 8., 19:29

Szabadság-e a gúnyolódás?

Mondjon le! Vállalja a felelősséget a nizzai mészárlásért! Ezt követelik az olasz belügyminisztertől, mondván, ha Róma nem engedi tovább a tunéziai bevándorlóként Lampedusa szigetére érkező gyilkost, akkor még ma is élne a három áldozat. 

Az első egy idős, imádkozó asszony volt, akinek a fejét levágta a 19 éves Brahmin, a második áldozata a kétgyermekes, 55 éves sekrestyés, a harmadik pedig egy 44 éves, háromgyermekes brazil nő, aki főzőtanfolyamokat tartott Nizzában. Valóban, nekik nem lett volna szabad találkozniuk a nizzai Miasszonyunk-székesegyházban.

A tunéziai gyilkosnak pedig semmiképpen nem lett volna szabad bejutnia Európába. A semmilyen európai bevándorláspolitika azonban lehetővé tette, hogy szeptember 20-án behajózzon, majd a karanténhajón eltöltött két hét után október 9-én Bariban megkapja a kiutasítási papírokat – merthogy nem jogosult védelemre – és abban a pillanatban el is tűnjön az olasz hatóságok látóköréből.

Felelősség terheli tehát az olaszokat is, de azoknak sem lehet tiszta a lelkiismeretük, akik megszervezték Brahmin és további 300 vele érkező észak-afrikai „menekült” Európába történő szállítását. Felelős a francia állam is, mert az ország átjáróházként működik, és fogalmuk sincs arról, hogy kikkel élnek együtt. Az olasz belügyminiszter szerint támadás történt Európa ellen, és Tunéziát okolja a történtekért, mert elhallgatta, hogy a 19 éves fiatalember veszélyes lehet.

Háborúban állunk az iszlám radikalizmussal! Ezt már a francia belügyminiszter mondta. Gerald Darmanin egyáltalán nem sietett megnyugtatni a lakosságot, ellenkezőleg, arról beszélt, hogy újabb és újabb támadásokra kell számítani francia földön az iszlám szélsőségesek részéről.

Annál is inkább, mert a franciák nem engednek a szólásszabadság eszméjéből. Macron elnök valahogy úgy fogalmazott, továbbra is ragaszkodnak a Mohamed-karikatúrákhoz, amelyeket újból megjelentettek a Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni 2015-ös támadás elkövetőinek szeptemberben kezdődött pere kapcsán. Azóta pedig Franciaországban elszabadult a pokol.

Macron elnök helyében én elgondolkodnék azon, mennyire összeegyeztethető a nagyon megengedő francia törvényi szabályozás és a francia állam befogadó jellege. Értem én, hogy a franciák nagyon büszkék a szólás- és a véleményszabadságot garantáló múlt század elején megfogalmazott liberális szabályrendszerre. De azt már kevésbé értem, hogy nem számoltak a vallásukra oly érzékeny muszlimok ellenreakcióival. Ha mindent szabad és minden megengedett, akár egy többmilliárdos vallási közösség sértegetése is, akkor – sajnos – ebbe belefér az erőszak is.

Ha egy kulturált európai ember be akar menni a Kék mecsetbe, leveszi a cipőjét, mint mindenki más. Ha egy kulturált európai ember a görögországi Meteorákon be akar menni valamelyik bizánci kolostorba, természetes, hogy elfedi a vállát, mint mindenki más. Ha egy kulturált európai ember bemegy egy katolikus templomba, leveszi a kalapját, mert így illik. És egy kulturált európai ember nem gúnyol más vallásokat. Arra tanítja a gyerekét, hogy viselkedj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled viselkedjenek.

Megjelent a Magyar7 2020/45.számában.

Megosztás
Címkék