Molnár Judit

2019. június 10., 11:47

Startvonalra kényszerítve

Hírügynökségi kacsának bizonyult, hogy az európai parlamenti választások fiaskója után a Most-Hídban szándék volt Bugár Béla eltávolítására. Senki nem gondolhatta komolyan, és nem azért, mert Bugár egyik leghűségesebb katonája, Érsek is megmondta, nem eszik olyan forrón a kását.

A napnál is világosabb, a vegyespárt Bugárral egyenlő, és addig lesz, amíg ő lesz. Két hónap alatt kétszer is két és fél százalék körüli választási eredményt kalapáltak össze, de a mélyebb önvizsgálathoz ez sem elég. Csakhogy ettől még a tény tény marad. A nagy vegyes projekt bedőlt, a párt kormányzati pozícióban teljesen erodálódott, választóinál csak hitelessége kevesebb. És a pártvezetés ugyan még hárít, maszatol, de holdudvara már érzi a végveszélyt.

Néhány hete szánalmas lihegés és kapkodás van liberális oldalon, azzal a felkiáltással, hogy jövőre parlamenti képviselet nélkül maradhatunk. Négy éve még nem aggódtak, most érthető az aggodalom, veszélybe került Bugár Bélának és kft.-jének a mandátuma. Nem lesz magyar érdekképviselet, szólnak a tamtamok. Miért, tehetnénk fel a kérdést joggal, eddig volt? Szerintünk eddig sem volt. Hidasaink hagyták jóvá a szégyenletes himnusztörvényt, avagy elég csak az oktatási törvény tavalyi rohammódosítására gondolni, amely azzal a szándékkal íródott, hogy gyalázatos módon muníciót adjon néhány hangoskodó, iskolát követelő szlovák szülőnek, kényszerhelyzetbe hozva ezzel a színmagyar önkormányzatokat. Ez lenne a magyar érdekképviselet? És a sor még bőven folytatható. A gyomrost tehát nem csak a Fico–Danko koalícióért kapták. Mindezekért a megmagyarázhatatlan döntésekért is büntették a választók Bugárt és pártját, amelynek most elemi érdeke lenne, hogy fel- és beismerje tévutas politikáját, még akkor is, ha sok esélye már nincs arra, hogy felemelkedjen a bukórepülésből.

A józan értékelésre, a tényhibák felismerésére szükség van nemzeti oldalon is. A Magyar Közösség Pártja sem spórolhatja meg az őszinte szembenézést a helyzetével, és ez nem csupán a brüsszeli mandátum elvesztését jelenti, a folyamatok ugyanis az MKP-nak sem kedveznek. Ami biztató, a múlt heti választási eredmény következtében le tudja magáról rázni a kétszázalékos párt jelzőjét, amelyet mindenféle közvélemény-kutatásokra alapoztak ellenzői és ellenségei, figyelmen kívül hagyva, hogy a felmérések a legtöbbször nem követik a nemzetiségi mintát. Az MKP ugyan növelni tudta szavazóinak a számát az elmúlt EP-választásokhoz viszonyítva, de a parlamenti választások logikája más, ott a számok törvénye is másképp hat.

A feladat nem kicsi, merőben új alapokra kell helyezni az eddigi politikát. Erőteljesebb hangon, kezdeményezőként, ügyek felvállalójaként, bátor üzenetekkel és akár a rázós, a többségi társadalom által eddig elutasított szándékaink, terveink – például az önrendelkezés – kimondásával is láthatóbbá kell tenni a pártot. Vannak hívei az új névválasztásnak is, ez azonban csak külsőség. A politikától elfordultakat, kiábrándultakat egy jól megtervezett logóval aligha lehet meggyőzni. Ennél sokkal több kell, mert az idő közösségünk ellen dolgozik.

