2018. november 28., 20:01

Startra készen!

Ma igazán hasznos napom volt. Azt hiszem, minden megvan. Babakozmetikumokat is vettem. A boltban talán egy negyedórát ácsorogtam az e termékekre kijelölt pultnál. Úgy éreztem magam, mint egy start up vállalkozó, aki tettre- és harcra készen, most kíván betörni az anyaság-bizniszbe. Persze, ebben a bizniszben a tőke nem a pénzhozam, hanem sokkal több annál. S nyilván, mint minden feltörekvő, „innovatívért és prosperálóért” munkálkodó, fiatal vállalkozó a legtöbbet akarja kihozni magából, valahogy így vagyok én ezzel az anyaság küszöbén is.

startrafel
Fotó: Kiss Réka

Nah, Kiss Réka, most légy okos. A gyerekeid száma eddig fél, a tapasztalati koefficiens nulla, azaz 0, néha még a mínuszos tartományba is átnyúlik. Olykor kérdezel a tapasztaltaktól, persze mindenki mást mond. Hogyne mondana mást mindenki, hiszen minden lényt más energiák formáltak emberré, mindenkinek más tulajdonságokkal bír a bőre, a pihepuha gyermekbőr kiváltképp nagy eltéréseket mutathat, de tudja a fene… Ezt sem tudom, csak sejtem. Töprengek.

Velem van a sógornőm is, aki okleveles gyógyszerész. Veszek talán egy középkategóriás babaolajat, azzal csak nem lövök bakot – gondolom -, de azért mégis első körben a nagyon drágát emelem le. 50 ml babaolaj, 17,99 euro, azaz majdnem egy huszas, ami már majdnem hatszáz korona. Ciki, rémesen elavult és a végtelenségig konzervatív felfogás, de higgyék el, nem én irányítom: néha még mindig átszámolja az agyam az egyes tételeket euróról koronára. Hiba. Öreg hiba, de vannak helyzetek, amikor nem tudom ezt kivakarni magamból. Tehát, most éppen ott tart a belső hangom, hogy a fejembe sikítja, hogy „Maj´ hatszáz korona!”, szinte hallom a régi öregek távolról felém szűrődő halk sivalkodását: „Há mi píz az, te?!” A kísértethangra hajazó belső hangok azonban nyomban egy falba ütközve semmisülnek meg bennem. A falra az van ráírva: „De hát az én gyerekem megérdemli, nem?!” Ő lesz az én kis hamvas elsőszülöttem, lehet, hogy ez az olaj igazán bio, felesleges illatanyagoktól mentes, kizárólag bevizsgált alapanyagokat tartalmaz, az alkotóelemeket a természet zsongása járja át, hát egye fene, megveszem. Irány a kosár. Erre odalép bölcsen a sógornőm, és összehasonlít két terméket, pontosabban azok összetételét. Talál egy másik hasonló terméket, csak 150 ml-es kiszerelésben és 7,99-ért. Írd és mond: az összetétel – színre, szagra, mennyiségarányra – ugyanaz, de annyira ugyanaz, hogy az adatokkal, patikamérleget lehetne tesztelni. Kicsit elszégyellem magam, hogy megingatott a hatalmas választék, mely szinte betemetett, s egy pillanatra a saját egóm is feltolta a mutatókat az átlagos tartományából az átlagot bőven meghaladó tartományba. Emlékeznek bizonyára arra a világmárkára, melyet a „Mert Ön megérdemli!” jelmondattal piacvezetővé tettek a világon… Egóra épített, okos és megfontolt reklámszlogen, amit mindenki zabált. Akár egy felparfümözött kacsazsírt is eladott volna ez a mottó, persze hajzselé gyanánt. No, de térjünk vissza.

Maradok a középkategóriás olajnál. Az anyatej szivárgására szeretnék párnácskákat vásárolni – csak remélni tudom, hogy sikerül a szoptatás, és persze akarni, hogy sikerüljön. Ennek ellenére jó, ha van kéznél. 30 drb, 2,99 euro, persze van itt 25 drb 6 euroért is. Nem, nem csúszok most el ezen, mint két perccel ezelőtt a babaolajon, veszem a takarékosat. S közben persze kérdezek: mi különbség lehet vajon a kettő között? Lehetséges, hogy a drágábbak jojobaolajjal lettek átitatva, hogy a mellbimbó ne pirosodjon ki? Nem gondolkodunk, lépünk. Pontosan tudom ugyanis, ha valami megvédi a melleimet majd a kipirosodástól, az az lesz, ha már nem szoptatok, és újra az lesz a legnagyobb nyűgöm, hogy a dekoltázsomat vállalhatóvá varázsoljam. De az még nem a holnap „nyűge”.