Akár startvonalnak is tekinthető az MKP múlt heti nyilatkozata, amely az egységes magyar érdekképviselet létrehozását szorgalmazza, az etnikai elven alapuló politizálást meghatározóként hangsúlyozva. Sokan máris az MKP és a Most-Híd összeborulásának kezdeményezését látták ebben. Ez azonban nagyon leegyszerűsítő, sőt torz értelmezése a szándéknak. Minden bizonnyal nem a megosztókkal, szakadárokkal és szerencselovagokkal való násztánc, hanem a közösségi alapú politizálás a cél, s az azokkal való együttműködés, akik ugyanebben érdekeltek. Akik magyarként magyar ügyeket akarnak képviselni, pártlogótól függetlenül.

A tét nem néhány mandátum, hanem a felvidéki magyarság jövője. Az, hogy képesek vagyunk-e megtartani magunkat politikai közösségként is, vagy harminc évvel a rendszerváltás után feladjuk a legfontosabbat, politikai jelenlétünket. Ha a párt a nyitást komolyan gondolja, nem maradhat csak a politika keretei között, társadalmi párbeszéd kell, teljes fronton szövetségeseket kell keresnie.

A megújhodás csak így képzelhető el, nem a megosztó múltból indulva, de a jövőért. 

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/23. számában)

0 HOZZÁSZÓLÁS
N. Gyurkovits Róza 2019. augusztus 17., szombat

Omnia mutantur…

Hirtelen jött a rövid zivatar. Ablakomon a hársfaágak kétségbeesetten kaparásztak. Messziről égdörgés, néhány fénycikázás zavart bele az éjszaka sötétjébe és a kiadós eső kopogásába.

Száraz Dénes 2019. augusztus 17., szombat

Igazi, és nem látszatösszefogásért szól a harang!

A Most-Híd pedig suszterként maradjon szépen egyelőre a kaptafánál, őrizze csak a végletekig interetnikusságát és pártelnökét!

Aich Péter 2019. augusztus 16., péntek

Álmok

Aich Péter jegyzete

Száraz Dénes 2019. augusztus 15., csütörtök

A történtek után hogyan tovább összefogási tárgyalás?

Hiteltelen emberrel nem lehet hiteles szövetséget kötni a felvidéki magyar összefogásról.

Molnár Judit 2019. augusztus 15., csütörtök

Falsra hangolt pártbeszéd

Most az MKP-n a döntés felelőssége, hogy meddig enged az időhúzásának.

Száraz Dénes 2019. augusztus 14., szerda

Mit rejthet az interetnikusság?

A jelenlegi helyzetben senki sem akarja ellopni a vegyespárttól az interetnikussságát és kirakatszlovákjait sem.

Száraz Dénes 2019. augusztus 12., hétfő

Bugár tévedett volna? Vagy most ködösít?

Ez a mostani nemzeti tanács minden idők egyik legrosszabb parlamentje, csak a mečiari éra utolsó törvényhozó testülete vetekedhet vele.

Haják Szabó Mária 2019. augusztus 11., vasárnap

Felelősség holland módra

1995 nyarának szörnyű eseményei ma is felkiáltójelek.

Dunajszky Éva 2019. augusztus 10., szombat

Kérem vissza a lelkeinket!

Az internet olyan, mint a kés, sok hasznos dolgot lehet csinálni a segítségével, de ölni is lehet vele.

Kövesdi Károly 2019. augusztus 09., péntek

A Képviselet

Mit mondjak, nem áll jól a szénánk. Miközben itt zúg el a kertünk alatt a huszonegyedik századi valóság.

Vélemény
N. Gyurkovits Róza: Omnia mutantur…

Hirtelen jött a rövid zivatar. Ablakomon a hársfaágak kétségbeesetten kaparásztak. Messziről égdörgés, ...

Száraz Dénes: Igazi, és nem látszatösszefogásért szól a harang!

A Most-Híd pedig suszterként maradjon szépen egyelőre a kaptafánál, őrizze csak a végletekig interetnikusságát ...

Száraz Dénes: A történtek után hogyan tovább összefogási tárgyalás?

Hiteltelen emberrel nem lehet hiteles szövetséget kötni a felvidéki magyar összefogásról.