Sőt, igazából rájövök, hogy a holnapnak nincs nyűge! S ez a felismerés bizony csodálatos! Három hét múlva már lesz egy tapintható és szagolható gyermekem! Maga a foganás, a kilenc hónapon át tartó fejlődés egy valóságos misztérium, egy megmagyarázhatatlan csodája a földi létezésnek. Megfoghatatlan ez a misztérium is, mégis átjár – feltölt és táplál. Mindennek értelmet ad!

Hazagurulok a boltból, pakolom a bőröndöt. „Végülis már bármikor jöhet!” – ez a kilencedik hónap jelmondata. Végülis, igen. Bármikor. Végülis az is igaz, hogy a „tökéletes” nevelési elveim már csak három hétig tartanak, színre lép az új forgatókönyvíró, a maga kis genetikai térképével, szemecskéjével, kis agyacskájával és szívecskéjével. Lehetséges, hogy „zuhanyozni sem lesz időm”, s arra is van esély, hogy olyan szinten lestrapál az éjszakázás, ahogy azt anno egy bulimámoros hétvége sem tette, megboldogult lánykoromban. Lehetséges. Az is lehetséges, hogy nem fog szopizni, megdönti a bömbölés decibelrekordját, de mi van akkor, ha ellenkezőleg: a pici test-lélek egy hatalmas Mosolyországot rendez be a lakásunkban? Semmiképpen sem szabad agyalni ezen! Ilyenkor még csak annyit tudhatunk, hogy a gyermek bent nem marad, a többi pedig majd alakul, mert az a természet rendje, hogy alakulnia kell.

Bevallom, már nagyon türelmetlen vagyok és egyre hatalmasabb. Érdekes epizódok tanúi vagyunk. Csizmát húzni?! Csak férjjel! Ágyból felülni?! Szintén férjjel! Mivel az agyam néha nem tudatosítja a méreteimet, poharakat sodrok le az asztalról a pocakommal, már vagy négyet sikerült így lecsapnom, de ha a férjem kérdezi, ne mondják el neki, kettőről tud!

Így készülünk mi. Vajon fájni fog? Igen, minden bizonnyal. Vajon mindent bepakoltam? Nem. Biztosan van olyan tétel, ami kimaradt, s amire szükség lesz, de nem az Alcatrazba megyek, előrevetíthető, hogy a családom gyorsan orvosolja majd a hiányt, ha az fennáll. Izgulok? Kicsit igen, persze, azt mondják, ez természetes. Azt viszont még nem tudom, hogy mitől félek, vagy miért izgulok, hiszen eddig csak riportokat és rendezvényeket szültem. Mindenestere veszettül elkezdtem a terhesgimnasztikát, abban valahogy hiszek. Hasznosnak tartom és örömmel járok, sokszor otthon is űzöm. Ám a 25 eurós akupunktúrás kezelésre, mely a méhnyakamat puhítaná meg, nem megyek. Négy kezelés kellene belőle. Nem fogok erre százast (háromezer koronát!!!) költeni. Egy barátom azt mondaná: „Take it easy!”, s valóban, kedves hölgytársak: „Take it easy!” Mindenki megcsinálta már előttünk, több száz-ezer-százezer millió, vagy milliárd nőtársunk! Hát rajtunk sem fog kifogni! Ez a természet rendje.

Nemrég egy rádiós műsorban arról beszélt egy férfi, hogy a bogárnak elemi ösztöne a szaporodás. Egy bogárnak. Tudom, a váltás éles, s most talán nem is értik, miért hozom ezt elő, pedig a képlet egyszerű. Egy bogár a természetben „elvan”. Nem befolyásolják őt a szülői rossz minták, nincs kitéve a változó társadalmi berendezkedéseknek és normáknak. Nem akar divatos lenni, jó esetben van egy kitinpáncélja, aminek a mintázatát már egészen megszokta. Nem érdeklik genderelméletek, a szivárványt ő csak nézi, nem fennhangon hirdeti, ösztönösen tudja azt, hogy önmaga tovább örökítéséhez és szaporításához mi kell. A természet rendje szerint működik. Ezt a rendszert nem mi, emberek találtuk ki, hanem valami, vagy valaki, ami, vagy aki sokkal hatalmasabb, mint bármi más a világegyetemben. Ne akarjunk ellenszegülni vele!

Amikor a természet törvényeit próbáltuk felülírni, mindig mi jártunk pórul. Mindig. S ezt a lelke legmélyén az is tudja, akinek a szája mást hangoztat. A divat azonban elmúlik. A természet törvényei maradnak. Minél inkább tiszteljük őket, annál tovább maradnak…

Megosztás
Címkék